Az 1998-as nyár és az 1998/99-es tanév krónikája

Júniusban a beiratkozáskor a 7.osztályba 24 tanuló jelentkezett, 15 bátaszéki, 4 decsi, 1-1 alsónyéki, bátai, dunaszekcsői, mohácsi, szekszárdi. A hagyományos négyosztályos gimnáziumba 32 fő iratkozott be (ketten szeptemberben érkeztek). A levelező tagozaton mind a második, mind az első évfolyamon egy-egy osztály indult.

Nyáron folytatódott a tetőcsere, sor került a mellékhelyiségek felújítására, három tanteremben a parketta csiszolására. Anyagi okok miatt elmaradt a termek meszelése, csak lábazat javítására volt lehetőségünk.

1998 nyarán honismereti táborban volt néhány tanuló a Felvidéken. A tábort a történelem fakultációra járó tanulóknak szerveztük elsősorban, a nagysallóiak aktív közreműködésével. A diákok megismerkedtek Pozsony, Dévény, Bajmóc, Selmecbánya, Garamszentbenedek, Bény, Léva stb. nevezetességeivel, az egész napos kirándulásokat követően esténként különböző témákból előadásokat tartottak, ebben a diákok és a tanárok egyaránt részt vettek. Hazafelé megtekintették mindkét Komárom nevezetességeit is. A tábor résztvevői: Kispál Gabriella, Kemény Lajos, Kovács Imre, Sümegi József, tanárok, illetve kísérők; Csabók Szilvia, Bencs Zsófia, Horváth Emőke, Kovács Krisztina, Parti Olga, Bicskei Balázs, Kemény Miklós, Kismődi Balázs, Kern András, Pásti László, Tölgyesi Márk diákok. A honismereti tábor sikerén felbuzdulva elhatároztuk, hogy ha lehetséges a következő évben is szervezünk hasonlót, elsősorban a történelem iránt érdeklődő 11. évfolyamot végzett diákoknak.

Augusztus 20-án PRO URBE emlékplakettet adományozott a képviselőtestület Kunos Ferencnek, gimnáziumunk nyugalmazott igazgatójának, oktató-nevelő munkájáért, közéleti tevékenységéért.

Augusztus végén iskolánk néhány tanulója is tagja volt az angliai Newton Abbotba utazó bátaszéki csapatnak. A jelenlegi diákok közül Kemény Miklós, Kunsztmann Nikolett, Mayer Balázs, a régiek közül Gerhardt Gábor, Jordán Iringó, Parti András vett részt a hat város játékos vetélkedőjén, amelyen a bátaszékiek a hazai csapattal osztoztak az első helyen.

A nyár eseményeihez tartozik a hagyományosnak mondható balatonszepezdi táborozás is, amelyen 25 diák vett részt Neidhardtné Gyarmati Erzsébet és Postáné Herendi Yvett kíséretében. A táborozók többségét a 9.B tagjai adták, akik osztálykirándulás helyett választották a nyári üdülést.

Augusztus 24-én volt az alakuló értekezlet, másnap kezdődött a kétnapos szecskatábor, amelynek keretében megkapták a tankönyveket a szecskák, és egy kiránduláson ismerkedtek egymással és az iskolával.

Augusztus 27-én volt a javítóvizsga, az év végi rossz eredményen nem mindenki tudott javítani a nem megfelelő felkészülés miatt, így néhányuk csak az évfolyam megismétlésével folytathatta tanulmányait.

A tanévkezdés idejére viszonylag pontos képet kaptunk a felvételizők eredményeiről. 1998 februárjában a negyvennyolc 12. osztályos közül 26-an jelentkeztek felsőoktatási intézménybe. Többségük olyan intézményt jelölt meg, ahol nem kellett felvételi vizsgát tenni. A megmérettetés 19 tanuló esetében sikeres volt, ők ősztől a választott intézményben folytathatták tanulmányaikat. 1998-ban három tanuló nem tehetett érettségi vizsgát az év végi eredménye miatt. Az augusztusi javító vizsgán egyikük bizonyította felkészültségét, így jelentkezhetett az októberi pótérettségire. Szorgalmas munkájának eredményeként Resch Mariann sikeres érettségi vizsgát tett. A másik két tanuló megismételte az utolsó osztályt. Az érettségin történelemből elégtelen osztályzatot kapott diákok mindegyike a pótérettségin sikeresen szerepelt. Alaposabb tanulással, lelkiismeretes munkával a rendes érettségire is fel tudtak volna készülni.

A pénteki tanévnyitó értekezleten arról is határoztunk, hogy az utolsó tanítási hetet ledolgozzuk a tanév során az érettségi időben történő lebonyolítása érdekében. Ezért a tanév nálunk augusztus 31-én tanévnyitóval és az első tanítási nappal kezdődött.

Az 1998-99-es tanévben iskolánkban az osztálylétszámok a következőképpen alakultak:

7. A 24 fő (Schultzné Pem Erzsébet); 8. A osztály 25 fő (Molnár Zsuzsanna) 9.A 27 fő (Tarjányi Pálné); 9.B 34 fő (Pálffy Pál); 10.A 24 fő (Kispál Gabriella) 10. B 24 fő (Postáné Herendi Yvett); 11.A 25 fő (Osváth Istvánné) 11.B 24 fő (Zaják Rita), 12. A 22 fő (Kutas László); 12. B 24 fő (Neidhardtné Gyarmati Erzsébet). A nappali tagozaton összesen 253 diák tanult. A levelező tagozaton egy tizedikes osztály indult Tornóczki Attila vezetésével 28 tanulóval és egy kilencedikes osztály Kunosné Berger Margit irányításával 37 tanulóval. A tanév során most is volt lemorzsolódás. A tantestület összetételében kisebb változások történtek. Rácz Erika tanárnő férjhezmenetele miatt elhagyta Bátaszéket, ezért vette át osztályát Molnár Zsuzsanna. A több angol csoport miatt az első félévben óraadóként Daku Ibolya tanárnő segített ki bennünket az általános iskolából. Februártól Szekszárdon kapott állást, helyét Gaján Mónika töltötte be. Három tanulócsoportban ő tanította a második félévben az angol nyelvet. Érdeklődés hiányában 13. évfolyamos csoport nem indult, így meg kellett válnunk Takácsné Gehring Máriától, mivel nem tudtunk neki órákat adni. A matematika és az idegen nyelv oktatása változatlanul csoportbontásban történt. Az idei tanévben már csak egy orosz nyelvi csoport volt a 12. B osztályban. Latint a 12.A osztályban és a 10. évfolyamon tanult néhány tanuló. Franciából 1-1 csoport volt évfolyamonként, a tanulók zöme a német mellett az angolt választotta.

Szeptember 11-én rendeztük meg a hagyományos szecskabált az iskola- udvaron. A változatos feladatokról a 12. osztályosok gondoskodtak. A bál szigorúan zárt körű volt, csak régi diákok vehettek részt rajta. Az események a sportudvaron zajlottak, a körben elhelyezett asztaloknál foglaltak helyet a diákok. A szecskakirály Szabó Sándor, a királyné Steller Eszter lett. A legalacsonyabb szecska címet Beödök Bertalan (7.A) érdemelte ki.

A műsoros rész után jó hangulatban ropták a kellemes szeptemberi estében a táncot a résztvevők.

Szeptember közepén hatfős diákcsoport (Gergely Nikolett, Zengai Zita, Sebestyén Zsuzsanna, Gyűgyi Zsuzsanna, Mayer Emese, Péter András) és két tanár (Pálffy Pál, Prantner Béla) utazott erdélyi testvériskolánkba egyhetes látogatásra. A vendéglátók jóvoltából sok szép élményben volt részük, kirándultak a környék nevezetességeihez. Jártak a Gyilkos-tónál, Parajdon, Korondon, bekapcsolódtak az iskolai munkába, részt vettek kulturális programokon, sportrendezvényeken. Megegyeztek abban, hogy tavasszal a ditróiak viszonozzák a látogatást. Erre sajnos nem került sor.

Szeptember végén volt az OKTV-re való jelentkezés határideje. Összesen 30 tanuló jelentkezett a megmérettetésre. Közülük két tanuló eredménye érdemel említést. Iskolánk történetének jeles eseményei közé tartozik Trázer Éva 12. B osztályos tanuló orosz nyelvből nyújtott teljesítménye. Éva az OKTV döntőjében 7. helyezést ért el, tavaly tizenegyedik volt, így nem kell felvételi vizsgát tennie az egyetemen. Eredményében nagy szerepe volt Kunosné Berger Margit felkészítő munkájának és lelkesedésének. Teljesítménye azért is dicséretre méltó, mert iskolánk nem sok OKTV döntős diákkal dicsekedhet. Történelemből pályamunkájáért dicséretben részesült és könyvjutalmat kapott Hauwasser Alexandra 11.A.

Október 6-án iskolai kirándulással szerettünk volna megemlékezni az évfordulóról, de az előző napi és az éjszakai eső miatt elmaradt a Grábócra,Szálkára tervezett kirándulás. Végül a Tarjányi Pálné és Postáné Herendi Yvett által összeállított feladatok megoldására az iskolában és a város területén került sor.

Október 20-án volt az első fogadóóra és szülői értekezlet.

A nemzeti ünnep alkalmából a megemlékezést a 11. évfolyam tanulói rendezték Osváth Istvánné irányításával, Zaják Rita és Pintér Gabriella segítségével. Az ünnepségen szereplő tanulók: Biczi Andrea, Farkas Marietta, Kecskeméti Eszter, Papp Laura, Szabó Evelin, Vincze Nikoletta (11.A); Hauwasser Péter, Komjáthy Máté, Kapás István, Rideg Zoltán, Weisz Gábor (11.B).

Október 23-án a TDK szervezésében egy busznyi diák utazott Budapestre színházba Neidhardtné Gyarmati Erzsébet vezetésével.

November 21-én nyílt nap keretében ismerkedhettek a hatodikos és a nyolcadikos gyerekek és szüleik iskolánkkal. Az ősz eseményei közé tartozott a 7-8. osztályosok két csapatának szép szereplése a megyei környezetvédelmi versenyen, amelynek témája Gemenc volt. A Huy Kornélia, Holpert Erika, Pálffy Eszter alkotta csapat 3. helyen végzett, a másik csapat Czebe Margit, Knittel Éva, Miskolci Balázs 4. helyezett lett. Mindkettőjük felkészítője Neidhardtné Gyarmati Erzsébet volt.

A 98-99-es tanévben is meghirdettük a hagyományos művelődéstörténeti versenyt a nyolcadikosoknak és a megye gimnáziumainak. Előtte - tanulva a múlt esztendő mulasztásából - házi versenyt rendeztünk a 7-8. osztályosoknak, ezt a versenyt a rutinosabb és nagyobb tudású nyolcadikosok nyerték meg, így ők képviselték iskolánkat a megyei vetélkedőn.

A december 12-én tartott nemes versengésen 11 általános iskolás csapat vett részt. A versenyfeladatokat Kunosné Berger Margit irányításával a 10.B négy tanulója (Gubien Melinda, Csizmazia Adrienn, Villi Viktória, Kocza Henrietta) állította össze, és ők vezették le a versenyt és javították a feladatokat. A büféről és a terem berendezéséről a nyolcadikosok (Aszmann Szilvia, Czebe Margit, Csikós Zoltán, Fejes Mátyás, Horváth Róbert, Kalmár Éva, Knittel Éva, Magyar Tamara, Miskolci Balázs) gondoskodtak Molnár Zsuzsanna vezetésével. A színvonalas versenyt a mohácsiak nyerték meg, másodikak lettek a bátaszéki általános iskola tanulói. A mi diákjaink, akik még nem tanultak történemórán erről a korról az ötödik (Deixler Krisztina, Tarjányi Rita, Zimmermann Éva) és a hatodik (Bokor Veronika, Gyűgyi Éva, Hadnagy Edina) helyen végeztek.

December elején néhány tanulónk német nyelvből Tamásiban mérte össze a tudását más diákokkal. A tagozatos iskolákból érkezett csapatok között a mieink a 7. (Magyar Tamara, Miskolci Balázs, Tarjányi Rita 8.A) és a 10. helyen (Boros Klára, Lemle Imre, Schmidt Anikó 10. A és B) végeztek. Felkészítő tanáruk Krammerné Gehring Éva és Molnár Zsuzsanna volt.

Ebben a hónapban sportsiker is született, a fiúk kosárlabdacsapata az I. Béla Gimnázium és Szakközépiskola versenyén harmadik helyezett lett. A csapat tagjai: Boros Tibor (12.A); Gerőfi Péter, Péter András, Rácz Gergely, Weisz Gábor (11.B); Retkes András (10.B); Rajnai Máté, Török György (10.B) Máthé Dániel, Nagy Viktor (9.A). Felkészítőjük Pálffy Pál.

A téli szünet előtt karácsonyi műsorral kedveskedtek a hetedikesek diáktársaiknak. Prantner Béla tanár úr, valamint Schultzné Pem Erzsébet és Pintér Gabriella tanárnők segítségével előadták Jókai Mór Melyiket a kilenc közül? című írásának színpadi változatát. A szereplők: Balogh Gergely, Beödök Bertalan, Dárdai Csaba, Gálos Imre, Dobszai János, Hegedűs János, Kovács Cecilia, Werner Balázs, Széplaki Lehel, Láng Lívia, Szabó Anett, Rohr Katalin, Hauck Katalin, Kalmár Balázs. Verset mondott Beödök Bertalan, és énekelt az iskola kis énekkara. Az utolsó tanítási nap estéjén közös karácsonyfát is állítottunk és diszkó is volt.

Január első napjaiban volt a Kitaibel Pál Biológia Verseny első fordulója. A tanulóknak az Élet és Tudomány című hetilap megjelölt cikkeiből kellett felkészülniük. A négy versenyző (Boros Klára, Kecskeméti Ilona, Kiss Viktor, Schmidt Szabolcs) közül a megyei fordulóra Boros Klára és Kiss Viktor került be. A felkészítő tanáruk Neidhardtné Gyarmati Erzsébet.

A bonyhádiak által szervezett megyei német szép kiejtési versenyen iskolánkat kis csapat (Szűcs Balázs, Hadnagy Edina, Tarjányi Rita, Boros Klára, Kindl Dóra, Glöckner Roland, Rajnai F. Máté) képviselte a három felkészítő tanár: Molnár Zsuzsanna, Krammerné Gehring Éva, Tarjányi Pálné kíséretében. A saját kategóriájában (B,E,D) 3. helyen végzett Kindl Dóra (12.B) és Hadnagy Edina (8.A), 4. lett Tarjányi Rita (8.A).

Január 15-én tartottuk a szalagavatót. A rendezvényt a 11. osztályosok szervezték Zaják Rita vezetésével, Osváth Istvánné és Horváth Jánosné segítségével. A műsorban verssel, zenével, jelenettel az alábbi tanulók szerepeltek: Erős Enikő, Farkas Marietta, Jánossy Csaba, Kecskeméti Eszter, Nagy Gábor, Sárosi Krisztina, Wittendorfer Ildikó (11.A), illetve Komjáthy Máté, Weisz Gábor (11.B). A szépen megtanult palotást a következő tanulók táncolták: Dánfi Edit, Kecskeméti Eszter, Krista Klaudia, Kunsztmann Nikoletta, Sárosi Krisztina, Szaszkó Andrea, Turós Anna, Wittendorfer Ildikó, Bencze Adrián, Gilicze László, Hauwasser Péter, Lemle Imre, Mayer Balázs, Péter András, Rideg Zoltán, Sebestyén Gábor.

Január 18-án a 10. Bátaszéki Matematika Verseny második fordulójában vett részt Kostyál Etelka, Dózsa Adrienn (7.A) és Csikós Zoltán (8.A.). Tanáraik: Nagyné Fekete Tünde és Schultzné Pem Erzsébet. A II. fordulóban eredményesen szerepelt, így tovább jutott Kostyál Etelka és Dózsa Adrienn (7.A).

A TITOK Levelező Matematikai Verseny országos döntőjébe jutott Zimmermann Éva (8.A). Tanára Molnár Zsuzsanna.

Február első hétvégéjén rendezték a Cinegemadár Népdaléneklési Verseny megyei döntőjét Decsen. Gimnáziumunk tanulói közül Kecskeméti Eszter, Kecskeméti Ilona, illetve Kalmár Éva és Tarjányi Rita került a területi döntőbe.

Február 5-én kis diák- és tanárküldöttség vett részt az általános iskola névadó ünnepségén. A gimnazisták nevében a szalagot Parti Olga és Schmidt Orsolya (12. B) tanulók kötötték föl.

A Tolna megyei középiskolák hagyományos kosárlabda-bajnokságának február 9-ei fordulójában a fiúk a bonyhádi Petőfi Gimnázium, illetve az Ady Endre Középiskola csapatától vereséget szenvedtek. A csapat tagjai: Máthé Dániel, Nagy Viktor, Szentes Gábor (9.A), Bokor Endre, Rajnai F. Máté, Török György (9.B) Rácz Gergely (11.B). Ugyanezen a napon barátságos mérkőzésen a lányok legyőzték a Petőfi Gimnázium csapatát. A győztes lányok: Dánfi Adrienn, Zerényi Tilda (10. A), Gyűgyi Éva, Bokor Veronika (8.A) Dánfi Edit, Krista Klaudia, Kunsztmann Nikoletta (11.A).

Február 12-én jelentkezett a 46 végzős az érettségire. Ezekben a napokban történt meg a tankönyvrendelés is. Az előző évekhez hasonlóan minden tanulónak nyilatkoznia kellett arról, hogy a következő év tankönyveiből mire tart igényt. A tavalyi kedvező tapasztalatok alapján Schultzné Pem Erzsébet tankönyvfelelős idén is szedett be előleget.

Február 20-án tartottuk a művelődési házban immár 11. alkalommal a hagyományos Géza-napi szavalóversenyt. Sajnos az idei megmérettetésre viszonylag kevesen jelentkeztek, és a járvány miatt a versenyzők egy része nem jelent meg. Így a zsűri, amely volt diákokból (Balogh Borbála, Csermák Bernadett, Csötönyi László) állt, nem adott ki helyezéseket. A nyolc szavaló közül versmondásáért dicséretben és könyvjutalomban részesült: Berényi Noémi 10.A, Pálffy Eszter 8.A, Szabó Mária 9.B. Rajtuk kívül szavalt még: Bognár Orsolya és Huber Andrea a 10.A, Katona Ilona a 10.B osztályból. A büféről a 9. B osztály tanulói gondoskodtak Pálffy Pál irányításával.

Február 25-én rendeztük meg a hagyományos Géza-gálát, amelyre meghívtuk a szülőket, hozzátartozókat, Bátaszék polgárait. A kulturális bemutató óriási sikert aratott, több műsorszám kapott vastapsot, s különösen kitettek magukért a magyar és a német népitáncosok, akiket visszatapsolt a közönség, a zenész duóval (Horváth János, Kemény Miklós) együtt. Valamennyi néző nevében ezúton is köszönjük a lelkiismeretes felkészülést, a szép előadást a szereplő diákoknak és a felkészítő tanároknak (Horváth Jánosné, Schultzné Pem Erzsébet, Prantner Béla, Pintér Gabriella, Postáné Herendi Yvett, Molnár Zsuzsanna, Tarjányi Pálné, Krammerné Gehring Éva). A gálában az alábbi tanulók szerepeltek:

Műsorvezetők: Farkas Marietta 11.A, Rideg Zoltán 11.B

Versmondók: Szabó Mária 9.B, Katona Ilona 10.B, Berényi Noémi 10.A, Pálffy Eszter 8.A, Kemény Miklós 12.A

Német nyelvű produkciók: az egész 7. A osztály, valamint Tarjányi Rita, Hadnagy Edina 8.A, Kindl Dóra 12.B

Hangszeresek: Horváth János (szintetizátor), Kemény Miklós (trombita), Aszmann Szilvia (gitár)

Szólóénekesek: Kecskeméti Eszter, Kecskeméti Ilona és Wittendorfer Ildikó

Énekkarosok: Hucker Zsuzsanna, Kecskeméti Eszter, Wittendorfer Ildikó, Papp Laura (11.A), Ódor Katalin, Pénzes Andrea, Rigler Virág, Győrfi Noémi, Kemény András (9.A), Holpert Erika (7.A), Kalmár Éva (8.A)

Humoreszk: Kemény András (9.A)

A színdarab szereplői: Balogh Gergely, Beödök Bertalan, Dárdai Csaba, Gálos Imre, Dobszai János, Hegedűs János, Kovács Cecilia, Werner Balázs, Széplaki Lehel, Láng Lívia, Szabó Anett, Rohr Katalin, Hauck Katalin, Kalmár Balázs

Táncosok:

Magyar táncosok: Kincses Péter 7.A, Kecskeméti Ilona és Eszter, Hucker Zsuzsanna 11.A, Kiss Gyöngyi, Simlacsik Anett, Steller Eszter, Dózsa Pál János 9.B, Ódor Katalin 9.A, Csoboz Judit, Lemle Imre 10.B, Kalmár Éva 8.A, Kalcsu Ivett 12.B, Bencze Adrián, Kapás István, Hauwasser Péter, Gilicze László, ,Gerőfi Péter, Sebestyén Gábor 11.B

Német táncosok: Czebe Margit 8.A, Wittendorfer Ildikó, Mayer Balázs 11.A, Hauwasser Péter, Gilicze László, Bencze Adrián 11.B, Rigler Virág 9.A, Glöckner Roland 9.B, Németh Erika, Schmidt Orsolya 12.B, Lemle Imre 10.B, Dárdai Csaba, Láng Lívia, Bölcsföldi László, Gyóni Márk, Holpert Erika 7.A

Modern tánc: Szabó Mária, Wirth Márta 9.B, Wirth Zsuzsanna 10.B, Bokor Veronika, Gyűgyi Éva, Hadnagy Edina, Juhász Viktória 8.A.

A német táncosokat Tillmann József kísérte vendégként, a műszaki teendőket Ferencz József 12.B látta el.

A műsor szünetében Fodermayer Vilmosné a “A Fundatio pro Gimnasio” közhasznú társaság kuratóriumának tagja köszönte meg a személyi jövedelemadó 1%-ának átutalását az iskolát támogató szülőknek, régi diákoknak, és kérte a további segítségüket is. Röviden ismertette a 1998-as év alapítványi eseményeit. Sümegi József igazgató úr ekkor adta át az “ifjú tudoroknak” járó oklevelet, és örömmel számolt be arról, hogy a Rákóczi Szövetség március 15-én ingyenes buszkirándulást biztosít Fülekre, 50-70 fő számára. Erre a kirándulásra azért kerülhetett sor, mert eredményes volt a karácsony előtt a kárpátaljai magyar pedagógusok megsegítésére meghirdetett gyűjtés az iskola dolgozói között.

Február 26-án volt a hagyományos iskolanap. Az első két órában az “ifjú tudorok” tartottak előadást választott témájukból nagy érdeklődés mellett. A diáknap további rendezvényeit a 10. A és B osztályosok szervezték pergő ritmusban, mindenkit megmozgató ötletes feladatokkal, Kispál Gabriella, Postáné Herendi Yvett osztályfőnökök és Pálffy Pál segítségével. Az osztályok versenyét segítették az osztályfőnökök is. A jól sikerült iskolanap eredményhirdetéssel zárult. A versenyben első lett a 12.B, második a 11.A, harmadik a 12.A, negyedik a 9.A, ötödik a 8. A, hatodik a 9.B, hetedik a 11.B, nyolcadik a 7. A.

Ekkor volt a “Mohács Magyarországa” című művelődéstörténeti verseny házi fordulója, amelyen az első helyen végzett a 11.A (Dánfi Edit, Farkas Marietta, Krista Klaudia), második lett a 9.B (Szabó Mária, Vámosi Eszter, Wágner Zsanett). Ők képviselték iskolánkat a megyei versenyen.

Február 27-én a Garay Gimnáziumban rendezték meg a Tolna megyei középiskolák sakkbajnokságát. Az erős mezőnyben mindkét csapatunk második helyezett lett. A fiúk: Gilicze László, Nagy Viktor, Péter András 11.B, Boros Tibor 12.A. A lányok: Aszmann Szilvia 8.A, Wirth Márta 9.B és Wirth Zsuzsanna 10.B.

Március 6-án “Mohács Magyarországa” mottóval rendeztük meg hagyományos művelődéstörténeti versenyünket a megye középiskolásainak. Az idei versenyre 14 csapat nevezett be (2-2 a bajai III. Béla, a szekszárdi Garay, az I. Béla, a gyönki Tolnai Lajos, a bonyhádi Petőfi Sándor, a bátaszéki II. Géza Gimnáziumból, illetve a palánki Csapó Dániel Szakközépiskolából). A színvonalas feladatokat Kunosné Berger Margit állította össze. A verseny két fordulóban (5-5 feladat) zajlott, a döntőbe hét csapat jutott. A zsűriben az egyes csapatok felkészítő tanárai foglaltak helyett, Sümegi József elnökletével. A feladatok javításában és pontozásában segített Kispál Gabriella és Horváth Jánosné. A versenyben az I. Béla Gimnázium 12. osztályosokból álló csapata diadalmaskodott, második a Garay Gimnázium egyik csapata, harmadik a III. Béla gárdája lett. A mieink a 6. (Dánfi Edit, Farkas Marietta, Krista Klaudia 11.A) és a 8.-9. helyen ( Szabó Mária, Vámosi Eszter, Wágner Zsanett 9.B.) végeztek.

A büféről és a terem berendezéséről a 10.A osztály gondoskodott: Berényi Noémi, Fábián Péter, Gyűgyi Zsuzsanna, Dánfi Adrienn, Garay Tímea, Dömény Piroska, Halasi Edvárd, Mayer Emese, Péter Diána, Sebestyén Zsuzsanna.

Március 13-án a TDK szervezésében Neidhardtné Gyarmati Erzsébet vezetésével egy busznyi gyerek utazott Budapestre Erkel Bánk bán című operájának előadására. Az előadás előtt a tanulók megnézték a Szent István Bazilikát és az Operaházát.

A pesti forradalomról március 12-én az első órában emlékeztünk meg ünnepélyes keretek között a művelődési házban. A műsort a 9.A tanulói adták Tarjányi Pálné vezetésével. Az összeállításban szerepelt tanulók: Áhli Mariann, Győrfi Noémi, Horváth Anita, Ódor Katalin, Molnár Judit, Németh Nikolett, Rigler Virág, Steindl Erika, Szeifert Dorottya, Horváth János, Kemény András, Topor Gergő, Máthé Dániel. Ők szerepeltek a városi ünnepségen is.

Március 15-én népes küldöttség (70 fő) utazott Fülekre. A testvériskola képviselői fogadták a bátaszékieket. Először a szomszédos Losoncra ruccanták át és megnézték a város nevezetességeit. Utána finom ebéd következett, majd a füleki várral és a várossal ismerkedtek tanulóink. Ezután került sor a városi ünnepélyre, amelyen kicsik és nagyok, felnőttek és diákok egyaránt szerepeltek. A nagyon szép megemlékezés minden bátaszéki résztvevőre nagy hatást gyakorolt.

Március 17-én indultak diákjaink Besigheimba Molnár Zsuzsanna és Tarjányi Pálné vezetésével. A német testvériskolába a következő tanulók utaztak: Boros Klára, Gyűgyi Zsuzsanna, Huber Andrea, Mayer Emese (10.A); Topor Gergő (9.A); Rajnai F. Máté (9.B); Gyűgyi Éva, Kalmár Éva, Kis Júlia, Miskolci Balázs, Tarjányi Rita (8.A); Dárdai Csaba, Hauck Katalin, Kostyál Etelka, Rohr Katalin, Szabó Anett, Széplaki Lehel (7.A). A német vendéglátók tartalmas programról gondoskodtak, tanulóink több szép kiránduláson vettek részt és volt alkalmuk a német nyelv gyakorlására. A német testvériskola diákjai május közepén viszonozták a látogatást. Pályázatokon nyert támogatások jóvoltából az idei utazásra kevés összeget kellett befizetni, és mód nyílott arra is, hogy az itteni tartózkodás idején a magyar diákok a németekkel együtt kirándulhassanak. Együtt voltak Pécsett, Ópusztaszeren, Budapesten, Baján, a gemenci erdőben.

A tanév során a már említetteken kívül több tanulmányi versenyen vettek részt tanulóink. Vegyük számba ezeket az eredményeket! A Tamásiban megrendezett Puskin Illusztrációs Versenyen Gyűgyi Zsuzsanna (10.A) első helyezett lett. Matematikából több alkalommal mérték össze tudásukat diákjaink másokkal. A GORDIUSZ verseny megyei fordulójában a 9. évfolyamon 40 induló közül 22. Tóth Péter, 23. Kiss Viktor, 30. Kemény András, 35. Klézli Balázs. A 10. évfolyamon 9 induló között 2. Gyűgyi Zsuzsanna. A 11. évfolyamon 20 induló közül 18. Mayer Balázs; a 12 évfolyamon 15. Kemény Miklós, 15 versenyző közül.

A 16. országos matematikai levelező feladatmegoldó versenyben a 7. osztályosok közül 85 versenyző között 31. Kostyál Etelka, 36. Szabó Anett, 52. Gyóni Márk, 71. Dobszai János. A 8. évfolyamon 92 versenyző vett részt. A mieink közül Zimmermann Éva 56., Gyűgyi Éva 63., Hadnagy Edina 68.

A Zrínyi Ilona Matematika Verseny megyei fordulójában 64 iskola közül csapatversenyben gimnáziumunk 9. lett. Az egyéni versenyeredmények a következőképpen alakultak:

A 2l3 hetedikes résztvevő közül Kovács Cecília 63., Kostyál Etelka 121., Dózsa Adrienn 141., Beödök Bertalan 144., Szabó Anett 147. A nyolcadik évfolyamon 191 induló volt, közülük 36. Csikós Zoltán, 37. Gyűgyi Éva, 47. Zimmermann Éva, 93. Treszner Andrea, 121. Fejes Mátyás.

A TITOK országos levelezős versenyen két csapatunk jutott az országos döntőbe a 7. illetve a 11. helyen. A döntőre május 9-én került sor, az első csapatokat 1-1 tanuló képviselte. A csapatok tagjai: Dózsa Adrienn, Szabó Anett, Hauck Katalin, Dobszai János illetve Rohr Katalin, Holpert Erika, Kalmár Balázs, Bölcsföldi László. Az iskola képviseletében Dózsa Adrienn és Rohr Katalin utazott Budapestre. A végeredmény Dózsa Adrienn 16. Rohr Katalin 23. A felkészítő tanárok: Schultzné Pem Erzsébet, Sümeginé Bátai Margit.

A KENGURU nemzetközi matematikai versenyen a 7. évfolyamon 1148 versenyző között 214. lett Dózsa Adrienn, 718. Kovács Cecília. A 8. évfolyamon 1175 versenyző közül 91. Csikós Zoltán, 805. Treszner Andrea.

Az idei tanévben sok tanulónk kapcsolódott be a TIT levelezős versenyeibe, s néhányan közülük a sok versenyzők között előkelő helyen végeztek. Először vegyük számba a legjobb helyezést elérteket. Földrajzból a 238 nyolcadikos közül első helyen végzett Zimmermann Éva. Németből megosztott második helyet ért el haladó szinten a 139 7-8 osztályos között Tarjányi Rita. Zimmermann Éva történelemből és matematikából is indult. Az előbbi tantárgy esetében 320 versenyző között 44., matematikából 492 diák közül 25. lett. Ugyanebből a tárgyból Treszner Andrea 8. helyen végzett, Gyűgyi Éva 64. lett. Kalmár Éva magyar nyelv és nyelvi játékok című versenyben 349 induló között 10., Gyűgyi Éva 58. lett. Biológiából a hetedikesek közül 37. lett Huy Kornélia, a korosztályából 407-en versenyeztek. A 419 nyolcadikos között 21. helyen végzett Miskolci Balázs. Történelemből az alábbi eredmények születtek. A 296 kilencedikes között 18. Rigler Virág, 66. Ódor Katalin, 74. Kubik Andrea, és 94. Schmidt Szabolcs. Német nyelvből haladó szinten 424 induló között Mikola Anita a 27., Boros Klára a 65. Angol nyelvből kezdő szinten a középiskolások között 222-ből 41. lett Boros Klára. Földrajzból a kilencedikesek között 153 indulóból 37. Kiss Viktor, csillagászatból 62 diák között 45. Havasi Roland. Matematikából a hetedikesek versenyében 641 induló közül 70. lett Kovács Cecília.

Idén is megrendezték a megye középiskolásainak az Ifjú Tudorok versenyét. Dolgozatukkal és előadásukkal a következő tanulók jutottak a középdöntőbe: Dánfi Edit, Farkas Marietta, Gergely Nikolett, Krista Klaudia, Petróczki Anita, Papp Laura, Sárosi Krisztina, Kecskeméti Eszter, Szeleczki Krisztina, Kunsztmann Nikolett (11.A), Gerőfi Péter, Rideg Zoltán, Selinger János (11. B). A döntőt Szálkán rendezik június 14-17-én. Iskolánkat a döntőben hat tanuló képviseli: Kunsztmann Nikoletta, Papp Laura, Dánfi Edit, Sárosi Krisztina, Gergely Nikolett, Kecskeméti Eszter. Érdemes megemlíteni, hogy a döntőben csak az alábbi középiskolák vesznek részt:

Illyés Gyula Gimnázium - II. Géza Gimnázium: 6-6 fő

Béri Balogh Ádám Gimnázium - Vak Bottyán Gimnázium: 5-5 fő

I. Béla Gimnázium - Garay Gimnázium: 3-3 fő

ESZI: 2 fő, Tolna L. Gimnázium - Sztárai M. Gimnázium 1-1 fő

Diákjaink eddigi teljesítménye elismerésre méltó.

Május 8-án ragyogó időben tartottuk meg a hagyományos Géza-napi felvonulást és koronázást. A diákok idén Kecskeméti Esztert (11.A ) és Rideg Zoltánt (11.B) választották meg Eufrozina királynénak és II. Géza királynak. Az udvarmester Komjáthy Máté (11.B), az esztergomi érsek Mayer Balázs volt, az udvari bolondot Kemény Miklós (12.A) alakította. A színpompás menet és a korhű koronázás a templom mögötti parkolóban nagy sikert aratott. Utána az alattvalók hódolatára és a tanulók jutalmazására a művelődési házban került sor. Számos tanuló részesült kisebb-nagyobb elismerésben. Este bállal zárult az iskolanap. A bál rendezésében a diákok közül nagy szerepet vállalt Erős Enikő (11.A), a diákbizottság vezetője.

Május 15-én ünnepélyes keretek között vettek búcsút iskolájuktól a ballagó 12-esek. A végzősök nevében a névadó domborművénél Telegdi Viktória, Kemény Miklós illetve Horváth Renáta és Trázer Éva koszorúzott.

A búcsúztatók műsorában a következő tanulók szerepeltek: Rideg Zoltán (beszéd), Kecskeméti Eszter, Biczi Andrea, Dánfi Edit, Erős Enikő, Farkas Marietta, Gergely Nikolett, Hucker Zsuzsanna, Papp Laura, Sárosi Krisztina, Szabó Evelin, Vincze Nikolett, Wittendorfer Ildikó (ének).

A végzősök nevében Tölgyesi Márk búcsúzott. A verses-zenés műsorban szerepelt: Brisching Tímea, Kemény Miklós, Keszthelyi Zsolt, Ritzl Tímea, Wéber Dóra, illetve Gyenis Angéla, Horváth Renáta, Kindl Dóra, Nyul Anita, Parti Olga, Telegdi Viktória. Szintetizátoron kísért Horváth János (9.A). A végzős diákok közül többen kaptak oklevelet, könyvet tanulmányi, illetve közösségi munkájukért. Jó tanulmányi eredményért és szorgalmáért általános dicséretben részesült Farkas Anita és Tölgyesi Márk. Egy-egy tantárgyban nyújtott teljesítményéért kapott oklevelet: Benke Ákos, Kemény Miklós, Ferencz József, Takaró Bernadett. Kitartó szorgalmáért Schmidt Orsolya, Sági Renáta, Takaró Bernadett. Szaktárgyi és művészeti versenyeken elért többszöri sikeres részvételért oklevélben és könyvjutalomban részesült Bicskei Balázs (történelem), Kemény Miklós (versmondás, kulturális tevékenység), Trázer Éva (orosz). Sportteljesítményéért kapott oklevelet Braun Attila. Négyéves sportmunkájáért a Szűcs Péter-kupát nyerte el Boros Tibor. Az alapítvány két tanuló, Farkas Anita és Trázer Éva középfokú nyelvvizsgájának költségeihez járult hozzá 5-5.000 Ft-tal.

Május 17-én megkezdődött az írásbeli érettségi. A 46 végzős közül 44-en kezdték meg a munkát. Két tanuló szaktárgyi elégtelen miatt nem kezdhette meg az érettségit. Ők az augusztusi javítóvizsgáig pótolhatják a mulasztásukat, és sikeres vizsga esetén jelentkezhetnek az őszi pótérettségire.

Idén iskolánkból senki sem írt közös érettségi-felvételi dolgozatot. Német nyelvből 36-an, angolból és latinból 5-5-en, franciából és oroszból 2-2-en érettségiznek. Egy tanuló írt kémia írásbelit. Ötödik tantárgynak a legtöbben a földrajzot választották, de lesz érettségiző fizikából, művelődéstörténetből, biológiából, számítástechnikából is. A 12.A osztály szóbelije június 14-15-én, a 12.B osztály vizsgája június 16-17-én lesz.

Május utolsó hétvégéjén mérték össze tudásukat megyénk ifjúsági tűzoltói. A Honfi Imre által felkészített bátaszéki csapat III. helyezett lett. A csapatban két gimnazista (Kemény András, Szentes Gábor) szerepelt.

Június 4-5-én Pakson a Tolna megyei középiskolások művészeti találkozóján mérték össze tudásukat, felkészültségüket diákjaink a többiekkel énekben, táncban, versmondásban kerek műsor keretében. A Pakson szereplők mindegyike megérdemli a dicséretet és a név szerinti megemlítést. A gimis küldöttség tagjai:

Dárdai Csaba, Bölcsföldi László, Holpert Erika, Kincses Péter, Láng Lívia (7.A); Kalmár Éva, Pálffy Eszter, Tarjányi Rita, Zimmermann Éva (8.A); Győrfi Noémi, Horváth János, Kemény András, Kubik Andrea, Ódor Katalin, Pénzes Andrea, Rigler Virág (9.A); Kiss Gyöngyi, Simlacsik Anett, Wirth Márta (9.B); Hucker Zsuzsanna, Kecskeméti Eszter, Mayer Balázs, Wittendorfer Ildikó (11.A); Bencze Adrián, Gerőfi Péter, Gilicze László, Hauwasser Péter, Kapás István, Sebestyén Gábor (11.B); Berényi Noémi, Kecskeméti Ilona (10.A); Lemle Imre (10.B), valamint meghívott vendégként Dárdai Adrienn. Különdíjat kaptak a táncosok, a Kecskeméti testvérek és Berényi Noémi.

Június 8-án az Ego Sport Kft. szervezésében sportnap volt iskolánkban, Pálffy Pál sikeres pályázatának eredményeképpen.

Az idei tanévben is volt hangversenybérlete tanulóinknak, három alkalommal vettünk részt hangversenyen az általános iskolával közösen. A tanulmányi kirándulásra biztosított egy munkanapot kihasználva csaknem valamennyi osztály élt ezzel a lehetőséggel az év során.

Idén is lesz honismereti tábor a szlovákiai Nagysallóban és sokan táboroznak majd Balatonszepezden.

Tanévzáró ünnepély: június 18-án, a beiratkozás június 24-én lesz.

A tanév végén minden diáknak, tanárnak, iskolai dolgozónak jó vakációt, kellemes pihenést kívánunk. Mindenkit épségben, egészségben szeretnénk a tanévkezdéskor viszontlátni!

Alapítványi hírek

1999. I. negyedévében az alapítvány kuratóriumában újabb változás történt.

Kutas László lemondása miatt új elnököt kellett választani. Az alapítók döntése alapján a kuratórium összetétele a következőképpen módosult: Fodermayer Vilmosné lett a kuratórium elnöke; tagjai: Kispál Gabriella, Krammerné Gehring Éva, Mayer Antal.

Másodszor kaptuk meg a személyi jövedelemadó 1 %-át támogatóink jóvoltából, ez az összeg 293.554.Ft volt, így az alaptőke kiegészítve 300.000 Ft-tal nőtt.

Az alaptőke kamataiból az 1998/99-es tanévben az alábbi támogatásokat tudta nyújtani az alapítvány. 200.000 Ft-ot költött iskolai berendezések, taneszközök vásárlására. Átvállalta a tantárgyi versenyek emelkedő nevezési díjának befizetését 13.600 Ft értékben. Két tanulónak (Farkas Anita, Trázer Éva) adott középfokú nyelvvizsgáért 5-5000 Ft támogatást. Kifizettük három tanuló (Takaró Bernadett, Mayer Balázs, Horváth János) ECDL vizsgájának nevezési díját (7.000 Ft/fő). Álltuk az OKTV-én hetedik helyezést elért Trázer Éva úti- és szállásszámláit (11.774 Ft). Hozzájárultunk a nyári matematikai és idegen nyelvi táborokban résztvevő tanulók költségeihez - az összköltséget figyelembe véve - eltérő összeggel. A Balatonberénybe utazók (Gyűgyi Éva, Treszner Andrea, Kemény András, Kiss Viktor, Gyűgyi Zsuzsanna) 4.000 Ft-ot; a bajaiak (Papp Laura, Péter Judit, Horváth János, Tarjányi Rita) 5.000 Ft-ot; a tataiak (Gyűgyi Zsuzsanna, Gratzner József, Witt Andrea, Zengai Zita) 7.000 Ft-ot kaptak támogatásként.

Fejenként 300 Ft-tal járultunk hozzá a német és a vendéglátó magyar diákok magyarországi programjának költségéhez (végösszeg: 5.100 Ft). A korábbi évekhez képest csekély támogatásra azért került sor, mert idén pályázatokon nyert pénzekből csak nem teljesen fedezni tudták kollégáink az utazás költségeit. A diákoknak a kinti és a hazai programokra mindössze 5.000 Ft-ot kellett befizetni. A kuratórium az idén megtakarított összeget a jövőbeni utakra tartalékolja.

Végül szeretnék köszönetet mondani diákjaink nevében alapítványunk támogatóinak.

Fodermayer Vilmosné

a kuratórium elnöke

A II. Géza Gimnázium Tudományos Diákkörének

1998/99. évi munkája

Az ötödik éve működő Diákkör tagjainak száma elérte a 90-es rekordlétszámot. Az érdeklődésnek ilyen magas fokát a változatos programokban látjuk. Pártoló tagjaink száma viszont sajnálatos módon 36 főre csökkent. Negyedikes titkárunk és elnökünk helyett új vezetőségi tagokat kellett választanunk, így a TDK új elnöke Papp Laura 11. A osztályos, titkára pedig Topor Gergő 9. A osztályos tanuló lett.

Programjainkból kiemelünk néhányat a teljesség igénye nélkül.

Az idei tanévben is szerveztünk vetélkedőket illetve részt vettünk mások által szervezett vetélkedőkön illetve levelezős versenyeken:

Már hagyomány a művelődéstörténeti versenyek 3 fordulója:

1.        általános iskolások

2.        háziversenyen gimnáziumunk osztályai

3.        megyei és megyén kívüli középiskolák között

A megyei fordulón iskolánkat két csapat képviselte

1.        Dánfi Edit, Farkas Marietta, Krista Klaudia (11.A)

2.        Szabó Mária, Vámosi Eszter, Wágner Zsanett (9.b)

• Második éve veszünk részt a Tolna megyei Közművelődési Szervező Iroda által meghirdetett Ifjú Tudor versenyen, melyen az idei fordulóra iskolánkból 13 tanuló jelentkezett. Jelenleg a III. fordulóra készül a 6 továbbjutott tudor. A III. fordulóra Szálkán kerül sor június 14-17-ig, ahol arany-, ezüst-, bronz előadói minősítést kaphatnak. Az iskolák között is folyik a verseny, számunkra nagy a tétje, ugyanis jelenleg holtversenyben első helyen állunk a dombóvári Illyés Gyula Gimnáziummal.
• Vetélkedőn vettünk részt a Duna-Dráva Nemzeti Parkról az I.Béla Gimnáziumban. A két háromfős csapat tagjai:

1.        Knittel Éva, Miskolci Balázs, Czebe Margit

2.        Pálffy Eszter, Huy Kornélia, Holpert Erika

A harmadik és negyedik helyet hoztuk el.

A budapesti TIT által meghirdetett hazai és határon túli levelezős versenyen 28 tanulónk vett részt szép eredménnyel.

Két éve veszünk részt a MNE (Magyar Népművelők Egyesülete) Bács-Kiskun Megyei Szervezete által rendezett Barátunk a természet országos biológiai versenyen. Ennek eredményéről június 10-e után várunk értesítést. Két csapatunk indult az idei évben.

1.        Knittel Éva, Miskolci Balázs, Tarjányi Rita, Fejes Mátyás (8.a)

2.        Czebe Margit, Pálffy Eszter, Huy Kornélia, Kincses Péter (8.a - 7.a)

Egyéni versenyzőként: Holpert Erika 7.a.

• A Mezőgazdasági Múzeum által kiírt Természet és település című pályázatra Benke Ákos 12.A osztályos tanuló küldte be Az urbanizáció ökológiai gondjai lakóhelyemen c. dolgozatát, melyet külön jutalomban részesítettek.
• Az idei tanévben először módot adtunk iskolánk tanulóinak arra, hogy a diáknap egy részében megismerjék a tavalyi tanévben az Ifjú Tudor versenyen részt vett tanulók előadásait. Ezt hagyománnyá kívánjuk tenni.
• Folytattuk immár a hagyományoknak megfelelően a Fejezetek Bátaszék régmúltjából című előadássorozatot, melyet Sümegi József igazgató úr tartott a következő témákban:

1.        Mindennapi élet Bátaszéken a mohácsi csatát megelőző években

2.        A törökök berendezkedése. Bathosek palánka.

3.        A bátaszéki javadalmas apátság a török hódoltság idején

4.        Reformáció és ellenreformáció a vidéken. Veresmarti Mihály.

• Az idei évben is sikerült megteremteni az anyagi lehetőségeket Bátaszék Város Önkormányzata és a Német Kisebbségi Önkormányzat segítségével ahhoz, hogy a TDK-nak egy újabb kiadványa jelenhessen meg. Ennek szerzője és címe: Mayer Antal: A bátaszéki németség a 18. századi bevándorlástól a 20. századi kitelepítésig.
• Több éve terveztük, idén vált lehetővé, hogy télen szánkótúrán vegyünk részt Óbányán.
• A TDK keretében “Családi életre felkészítő” tanfolyamot szerveztünk.
• Végül, de nem utolsósorban elmaradhatatlan az őszi illetve a tavaszi színházlátogatással egybekötött kirándulás is. Mindkét alkalommal Budapesten jártunk, október 23-án a Mátyás templomban, a Vár illetve Citadella mellett a Hegedűs a háztetőn című musicalt tekintettük meg. Március 13-án pedig az Aquincum, az Operaház, a Bazilika illetve Erkel Bánk bánja volt a program.

A változatos programok megvalósulásához nagymértékben hozzájárultak pártoló tagjaink, akiknek ezúton is szeretnénk köszönetet mondani.

Iskolai alkalmazottak:

Gyurgyonovicsné Horváth Éva — gazdasági vezető

                Miskolci Csabáné — iskolatitkár

                Hajdú Istvánné — adminisztrátor

                Huyné Karaszi Lídia — hivatalsegéd

                Talabérné Tóth Erzsébet — hivatalsegéd

                Berlinger Péter — polgári szolgálatos

Válogatás diákjaink verseiből

Kemény Miklós
Ismeretlen utak

Első dolgom a napvilágnál,

Mit rejt buzgón a nyár,

Ha elhagyhatnám asztalom,

Elhagynám tollam, papírom,

Elhagynék verset, rögöt,

Ott maradna magam mögött,

S futnék tova a réten át,

Bekiáltanám az éjszakát,

Rohannék a kéklő égbe,

Befutnék a szenvedésbe,

Át a parkon, vízen, folyón,

Át a gyerekes üveggolyón,

Átsuhannék az embereken,

Utcákon, rémes szörnyeken,

Kukákon, forró ágyakon,

Bugrisban, romos házakon,

Laktanyában, dohos pincében

Szalutálnék a sötétben,

Megfordulnék sírban, bölcsőben,

Vén, kormos kályhacsőben,

Sárban, piszokban, vérben, fagyban,

S megírnám a Nyugatban ...

Csak bárgyú tévelygés, egy

Egy enyhe émelygés, s már jól vagyok.

Már félek, mint a nagyok,

Már nemcsak kedvemre szólok,

S szólok egyre, szívemben szólok

Dideregve, pajtás!

Mert nincs olyan hely, nincs,

Hol az élet ne lenne kincs.

Kemény Miklós
Szürkület

Borzas fáit rendezi az éjszaka

Álmos, rongyos ruháit leveti a vándor

Fejét bóbiskoló kőre hajtva

Álmodik egy szebb világról.

Éjjelbe nyúló földi lakoma,

Aranyos ház, arany szoba,

Valódi nász, az udvaron pej lova,

S a kenyérben mindig kovász.

Álmodik egy szép világról

Álmodni, s sosem aludni.

Bánatos idő, kócos természet,

Reggel fekszik, este ébred.

Álmok, csak a sötét éjszakában

A homok friss nyomok

Most ne menj! Aludj!

Majd holnap megváltod a világot.

Kemény Miklós:
Rózsák a szélben

Rózsák előtt meghajolva,

Szolid templomban dalolva,

Harcok elől futva, félve

Erdő szélén éldegélve,

Vakon látni, mindig látni,

Sírni némán kiabálni,

Fittyet hányni nagynak, vénnek,

Szálljon rátok győztes ének,

Kárpátok közt kiabálni,

Szelíd szóval arrébb állni,

Tiéd lenni de boldogság,

Könyvről szóljon valóság,

Mert rólad szól a száj,

Téged győzköd, ha muszáj,

A tizenhattal barátkozol,

Arcod szórja szent mosoly.

Tiéd lesz a szívem, érzem,

Tiéd minden frissességem,

Mint égből küldött szűzi virág,

Szeress! És tiéd a világ!

Kemény Miklós
Lesz még ...

Kelj ki bölcsőd lágy párnáiból,

Lépj elő és indulj,

Mert visznek végig az elnyúlt habokon

Eldobnak az átkozott napokon

Pénzt keresel a kiégett salakon.

Keresed a szavakat a nyelvek lusta száján

Harsognád a szózatot vérző szíved táján ...

Majd lelassul a borzas idő,

S mi eddig szép volt, az

Eztán fáj, a derék, a hát

Viszed sírba a teremtő szavát.

De lesznek szavak, mik édesen

Dalolnak, ha párnás karosszékeden

Ajándék a holnap,

A magányodban magadban beszélsz.

Lesznek arcok, mik az üres szobában

Reszketnek veled a hűvös szobában,

És suttogják neked a fényképek

Sárga, szakállas foltjait.

És lesznek még percek, mik

Az utolsó szivarnál a kezedben

Könnyeket varázsolnak szemedben,

A hóhér bántóan vigyorog.

És mindig lesz egy dal a sűrű sötétben,

Mit a por is ismer a barna szalagon,

S mit egyszer te is megtanulsz

Dalolni, csak figyeld jól vezénylő kezem.

Komjáthy Máté
Szárnypróba

Üres világomból

távozni szeretnék,

gép nincs, mi elrepít.

Kénytelen kelletlen

szárnyakat növesztve,

Próbálkozom!

Jő egy szellő,

felkap, elrabol

magával fel a magasba.

- De szép - mondtam én.

- De kár - mondta a felhő,

eleresztett;

Én

Zu-

han-

tam,

míg

föl-

det

nem

ér-

t-

e-

m.

Komjáthy Máté
Itt

Hát igen,

itt vagyok!

Megérkeztem.

.

..

...

Hol vagyok!?

Biczi Andrea
Törékeny világ

Mit a szürke hétköznapokban

megszokottnak érzünk,

Csak akkor becsüljük igazán,

mikor elveszítjük!

Csak akkor ébredünk rá a

szörnyű igazságra,

Nincs már többé velünk,

ki számunkra oly drága.

Csak akkor vesszük észre,

milyen magányosak vagyunk,

Csak akkor érezzük igazán, hogy

szeretetre vágyunk!

Diákjaink tudományos munkáiból:

Hauwasser Alexandra: Mentalitás és életmód a századfordulón településem sajtója alapján

1. Magyar társadalom és életmód a századforduló Magyarországán

Társadalom

Magyarország társadalmát a századfordulón azért érdekes tanulmányozni, mert a rohamos urbanizáció ellenére az ország mégis falusias maradt. A város és a falu két külön világ volt; akárcsak a paraszt vagy a polgár, az arisztokrata vagy a nagypolgár élete.

A hatalomban két osztály osztozott: a nagybirtokos osztály és a nagypolgárság. A szerzett vagyonnál többet nyomott a latban az örökölt, különösen, ha grófi cím is járult hozzá. A dzsentri magját a birtokos nemesek néhány ezer családja alkotta. A polgárság felső, vékony rétegét egymással üzletben, magánéletben összefonódott, kevés dúsgazdag család alkotta. A nagypolgárságot a vagyonos középpolgárság és az értelmiség lefelé szélesedő rétegei választották el a kispolgári tömegektől.

A középosztály különböző osztályok és rétegek halmaza. A kispolgárság többsége az anyagi lét peremén küszködő, segéd nélkül dolgozó kiskereskedő vagy kismester volt. A kispolgárok közül néhányan beolvadtak a munkások közé. A legjobban képzett és fizetett szakmunkások közül eleinte sokan külföldről (főleg Ausztriából) jöttek, de a magyarországi szakmunkások többsége a hanyatló falusi kisiparból, a városba áramló mesterekből és szakmát tanult munkás- és parasztgyerekekből került ki.

A társadalom széles, szilárd talapzatát a parasztság alkotta. A Dunántúl nyugati megyéiben, Pest környékén megindult a gazdag parasztok, a nagygazdák polgárosodása.

Életmód:

A középosztálybeli családok 3-5 szobás lakásokban éltek. Általában a velük lakó mindenes cseléd szolgálta ki őket. A szórakozást meghatározott időben és illemszabályok szerinti látogatások, vacsorameghívás, opera, színház stb. jelentette. Az alkalomhoz illő öltözködés kötelező volt. A kávéházba, kabaréba el lehetett menni kimenőruhában, estélyre, színházba azonban a férfiak szmokingot, frakkot öltöttek, a nők pedig hosszú estélyiben felékszerezve jelentek meg. A kispolgárok élete ennél jóval szegényesebb volt. Egy- vagy kétszobás, konyhás lakásokban éltek. Bútoraik jóval egyszerűbbek voltak, szentképek, kézimunkák díszítették a lakást. A nőtlenek és a fiatal házasok nagy részének csak albérlet vagy ágybérlet jutott. A munkások hétköznap munkaruhában jártak, vasárnap azonban felhúzták a fekete konfekcióöltönyt és a keménykalapot. A munkásasszonyok bő szoknyát, fejkendőt viseltek. Szórakozásuk munka után egy-két óra kocsma. A falu képe tájegységenként számos változatot mutatott. A legjellegzetesebb az “egyutcás” magyar falu. A parasztház egy szobából, egy konyhából és egy fűtetlen kamrából állt. A házak 4/5-e vályogból vagy fából épült. A paraszti otthon konyhaközpontúvá lett: a legtöbbet itt tartózkodtak, itt is aludtak.

Hagyománnyá vált az ún. “tiszta szoba”, amely lakatlanná vált. A századfordulón a falun is megjelent a fekete kalap, a fekete zakó, amelyet nyakkendő nélkül, fehér inggel, csizmába bújtatott szűk nadrággal viseltek. Az asszonyok fekete vagy tarka pamut ráncolt felsőszoknyát, sok alsószoknyát, pendelyt, kötényt, inget, fejkendőt viseltek.

A századfordulón azonban a társadalom erősödő mozgása a paraszti életforma kereteit is bontogatni kezdte.

Kulturális élet:

A dualizmus korában növekvő számban volt szükség írni-olvasni tudó, a gépek, a technika kezelésére betanítható emberekre. Sorra alakulnak a tudományos társaságok, számos tudományos folyóirat indul.

Markusovszky Lajos, Hőgyes Endre és Korányi Frigyes írta be a nevét az orvostudomány történetébe. A kiegyezés után a polgárosodás, az általános műveltség emelkedése megteremtette az irodalmi olvasóközönséget. Kiadók alakultak, folyóiratok indultak, színházak épültek. A magyar irodalom egyre sokszínűbb lett. Az irodalom képviselői többek között: Mikszáth Kálmán, Vajda János, Reviczky Gyula.

A kiegyezés utáni időszak az építészet, a köztéri emlékműszobrászat és a festészet gazdag termését hozta. Az építészet legjelentősebb mesterei: Steindl Imre (az Országház), Hauszmann Alajos (a mai Néprajzi Múzeum), Schulek Frigyes (a Halászbástya). A szobrászatban a legtehetségesebb mester Fadrusz János (pl. a kolozsvári Mátyás szobor) és Zala György (a Milleniumi Emlékmű) volt. A festészetben Székely Bertalan, Benczúr Gyula, Lotz Károly alkotásait említhetjük meg.

Bátaszéken ebben az időben épült fel a római katolikus templom.

2. Bátaszék a századfordulón

Bátaszék város Tolna megye délkeleti részén, a megyeszékhelytől, Szekszárdtól délre, mintegy 20 km-re fekszik. Fekvésénél fogva a Sárköz táj-egységébe tartozik.

Az ember jelenléte a környéken a kora kőkortól napjainkig kimutatható. Az 1142.év fordulópontot jelentett a vidék történetében. A ciszterciek megalapították az első magyar ciszterci apátságot, Cikádort. Szorgos munkájuk nyomán rövidesen egy virágzó település körvonalai kezdtek kibontakozni. A tatárok azonban Cikádort sem kímélték. Az újjáépítés csaknem 100 évet váratott magára. Amikor a ciszterciek a 15.században elhagyták Bátaszéket, a helység a szomszédos bátai bencés apátság birtokába került.

A magyar középkor 30 sárközi településéből mindössze 6 élte meg a 18.századot. Az egykori virágzó mezővárosban, Bátaszéken ez idő tájt a feljegyzések csupán 5 rác családról tettek említést. A bécsi kormány a területek benépesítésére törekedett. Itt talált otthonra a német tartományoknak a túlnépesedés miatt megélhetési gondokkal küszködő része, valamint a török uralom alól menekülő szerb lakosság is. 1711-ben már 35 családot tartottak nyílván, azonban a telepítési kísérletek nem váltak be, mert az új telepesek nemigen akartak dolgozni, és a garázdálkodó rablók is gyakran kifosztották őket. A néphagyomány szerint a Bátaszékre bevándorló első német telepesek a Fekete-erdő vidékéről érkeztek, s egy ármentes földsávon építették fel utcájukat, amelyet a szülőföld iránti tiszteletből, “Schwarzwalder Gasse”-nak kereszteltek. Máig így nevezik az öreg bátaszékiek a Kossuth Lajos utcát. Közös vonása az itt letelepedőknek a katolikus vallás, valamint az, hogy a zömük földműves és bortermelő kisgazda volt. A magyar kamara összeírása szerint 1727-ben Bátaszéken már 67 német család élt.

1796-ban Bátaszék már kétségkívül a környék kisipari központja volt. 34 különböző iparágban 123 mester dolgozott.

1841-ben a dokumentumok jelentős változásokról írtak: “Levegője tiszta és egészséges, kivált mióta a Sárvíz vizeit szabályozták ... Számos posványságok termékeny rétekké és szántóföldekké változtak.”(ld.: Fényes Elek: Magyarország Geographiája, II. kötet). Kiemelte Bátaszék legelőjét, borát, sertésállományát. Az 1848-as eseményekben Tolna vármegye fontos szerephez jutott (1848. október 7. Ozora). A legnagyobb lélekszámú nemzetőrséget Szekszárd és Dunaföldvár mellett Bátaszék állította ki. A múlt század második felében már a németség tette ki a város lakosságának több mint háromnegyedét. A bátaszéki magyarok a város keleti, Sárvíz melletti részén, az ún. Magyar utcában laktak. Kevés kivétellel a századfordulóra elszegényedtek, mint napszámosok, fuvarosok, pásztorok keresték kenyerüket.

A település a folyamatos bevándorlás és a gazdasági fejlődés révén a múlt század közepére érte el az 5000-es népességszámot. A fejlődésben alighanem a legfontosabb tényező az ország belső békéje volt. A 18-19. századi erőteljes német bevándorlás hosszú távon sajátos jelleget kölcsönzött településünknek. Míg a megyében a magyarság képezte a többséget, addig Bátaszék népességében a németség a meghatározó, a magyarság számaránya nem több 20 %-nál. A település lényeges vonása volt ez egészen a II. világháborút követő kitelepítésig.

A kiegyezéssel új korszak kezdődött a település történetében. Bátaszéken nagy hagyományai voltak az egyesületi életnek, gyökerei a bevándorlás kezdetéig visszavezethetők. A reformkortól 1949-ig több mint 70 olyan társaságról, körről, csoportról tudunk, amelyek hosszabb-rövidebb ideig működtek. Általában olyan célokat tűztek maguk elé, amelyek a lakosság egy-egy rétegének érdekeit fejezték ki. Céljaiknak megfelelő alapszabályt készítettek, tagságot toboroztak, tagdíjakat szedtek, esetleg vagyont is gyűjtöttek. A magyar és német anyanyelvű iskolával is rendelkező Bátaszék oktatási eredményeivel messze felülmúlta a megyei és országos mutatókat. A múlt század végén viharos, váratlan események játszódtak le. A lakosság száma csökkent, a kereskedelem elsorvadt, az ipar is hiányokkal küszködött. A katasztrofális állapot láttán országos érdekké vált a Dombóvár-Bátaszék vasútvonal (1873) Bajáig történő kiépítése. 1897-ben elkészült a buda-eszéki vasútvonal Budapest-Bátaszék szakasza, 1909-ben a Bátaszék-Baja, 1911-ben pedig a Pécs-Bátaszék pályaszakasz. Nagy fontosságú események voltak ezek, a település jövőjét nagyban befolyásolták. A millennium közeledtével Bátaszéken is voltak magyarosítási törekvések. Az 1893-ban alakult Magyarosító Egylet siettette a magyar nyelv általános használatát.

A 20. század eleji Magyarországot vallási sokféleség is jellemezte. Bátaszéken viszont a népesség 93 %-a római katolikus hitvallású volt.

A műveltség emelkedése széles kört érintett Bátaszéken - az országos átlaghoz viszonyítva jó volt a helyzet - csak minden ötödik felnőtt ember nem tudott írni-olvasni. A századforduló után, az előző évtized siralmas állapotából kilábalni látszott a település.

Az első világháború kitörésével lezárult egy több mint fél évszázados, viszonylag békés korszak. A parasztság kilépett az önellátás köréből. A munkamegosztás révén a mezőgazdasági és háziipari tevékenység kettéválásával a vásárok hegemóniáját megtörte a bolti kereskedelem. Bátaszék a vízrendezések és a vasútépítkezések következtében lassan kiemelkedett a környékbeli, a középkorban még rivális települések közül.

3. A település sajtója - a “Bátaszék és Sárköz”

Pár mondatban szeretném bemutatni a Bátaszék és Sárköz című hírlapot. 1902 novembere körül néhány vállalkozó szellemű lakosunk elhatározta, hogy lapot alapít azzal a fő céllal, hogy Bátaszéknek és környékének (Sárköz) érdekeit képviselje. A lap egyedüli célja e kiterjedt vidék társadalmi, tanügyi, közigazgatási érdekeinek képviselése, előmozdítása volt. A lap jelszava: “Mindent a közjóért.” Ez a jelszó a lap iránytűje. Az újság minden igaz ügy védelmére kel, és nem hagyja magát senki által befolyásolni. Az igazságot mindenkivel szemben minden tartózkodás nélkül kimondja.

Nem kimondottan politikai lap volt, a politikába a lap szerkesztői nem akartak beleavatkozni, az olvasók minden politikai meggyőződése szent és sérthetetlen maradt. Óvakodtak a személyeskedéstől, minden felvetett kérdésről pártatlanul és a legnagyobb tárgyilagossággal szóltak.

A lap szerkesztői hatékonyabban akartak hozzászólni viszont Bátaszék és a Sárköz társadalmi, tanügyi és közigazgatási dolgaihoz. A lap ezen cikkeit kipróbált erők, jeles szakemberek írták. Szépirodalmi vagy ilyen jellegű dolgozatokat csak akkor közöltek, ha a kor színvonalán álltak, és a legkényesebb igényeknek is megfeleltek. Híreiket a legbiztosabb forrásokból szerezték, s gondosan ügyeltek arra, nehogy bárkinek a nevét befeketítsék valótlanságokkal.

A Bátaszék és Sárköz című lap Szekszárdon, Báter János könyvnyomdájában legkevesebb nyolc oldalnyi terjedelemben, szükség esetén 10-12 oldalon, s hetenként egyszer, vasárnaponként jelent meg. A Bátaszék és Sárköz előfizetési ára: egy egész évre 8 korona, félévre 4 korona, negyedévre 2 korona volt. A lap szerkesztője Joó Károly, kiadója Szélig Gáspár volt. A szerkesztőség és a kiadóhivatal Bátaszéken, a Király úton (ez a mai Budai utca) működött.

Bármennyire is szeretnénk tudni, hogy kik is írtak annak idején a lapba, nem tudjuk pontosan, mert csak monogramok szerepeltek a cikkek végén. Tudjuk viszont, hogy Mayer (később Magyar) József apósa, Szél Gáspár volt a kiadó, s annak idején ő is sokat írt a lapba: verset, prózát Mayer, May R és M.J. név alatt. Bátaszéki József név alatt is megjelent egy írása.

A lap szerkezete úgy nézett ki, hogy középen volt jelezve a lap címe: “Bátaszék és Sárköz”, alatta: társadalmi, szépirodalmi, tanügyi és közgazdasági hetilap. Ezek után közhasznú információk következtek: mikor jelenik meg, a kiadóhivatal és a szerkesztőség címe, a szerkesztők és a kiadók neve. Jobb oldalon a hirdetési árak, bal oldalon az előfizetési árak találhatók.

Mikor az olvasó kezébe vette a lapot, mindjárt a címlapon egy vezércikkel találkozhatott, amely mindennapos témák kifejtésére vállalkozott, pl.: mezőgazdaság, egyletek, cigánykérdés stb. A következő kb. 1,5-2 oldalon az irodalmi dolgozatok kaptak helyet. Általában folytatásos novellát, kisregényt, vagy verset jelentettek meg ezeken az oldalakon, melyek igényesen voltak megszerkesztve, és megfeleltek a kor minden szigorú igényének. A lap egyes számaiban olvasói vélemények, olvasói levelek is helyet kaptak, melyek talán azt is tükrözik, hogy a bátaszéki polgároknak tetszett ez a lap, s egy témához hozzá mertek szólni.

Ezután következtek a “Hírek”, amelyek a térség gazdasági, politikai, kulturális híreit tartalmazták. A térség legfontosabb, naprakész híreit ismerhették meg a polgárok, nemcsak Bátaszékét, de a környék híreiről, információiról is értesülhettek. A Hírek után szerkesztői üzenetek következtek, végül az utolsó oldalon mesteremberek hirdették különféle szolgáltatásaikat. Találunk a hirdetők között pl. borbélyt, cipészt, kútfúrót stb.

Nézzünk meg közelebbről néhány számot!

A “Bátaszék és Sárköz” egyik számának vezércikke a téli kenyérről szól, amelyben Kirschanek Ödön a magyar mezőgazdaság helyzetéről, múltbéli és jövőbeli helyzetéről értekezik.

Utána a nőegyletekről találunk egy kis cikket.

Majd Joó Károly önt “Tiszta bort a pohárba”, az írás arról szól, hogy egy képviselőtestületi tag olyan dolgot híresztelt az előbb említett úriember felől, amit ő nem is mondott. Joó Károly ennek a hírnek a megcáfolására fogott tollat.

Majd az irodalmi oldal következik: Sárközi becsület címen egy bizonyos Hegyháti folytatásos dolgozatát élvezhették Bátaszék polgárai, amelyben egy falusi legény, Szőke Pista kalandjait, életét követhették nyomon.

A Hírek című rovat igen sokféle, változatos hírrel, információval szolgál ebben a számban. Megtudhatjuk például, hogy meglesz a baja-bátaszéki híd; végrehajtók jártak községünkben; rablásról, útonállókról is beszámoltak. Valner Gyula és Mayer János Bátaszékről sikeres vadászaton vett részt a pörbölyi vadászterületen.

A Hírek után öt rövid szerkesztői üzenet következik, amelyek Budapestre, Újvidékre, helybe és Németországba szóltak.

A lap végén a Hirdetések váltják fel a “Szerkesztői üzenetek”-et.

Monigl Nándor tudatja a tisztelt bátaszéki polgárokkal, hogy az Árpád utcában megnyitotta borbély- és fodrászüzletét. Pick Béla és társa a túlhalmozott raktár miatt kínál rendkívül olcsó áron kézimunka kellékeket, játék- és díszműárukat. Rudnyánszky Ferenc pedig tudatja, hogy 1903. január 1-jén megnyitja Arany Nap nevű vendéglőjét és fogadóját (helyén ma az általános iskola ebédlője áll). Ez a rövid felsorolás a teljesség igénye nélkül történt.

Ez a lap, melynek első száma 1902. november 30-án jelent meg, egészen 1904-ig folyamatosan tájékoztatta az olvasókat, ezzel is színesítve Bátaszék mindennapi életét. Aztán 1904-ben, általam nem ismert okok miatt a lap megjelenését beszüntették. Kár. Meg vagyok győződve róla, hogy nagy népszerűségnek örvendett a lap.

4. Mentalitás és életmód a századforduló Bátaszéken a “Bátaszék és Sárköz” alapján:

a.) templomépítés és templomszentelés

A lapban kiemelt helyen foglalkoztak az új templom építésével 1902 őszétől, a megjelenés kezdetétől fogva. Ezekből a cikkekből tudjuk meg, hogy miért kellett építkezésbe fogni, mikor, kik végezték a munkát, hogyan történt meg az új istenháza felszentelése. A következőkben ezeknek az írásoknak az alapján idézem fel ezt a nagy eseménysorozatot.

Bátaszék régi temploma évszázados “alkotmány”, amelynek építési időpontját nem is lehet megállapítani. Csak annyit tudunk konstatálni, hogy 1842-ben a püspök ott jártában örömét fejezte ki, hogy az új templom építéséhez már a rákövetkező évben hozzáfognak. Ez azonban nem történt meg. Az új templom felépítésére kihasított földterület nehezen volt értékesíthető, így a pénz csak nagyon lassan gyűlt össze.

Ezalatt a három hajóból álló régi templom falai düledeztek, a két szélső hajó annyira megromlott, hogy életveszélyessége miatt le kellett bontani. Már csak a középső hajó állt, de az utóbbi időben csak folyamatos javításokkal tudták megtartani.

Bátaszék prépost-plébánosa, Holndonner Ferenc és Mittwég Henrik bátaszéki földesuraság, a Teréziánum jószágigazgatója kétszázezer korona költséggel felépíttette az új templomot, melynek közel száz méter magas tornya már messziről látható, hirdetve Isten mindenhatóságát és a bátaszékiek nagy összetartását.

“Az új templom megszentelése szeptember első napjaiban fog megtörténni. A templom minden legapróbb részlete a hazai ipar terméke és munkája. Padjait és egyéb asztalos munkáit germán, pécsi iparos szállította. Az oltárokat Sewisch Róbert szombathelyi oltárépítő tervezte és készítette el.”

1903. január 10-én ismeretlen tettesek kirabolták a bátaszéki öreg templomot.

A tettesek a sekrestye ajtaján jutottak be a templomba. Álkulccsal nyitották ki a sekrestye ajtaját, majd a távozáskor gondosan bezárták. A sekrestye szekrényéből két újonnan aranyozott kelyhet, a főoltár szentségházából pedig a szentségtartót (monstranciát) a szent ostyával együtt vitték el. A perselyekből pár fillért vittek csak magukkal, mivel újévkor kiürítették a perselyt. A monstrancia értéktelen alsórészét lecsavarták, s az oltáron hagyták. A szent ostyát magába foglaló aranyozott ezüst holdacskát az értéktelen sugarakkal vitték el. Otthagytak egy kopottas kelyhet is.

Mindebből arra következtethetünk, hogy notórius gazemberek rabolták ki a templomot, talán azok, akik Dunaföldváron, Pakson, és Tolnán is jártak már. A besurranó tolvajok nem jártak nagy sikerrel, mert az ellopott holmi nem ért 100 koronát sem.

A csendőrség megindította a nyomozást. Alig két hónappal a betörést követően elfogták a templombetörőt, Ginter János halászlegényt, és a királyi ügyészségnek adták át.

Megérkezett községünkbe az új orgona. Két napon át szállították be a vasútról Hauzer Miklós nagy szekerei - így szólt a korabeli tudósítás. Az orgona súlya kb. 84 kg. Felállításához és hangolásához kb. négy hétre volt szükség. Az új orgona 36 szóló és 32 mellékváltozatú lesz. Díszes homlokzatával együtt kb. 20 ezer koronába került.

A pécsi székesegyházi orgonát kivéve párját messze földön keresheti az ember. Az orgona szerkezetét a pécsi Angszter cég, díszes homlokzatát pedig Lewisch Róbert, szombathelyi oltárépítő szállította.

Az új orgona felülvizsgálata május 20-án szerdán délelőtt a hitközségi tanács jelenlétében folyt. Mint szakértő, Erney József nemzeti zenei igazgató és Goll János, bátaszéki zenetanár lépett fel. Az új orgona felülvizsgálatára szép számú “intelligens” közönség jelent meg. Az orgonában van 2400 síp, a legnagyobbak 10 m magasak, a legkisebbek félhüvelyk nagyságúak. Az orgona súlya 100 métermázsa.

A homlokzatát Hofhauzer építésztanár tervei szerint Lewisch Róbert, szombathelyi oltárépítő készítette. A hangszert a híres Angszter és fia szállította.

Az orgona felülvizsgálásán jelen volt Dr. Falk, az “Ország Világ” szerkesztője és zenekritikusa, aki a legnagyobb elismeréssel szólt a hangszerről.

Időközben a bátaszéki új templom már majdnem teljes fölségében pompázott. A főoltár, a két mellékoltár, a szentsír, a szószék, a gyónószékek, a keresztelőkút és a padok már teljesen készen álltak.

Az addigi tervek szerint a templom felszentelésére a pünkösd utáni második vasárnapon került volna sor, de felmerült, hogy a templomot a felszentelés előtt ki kellene festeni. Ezt a lépést több dolog is indokolttá tette: festetlenül a templom nem mutatna semmit, kár volt akkor olyan fényesen berendezni. A falak csak egyszer vannak átmeszelve. Ha a templomot rögtön nem festik ki, hanem használatba veszik, akkor ebben az évszázadban biztos nem lesz kifestve. Ezt bizonyítja a régi templom piszkos volta.

A bátaszéki községi képviselőtestület legutóbbi ülésén a községi elöljáróság indítványára elhatározta, hogy az új templomot saját költségén kifesteti. A felszentelés lehetséges ideje: augusztus 15-e.

A bátaszéki római katolikus hitközségi tanács az újonnan épült templom kifestésére pályázatot hirdetett. A pályázni óhajtóknak a terveket és a várható költségvetést, amely nem haladhatta meg a tizenötezer koronát, a fent említett tanácsnak kellett május végéig benyújtani. A késve érkezett pályázatokat nem vették figyelembe. A munka befejezésének várható időpontját is meg kellett jelölni.

A római katolikus hitközségi tanács elbírálta a templom kifestésére beérkezett pályázatokat, és közös döntésük alapján a festést Blaskovits Bátori Mihály, szabadkai jó hírű műfestő végezte.

Az új templomban Blaskovits irányításával huszonnégy festő dolgozott, a képeket Krigler József festőművész festette. Blaskovits akkori elmondása szerint kb. szeptember közepe felé várhatóan teljesen készen lesz a festés.

A hívek és a bátaszéki polgárok számára minden bizonnyal fontos volt az új római katolikus templom felépítése, ezért községünk számos lakója adományozott az új templom javára.

A templom főbejárata fölé Zsolnai, pécsi majolika gyáros gyönyörű palychront tervezett. A szép dombormű azt a hisztorikus jelenetet ábrázolja, midőn Szent István király Magyarország koronáját a boldogságos Szűznek felajánlotta. A palychron 1200 koronába került. A domborművet a Máriazelli Társulat rendelte meg. A dombormű tervezete a bátaszéki hírlapban megtekinthető volt.

A Mariazelli Társulat 600 koronát szavazott meg az új templom szentségtartójára. Özv. Hauvaszer Teréz pedig 300 koronát adott négy darab hordozható széllámpára

Az új templom felszentelése október 4-én Rózsafüzér vasárnapján volt. E napon tartotta áldozárságának fél évszázados jubileumát Holndonner Ferenc, községünk jeles prépost-plébánosa. A fölszentelés alkalmából német és magyar nyelven írt emlékkönyvek adattak ki. A megyéspüspök hirtelen elhalálozása következtében a templomszentelést Trall Ferenc, pécsi nagyprépost végezte. Erről az eseményről részletesen tudósított a lap.

“Emléklapok” címen a bátaszéki új templom felszentelése alkalmából Joó Károly szerkesztése alatt magyar és német nyelven megjelent díszes emlékkönyvek Góczy János, Graf József, Mayer János és Szániel János kereskedéseiben voltak kaphatók 1 koronáért.

A bátaszéki új templom felszenteléséről és a község prépost plébánosának aranymiséje alkalmából rendezett ünnepség sorrendjéről a sajtó is jelentetett meg cikket. E szerint az ünnepség menete a következőképpen alakul majd:

Október 3-án délután 5 órakor gyülekezés a Polgári Casinoban, este a vasútállomáson a felszentelést végző püspök ünnepélyes fogadása. A lövésztestület és az önkéntes tűzoltó egyesület a plébánia előtt fogadja őméltóságát. Este 8 órakor a püspök és a prépost-plébános úr tiszteletére fáklyás zene a községházán. Október 4-én reggel 8 órakor kezdődik a felszentelés. A papság a plébániáról vonul körmenetben a templomba. A felszentelés zárt ajtók mögött történik, azon kizárólag egyházi személyek vehetnek részt. 9 órakor német szentbeszédet tart Streicher Péter, hőgyészi esperes plébános. A szentmisét követően magyar szentbeszédet mond dr. Rézbányai József, teológiai tanár. Ezután kerül sor a jubilánsnál való tisztelgésre. Egy órakor lesz a díszebéd az Arany Nap vendéglőben. Délután 4 órakor távozik a püspök úr. Tehát szeptember végén még így nézett ki a Bátaszéken zajló ünnepség menetterve.

A templom szentelésére és Holndonner Ferenc ötvenéves jubileumára vidékről is sokan szép számmal jelezték megjelenésüket. Néhány nevet említenék, de a teljesség igénye nélkül: Kardos Kálmán, nyugalmazott főispán; Boda Vilmos, országos képviselő; Tihanyi Domokos, tanfelügyelő; Wosinszky Mór, apátplébános.

A Bátaszék és Sárköz szerkesztője Joó Károly a lap 40. számában, “Ave Sacerdos” címen írt cikket; ugyanebben a számban prépost-plébános rövid életútja is megjelent - ezzel tisztelegve Holndonner Ferenc előtt.

Már hetek óta lázas gyorsasággal csinosítottak minden házat, már napok óta érkeztek az idegenek községünkbe, mindenki türelmetlenül számlálta az időt, míg végre felvirradt az ünnep első napja. E napon borús, hűvös őszi időre ébredt Bátaszék.

Az eső meg-megeredt, a helyi “időjósok” is heves esőzést jósoltak. Mindenki fel-feltekintett az égre, de az ebéd után keletkezett szél reményt keltett az aggódó szívekben, s délután négy órakor derűs őszi délután volt. A küldöttségek 5 órakor kezdtek gyülekezni a Polgári Casino előtt, ahonnan hosszú kocsisorral a vasútállomásra vonultak.

Ezalatt nagy tömeg lepte el a főutcát, különösen az igen díszesen kiállított diadalkapu és a plébánia környékét. A vasútállomáson Erdős Gábor a község nevében igen lendületes szavakkal üdvözölte a püspököt, amit Troll P. Ferenc püspök szívélyesen megköszönt.

Majd a 18-20 kocsiból álló menet a magyarok lovasbandériumával az élén megindult a díszesen kivilágított főutcán a plébánia elé, ahol a polgári lövésztestület és az önkéntes tűzoltó egylet állt sorfalat, s ezek háta mögött szorongott a többezres tömeg, a nézőközönség.

A plébánia előtt Holndonner Ferenc, prépost-plébános ; Mittweg Henrik főtiszt, a kultuszminiszter képviselője fogadta a püspököt. Holndonner üdvözölte őt és megköszönte, hogy öreg kora ellenére eljött Bátaszékre, hogy az új templomot beszentelje. Ezután Troll Ferenc megköszönte a szép fogadtatást, s Isten áldását kérte a bátaszékiekre.

Este 8 órakor a díszes fáklyás menet a plébánia elé vonult, ahol Győry Vilmos, a tűzoltó testület elnöke intézett beszédet a püspökhöz és a jubilánshoz, amelyre a jubiláns válaszolt is. Meghatódottan köszönte meg a polgárok szeretetének e nagymérvű megnyilatkozását. Ezután a menetben résztvevő egyletek zenekarai felváltva játszottak, míg végre a tűzoltó egylet által előadott Himnusz az ünnepély aznapi végét jelezte. Lassan eloszlott a közönség a térről.

Október 4-én verőfényes őszi nap köszöntötte Bátaszék lakóit. A község apraja-nagyja hajnalban már talpon volt, hogy kivegye részét az ünnepből. A templom előtti tér már a kora reggeli órákban megtelt a vidéki hívekkel, de még mindig érkeztek kocsik az ünnepélyre jövő idegenekkel.

A megáldás 8 órakor kezdődött, amelyet Troll Ferenc püspök végzett, Hangai Nándor és Romaisz Ferenc segédkezése mellett.

A kórust a környékbeli papság szolgáltatta. A megáldás után áthozták a régi templomból az újba az oltáriszentséget. Az oltáriszentség elhelyezése után a templom kapuit az egyesületek küldötteinek és a híveknek megnyitották, a hívek ezrével tódultak be, s a tágas templom minden zugát rövid idő múlva elfoglalták.

9 órakor Streicher Péter, hőgyészi esperes plébános németül, az evangélium után Dr. Rézbányai József, pécsi teológiai tanár magyarul, s az áldás után Troll P. Ferenc püspök ismét németül tartott szentbeszédet. Mindegyik szónok kiemelte a kettős ünnep fontosságát és nagy jelentőségét. Különösen nagy élvezettel hallgatták a hívek Dr. Rézbányai költői szónoklatát. Az ünnepi misét a jubiláns prépost celebrálta nagy segédlet és Troll P. Ferenc manudoktorsága mellett. Ezalatt Schukk Ilonka és dr. Steiner Lajos Illovsky gyönyörű Ave Máriáját énekelték nagy precizitással és remek előadással. Benedictusra Schmidt Jánosné Müller József “Ave verum”-át énekelte a szerző orgonakísérete mellett. Agnuskor Hauk Anna, Schmidt Jánosné és Hübner József egy ismeretlen szerzőnek csodaszép “Ave Máriáját” énekelték. A templomi vegyeskar (50 gyermek és 15 felnőtt) Szeiler, “A”-dúr miséjét adta elő kiváló szabatossággal és mély érzéssel.

A szentmise után az egyesületek, testületek, jó barátok jó kívánatainak átadása következett. Egymás után járultak a jubiláns elé az uradalmi tisztség, a szerb és izraelita hitközség, a kerületi takarékpénztár, a tanítótestület, az iskolaszék, a katolikus kör, a katolikus legényegylet stb. Az ünnepet az Arany Nap Szállóban adott díszebéd zárta be, amelyen kb. 110-en vettek részt.

Erdős Gábor szónoklatával a község nevében üdvözölte a jubilánst. Ezután Troll Ferenc Mittweg főtisztnek megköszönte a templom építése körüli fáradozását. Ezután Troll Ferenc búcsút vett és eltávozott körükből. Néhányan a község határáig kísérték, ahol Erdős Gábor újonnan megköszönte a fáradozását és Isten áldását kérte útjára. A vasárnapi templomszentelés alkalmával kb. 6-7 ezer idegen vendég volt Bátaszéken.

Az ünnep után folytatódtak a dolgos hétköznapok. Döntés született arról, hogy a bátaszéki római katolikus hitközségi tanács határozata alapján a régi templomot lebontják. Megtartották a lebontásra vonatkozó árlejtést, melyre a legolcsóbb ajánlatot Liebhauzer Bálint és társai tették. Az ajánlatukat elfogadták, s ők az ünnepek után megkezdték a bontást.

A régi épület lebontása után az új templom szépsége és nagysága még inkább érvényesült, hisz így tágas tér nyílt körülötte. Mind a mai napig hirdeti a bátaszéki kőművesek jó hírét, a hívek vallásos érzületét.

b.) Bátaszék kulturális élete a századfordulón:

Bátaszék a századfordulón igen pezsgő kulturális élettel büszkélkedhetett. Ezt bizonyítja a számos megrendezésre került ünnepély, táncmulatság, irodalmi felolvasóestély, hangverseny.

Ezek a kulturális rendezvények jelentősen megnövelték a község bevételét, és jó alkalmat nyújtottak a fiatal tehetségek bemutatkozására is. Vegyük számba ezeket a rendezvényeket!

December 24-én, Bőved estéjén a bátaszéki katolikus legényegylet tombolával egybekötött karácsonyi színjátékot rendezett. A hely és a tombola ára 40 fillér volt. A színjáték este 8 órakor vette kezdetét. Színre került a Békesség az embernek és a Karácsonyi éj című színdarab. Mindkét művet Oppitz Sándor írta.

December 24-e az apróságok ünnepe volt Zeleziny Aladárné magánóvodájában. Az óvodában ott pompázott a szép karácsonyfa, körülötte a picinyek sokasága. Alkalmi imával kezdődött az ünnepély, mely után a csöpp emberkék szavaltak szebbnél szebb gyermekverseket.

A községünkben alakult testületek közül különösen nagy figyelmet érdemel a bátaszéki római katolikus legényegylet és a bátaszéki önkéntes tűzoltó-testület, amelyek nemcsak eredményes munkájukkal, de rendezvényeikkel is nagyban hozzájárultak községünk kulturális életének fellendítéséhez.

A bátaszéki önkéntes tűzoltó-testület 1903. január 17-én az Arany Nap vendéglő helyiségeiben táncmulatságot rendezett. A mulatság este 8 órakor vette kezdetét. A belépő díja 1 korona volt, a családi jegy 3 koronába került. A lap értesülése szerint a helybeli községi tanítótestület a farsang folyamán kalikó-estélyt kívánt rendezni.

Arról, hogy sikerült-e megrendezniük az estélyt, vagy sem, nincsen a továbbiakban semmiféle utalás. Arról azonban írt az újság, hogy a helybeli községi tanács abban az évben addig a napig csak az önkéntes tűzoltó testületnek és a katolikus legényegyletnek adott ki engedélyt táncmulatság rendezésére.

A bátaszéki katolikus legényegylet február 1-jén az Arany Nap vendéglő nagytermében zártkörű táncestélyt tartott. Az estélyen bemutatásra került a Kérlelhetetlen ellenfél című bohózat is. A mulatság este 8 órakor vette kezdetét. A belépő a férfiaknak 80 fillérbe, a nőknek 40 fillérbe került.

Nemcsak a két fent említett egylet vett részt a kulturális életben, hanem a helybeli katolikus ifjúsági önképzőkör is. Ezen szervezet Leó pápa pápaságának 25 éves jubileuma alkalmával ünnepélyt rendezett.

A bátaszéki katolikus legényegylet az Arany Nap vendéglő nagytermében 1903. február 22-én tánccal egybekötött műkedvelői előadást, 23-án táncestélyt, 24-én este pedig jelmezes táncestélyt rendezett. Színre került “A párizsi éjszaka”, avagy “Szökik a polgármester” című bohózat.

A bátaszéki katolikus legényegylet a dalárda közreműködésével az iparos olvasókör helyiségében hazafias ünnepséget rendezett március 15-e tiszteletére. A rendezvény este 8 órakor kezdődött a következő műsorral:

1. Kölcsey Ferenc Himnuszát a bátaszéki dalárda énekelte;
2. A Nemzeti dalt Petőfi Sándortól Jakab Mátyás szavalta;
3. A szabadságharc méltatása címen saját írását olvasta fel Joó Károly;
4. Petőfi Bilincs című költeményét Scherer Lajos mondta el;
5. Dürner György Viharban című művét énekelte a bátaszéki dalárda;
6. Petőfitől a Magyarok istenét Kolbert Veta szavalta;
7. Vörösmarty Mihály Szózata zárta a műsort, melyet a dalárda előadásában hallgathatott meg a nagyérdemű közönség.

A sajtó arról is tudósított, hogy március 8-án jól sikerült felolvasó estélyt rendezett a katolikus legényegylet az iparos olvasókör helyiségében. Nagyszámú közönség érdeklődése kísérte az előadást. A műsort Bajom Éva nyitotta meg Dalmady Győző Imádkozó hölgy című művével. Ezután az egylet elnöke, Káin Ábel lépett az emelvényre, s a “Szocializmusról” tartott magas színvonalú fejtegetést.

Ezután Joó Károly adott elő harmóniumon egy zeneszámot. A zene után ismét Káin Ábel ült az asztalhoz, és a “Zsurról” tartott humoros felolvasást. A műsor utolsó pontja Petőfi Sándor A vándor legény című költeménye volt, amelyet Hosszer Henrik, orgonaépítő adott elő. A műsor záró pontját Scherer Lajos szavalata jelentette, aki Petőfi “Pókainé” című költeményét szavalta.

Június 8-a a koronázás évfordulója volt. Nemzeti ünnep lévén, Bátaszéken nagy parádéval szokták megülni. Ilyenkor különösen az iskola tett ki magáért minden alkalommal. Az akkori évben is juniálissal volt összekötve az ünnep, amely a források szerint kitűnően sikerült. Az ünnepnap szentmisével kezdődött, amelyen a népiskola valamennyi tanulója részt vett tanáraik kíséretében. Az ünnepi szentmisét Reisz Antal káplán szolgáltatta. Joó Károly tanintézetének növendékei adták elő Szieler Károly “ Mártha” miséjét. Az istentisztelet után a gyereksereg a Kossuth utcai iskola udvarára vonult, ahol Dörnyei Ferenc iskolaigazgató harmóniumjátékával szórakoztatta a diákságot. Ezután Szám József tanító lépett a pódiumra, aki az ünnep jelentőségét méltatta. A szebbnél szebb hazafias költemények elszavalása után a Szózat következett, ami az ünnepség végét jelentette. Csak ezután következett a gyermekek igazi mulatsága, szórakozása. Tíz órakor indult el a majdnem ezerfőnyi gyermeksereg a Tivoli erdő nagy tisztására, ahol megkezdődött a játék és a tánc. Délben Boros Sándor tivoli vendéglős jó konyhája szolgáltatta az ebédet. Ezután Gócy János, a gyerekek nagy kedvelője és mecénása egy-két tanár segítségével díjazásos versenyt rendezett. A gyermekek mulatsága este hat órakor ért véget, mikor zeneszóval vonultak haza tanítóik kíséretében. A gyermekek hazamenetele után a felnőttek a késő éjjeli órákig ropták a táncot.

A bátaszéki önkéntes tűzoltó egyesület 1903. július 26-án a Vadkert erdőben táncmulatságot rendezett, amely délután négy órakor vette kezdetét. A jegyek fejenként egy koronába kerültek.

A bátaszéki tanuló ifjúság 1903. augusztus 8-án a Polgári Casino termeiben a casino könyvtárának alapja javára jótékonysági táncmulatságot rendezett, mely este fél kilenckor kezdődött.

A helybeli népfőiskolák október 17-én ünnepelték meg Deák Ferencnek, a haza bölcsének az emlékezetét. Az ünnepély reggel nyolc órakor ünnepélyes szentmisével vette kezdetét. A mise végeztével a tanuló ifjúság tanáraik vezetésével a Kossuth Lajos utcai iskolába vonult, ahol a Himnusz eléneklése után Pápay G. Béni, községi tanító méltatta pár szóban az ünnepeltet. Az emlékbeszéd után Feidt Nándor iskolás fiú alkalmi szavalata következett, ezt követte a Szózat, mellyel az ünnepély befejezést nyert.

Vilikoff Keresztély orosz fuvolaművész a Müller József-féle zenekar vonósnégyese mellett versenyzett a Polgári Casinoban. A hangversenyen szép számú közönség volt jelen. Az egyes zenei számok között Kőmivesi Imre színész komikus mulattatta mókáival a közönséget.

Garay Lajos szekszárdi híres cigány bandája december 1-jén a Polgári Casinoban hangversenyt adott. A műsor minden egyes számát zajos tapssal honorálta a szép számban összegyűlt publikum.

Kiss Ferenc színigazgató társulata közel két hétig volt községünk vendége. November 7-én, szombaton volt a társulat bemutatkozó előadása; Molnár Ferenc A doktor úr című bohózata került színpadra. Kiss Ferenc és társulata olyan igényes darabokat adott elő, amelyek messzemenőleg megfeleltek a kor ízlésének.

 c.) Bátaszék infrastruktúrája: híd- és útépítés, vendéglő hirdetések, vásárok

Bátaszék infrastruktúrája a századfordulón sokat javult a korábbi állapotokhoz képest. Községünkben építkezések kezdődtek, vásárokat rendeztek, a kereskedelmi élet is fellendülőben volt.

A Széchenyi utcai háztulajdonosok azzal a kéréssel folyamodtak a helyi képviselőtestülethez, hogy utcájukat a nagy forgalomra való tekintettel kövezzék ki. A képviselőtestület megvitatta a dolgot, s jóváhagyta az utca lakóinak legnagyobb örömére.

Bátaszék községének képviselőtestülete az 1903. május 17-én tartott rendkívüli közgyűlésen elhatározta, hogy a község nyugati oldalán, a legelőn (a vasút felől) új utcasort létesít. A képviselőtestületnek ezen határozata is arról tanúskodott, hogy városunk már abban az időben fejlődött, nagyobbodott.

A századfordulón új menhely is épült Bátaszéken, amely a Széchenyi utcában állt. Az egész épület téglából épült a modern kor követelményeinek megfelelően. Volt benne két szép tágas terem, 1-1 munka- és játékterem, a menház vezetőjének pedig két szobából, konyhából és éléskamrából álló lakás.

A menház átvételére 1903. július 10-én került sor. A szakértők átvehetőnek nyilvánították a Szélig Gáspár által tervezett, és Steindl Miklós által épített menházat. Az új épület felállítása 1200 koronába került.

Bátaszéken 1903. január l-jén nyitotta meg Rudnyánszky Ferenc Arany Nap nevű vendéglőjét. Ez az intézmény Bátaszék kulturális életének “fellegvárát” jelentette, ugyanis itt rendezték meg a kulturális események többségét, pl. a lakodalmakat, táncmulatságokat, felolvasóesteket, gyűléseket stb. (a másik kulturális központ a Polgári Casino volt). Ízletes ételekkel, kitűnő italokkal és udvarias kiszolgálással várták ott a kedves vendégeket. Vendégszobát is olcsó áron adtak ki.

Időközben a gazdasági élet is fellendült. Ezért a községi képviselőtestület azzal kérelemmel fordult a köztársasági elnökhöz, hogy mihamarább épüljön meg egy Baját és Bátaszéket összekötő dunai híd. Az ez ügyben Budapesten tartott értekezletre Bátaszékről Budapestre utazott Tafner János bíró, Erdős Gábor főjegyző és Szélig Gáspár lapkiadó. Mivel a község kérése egybeesett a térség fejlesztésének tervével, így kedvező válasz született. A tanácskozást követően a miniszterelnök a szakminiszterekkel egyetemben kijelentette, hogy a Duna áthidalása Baja és Bátaszéknél a közeljövőben meg fog történni. Bergman Ernő állami főmérnök hat társával együtt Bajára utazott, ahol berendezte mérnöki hivatalát. Bergman elmondása szerint az előmunkálatok kb. 2-3 hónapig tartottak.

A lap tudósítása szerint 1904 tavaszán megkezdték az építkezést. A híd 19 km hosszú pályájával együtt kb. 3 év alatt készült el. Felépítése 17 millió koronába került. A híd és a hozzákapcsolódó vasútvonal elkészülésével még fontosabb kereskedelmi és közlekedési csomóponttá vált Bátaszék.

A kereskedelmi élet élénkülését mutatta, hogy községünk az évek folyamán számos helyi és országos vásárnak adott helyet. Minden évben március 16-án rendezték meg az év első vásárát, az ún. “József-vásárt”. Június 15-én Bátaszéken “Meggyvásárt” rendeztek.

Október 26-án rendezték meg az utolsó országos vásárt Bátaszéken. Ezek a vásárok nagy népszerűségnek örvendtek a lakók körében. Az egyes vásárokon mindig szépszámú érdeklődő jelent meg. Nagy érdeklődés kísérte főként a szarvasmarha- és sertéspiacot, de elkeltek az iparosok portékái is.

Említettem már, hogy a Bátaszék és Sárköz utolsó lapjain helyet kaptak az apróhirdetések is, amelyekben az iparosok, kereskedők hirdették szolgáltatásaikat. A “Hirdetések” rovatban nemcsak a bátaszéki, hanem a környék mesteremberei is hirdették szolgáltatásaikat: pl. Báter János könyvnyomdász Szekszárdról e lapban hirdette könyvnyomdáját. Monigl Nándor is e lapban értesítette a tisztelt polgárokat, hogy Bátaszéken, az Árpád utcában borbély- és fodrászüzletet nyitott. Poszovász Imre cipész olcsó áron készített úr- nő - és gyermekcipőket Bátaszéken, a Hegedüs-féle házban.

Kleiszner György férfiszabó is ezt a lapot választotta szolgáltatásai népszerűsítésére. Minőségi szövetekkel rendelkezett, és a legpontosabb kiszolgálást biztosította saját házában, a Kossuth Lajos utcában.

d.) Egyletek, civilszervezetek a századforduló Bátaszékén

A századforduló Bátaszékén ebben az időben nőtt az egyletek, civilszervezetek száma. Néhány egylet már működött Bátaszéken: a római katolikus legényegylet, lövészegylet, önképzőkör.

A helybeli szőlősgazdák érdekeik előmozdítása céljából megalapították a “Bortermelők Egyletét”. A “Bortermelők Egyleté”-nek ideiglenes vezetősége 1903. december 21-én, vasárnap este 7 órakor a belvárosi iskola egyik tantermében alakuló gyűlést tartott, melyen 200 szőlősgazda vett részt.

A bátaszéki egyenruhás lövésztestület még Mária Terézia uralkodása idején alakult. Az egyesület célja: “az isteni tisztelet magasztosságát emelni.” Egyenruhájukat a honvédelmi miniszter reformálta.

A helybeli Dalárda, mely az 1890-es évek óta oly sikeresen szerepelt, 2-3 év óta nem adott életjelt, nyilvános fellépéseket nem tartott. A szünetnek társadalmi problémái voltak. Ennek azonban vége szakadt: 2-3 évnyi szünet után Dörnyei Ferenc vezetésével a Dalárda új életre kelt.

A helyi kőművesek és ácsok érdekeik védelmére egyletet hoztak létre.

Az egyletek közül legnagyobb híre a katolikus legényegyletnek volt, amely tevékenyen részt vett községünk ügyeinek irányításában. Számos kulturális eseménnyel öregbítették Bátaszék hírnevét. Figyelemreméltó jelenségnek tartom, hogy a kulturális jellegű szervezetek mellett a termelők érdekeit védő és képviselő egyletek is alakultak.

e.) bűnügyek, balesetek:

Bátaszéken ebben az időben is már elég sok balesetről, lopásról és egyéb bűnügyekről tudósított a Bátaszék és Sárköz. Alighanem ez a téma érdekelte a legjobban az embereket, mert az újságban ezek a cikkek voltak túlsúlyban. Vagy talán azért, mert sok bűnügy történt községünkben? Nem tudom. Vegyük számba a tárgyalt időszak ilyen jellegű tudósításait!

Mindenki ismerte a századelő Bátaszékén Bachuszt, aki a verekedéseiről volt híres. A Vár utcában sonkalopáson érték, a helybeli rendőrök letartóztatták és a községi fogdában helyezték el, ahonnan megszökött és nyomtalanul eltűnt. Több ízben látták őt bátaszéki ismerősei Pesten, Pakson, Mohácson. Álruhában - legtöbbször vadásznak volt öltözve - még Németországba és Romániába is átjutott. De semmi sem tart örökké, mert elcsípték: a jerlis - vörösvári rendőrség értesítette a helybeli csendőrséget, hogy Bachusz Gyurkovics álnév alatt náluk tartózkodik. Így aztán Bachusz ismét egy jó ideig börtönbe került.

Kolompár Rózi helybeli cigányasszony sátrában a csendőrség egy ludat talált, melyet Schwarcz Jánostól lopott el. A gazda feljelentette a cigányasszonyt a hatóságoknál.

A Pfeifer testvérek bonyhádi baromfikereskedők voltak. Hetenként kétszer szállították el kocsiszámra Bátaszékről és Alsónyékről a hízott ludakat. Községünk nagyvendéglőjében ütöttek tanyát, ott bonyolították le a vásárt. Miközben nagyban alkudoztak az asszonyokkal, ismeretlen tettes elemelte a két legkövérebb ludat. A károsultak az esetet jelentették a rendőrségen.

1903. január 10-én ismeretlen tettesek kirabolták a templomot. A perselypénzből alig vihettek el többet pár fillérnél, mert újévkor ürítették ki azt. Az ellopott holmi nem ért többet 100 koronánál. A rendőrség megindította a nyomozást. Gyors és eredményes munkájuknak köszönhetően egykettőre kézre került a notórius tolvaj, Ginter János halászlegény személyében.

Patonai Jánosné a megélhetés igen könnyű módját eszelte ki. Veidinger Lipót, helybeli divatáru-kereskedő boltjának mindennapos látogatója volt. Ritkán vett valamit, inkább csak nézelődött. Addig-addig nézelődött, mígnem egy-két értékesebb fejkendőt el nem tüntetett. Március 5-e és 10-e között 10 db fejkendőt csent el 26 korona értékben. A lopott árut bátaszéki asszonyságoknak adta el. De a korsó addig jár a kútra, amíg el nem törik. A csendőrség megtalálta a lopott holmikat, s a bolti szarkát feljelentették a bíróságnál.

Egy igen érdekes, és talán megmosolyogtató cikket is közölt az újság. Sztájnics Bladin béres padlásáról ismeretlen tettesek egy zsák búzát, és egy zsák lisztet loptak el. A béres azonnal jelentette ezt a hatóságoknak, akik megkezdték a nyomozást. A nyomozás során kiderült, hogy Sztájnicsné maga ajándékozta el azokat a kártyavető cigányoknak.

Ezek a hírek azt bizonyítják, hogy a lopás nem volt annyira mindennapos bűncselekmény, mint manapság. Ma egy hónapban több ilyen jellegű eset fordul elő, mint akkor egy évben. Szegény emberek akkor is voltak, de nyílván más volt az ilyen cselekedet erkölcsi megítélése.

Az újság több esetben számolt be a garázdaság kategóriájába eső bűncselekményekről. Ezekben már akkor is szerepet játszott a túlzott alkoholfogyasztás, és gyakran a legények hetvenkedése fajult verekedéssé. Az első hír egy utóbbi esetről számolt be. Az újságíró szerint a bátaszéki legények egy része nemigen fért meg a bőrében. Gyakran az utcákon garázdálkodtak. Egymás között sem fértek meg, olyanok voltak, mint a cigányok. Még útonállásra is vetemedtek. 1902. november 25-én Katalin-bálkor útját állták Engler Bálintnak, aki csak úgy tudott megmenekülni, hogy szerb legénybarátai a segítségére siettek.

Sajnos a helybeli csendőrség tehetetlen volt az “útonállókkal” szemben, akik kihasználva ezt a helyzetet tovább garázdálkodtak, és egyre többször okoztak rendbontást.

1903. február 29-én Felkovics Blágó (aki verekedésért már több ízben volt büntetve) Sárközy János sátoros cigánnyal együtt először Mayer György lakodalmas házánál jól berúgott, majd részegen belekötöttek egymásba. A rendőrök szétválasztották, majd egy kis időre hűvösre tették őket.

Idősebb Stefán János bátaszéki mészkereskedő folytonos civakodásban élt a családjával. Február 9-én annyira összekülönbözött a fiával, hogy tettlegességre került sor. A fiú az amúgy is nagyothalló apját úgy megverte, hogy tisztára megsüketült.

Makk András, helybeli gyepmester legény Gerner Péter egészséges kutyáját bunkósbottal agyonütötte. Gerner Péter akként vett magának elégtételt, hogy Makk Andrást jól elnadrágolta. Ezért ő Gerner Pétert könnyű testi sértés miatt a királyi járásbíróságnál feljelentette.

Saufler Antal és Rósz János bátaszéki legények összekülönböztek Bauer Gáspárral. Úgy helybenhagyták, hogy az orvos rajta súlyos testi sértést állapított meg. A tetteseket feljelentették.

Véres verekedés színhelye volt november 16-án Gilbert György kocsmája. Ribli János magyar és Liebhauzer János német legény alaposan felöntöttek a garatra, majd farkasszemet néztek egymással. Ribli pofon ütötte ellenfelét, aki vissza is adta neki azt, ami járt. Ekkor Liebhauzer egy éles bicskával 15 cm-es sebet ejtett Ribli kezén. A verekedőket feljelentették.

Három öngyilkosságról számol be a lap. Gaszt György, 46 éves kőműves január 10-én hajnali háromkor saját kertjében egy szilvafára felakasztotta magát. Felesége és négy gyermeke volt. A nyomozás során kiderült, hogy tettének valószínűleg az volt az oka, hogy már egy ideje gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Mint kőműves Németországban dolgozott.

Özv. Faidt Gáspárné 73 éves matróna önkezével vetett véget életének. Hosszabb idő óta tartó betegségéből nem talált kiutat. Kórházba kívánkozott, de gyermekei ezt nem tartották szükségesnek. Február 4-én délelőtt szobájában egy szegre akasztotta fel magát. Az özvegy már régóta foglalkozott az öngyilkosság gondolatával: gyermekei egy zsákban köteleket találtak a holmija között.

Egy 80 éves agg asszony, Müller Jánosné június 30-án felakasztotta magát. Már újév óta beteg volt - ez volt az indítéka.

A balesetekről több hír is szólt. Többségüket emberi figyelmetlenség okozta. Majdnem végzetes szerencsétlenség érte december 18-án Hómann József takaréktári pénztáros 82 éves anyját. Az istállóban szorgoskodott, mikor a kocsis egy lovat vezetett be. A ló a vadászkutyától megbokrosodott, fellökte az idős asszonyt, aki a lábát törte.

Özvegy Csávics Péterné Rádó nevű 1 1/4 éves fia a napokban vígan szopogatta az édesanyjától kapott cukrot, mikor az a torkán akadt és megfulladt tőle.

Graf Jakab, községünk pénztári ellenőre olyan szerencsétlenül esett el a síkos járdán, hogy medencecsontja megrepedt.

Poszovác Anna hadilábon állt Damjanovits Juliannával. Március 9-én konyhakéssel viaskodtak, minek az lett a vége, hogy Mészárosné (Poszovác Anna) 8 napon túl gyógyuló sebet ejtett ellenfelén. A két asszonyság azon tűzött össze, hogy Mészárosné a tyúk tojásait Damjanovitsné udvarában kereste.

Bartos Ilona hétéves gyermek július 6-án házukban a folyosó gerendájához erősített kötélen hintázott amikor az oszlop leszakadt, a lányra esett, s rögtön a halálát okozta.

Özvegy Michéli Jánosné május 15-én a Kertalja utcában lévő házának a padlásáról olyan szerencsétlenül esett, hogy a kulcscsontja eltörött.

Szeptember 9-én Schmidt Lajosné, Vár utcai házának padlásáról lezuhant és össze-vissza törte magát. A gyors orvosi segítség mentette meg a fiatalasszony életét.

A cigányok örökösen hadilábon álltak egymással. Sárközi Busa rátámadt vasvillával sógorára, Sárközi Pálra, akit úgy hasba szúrt, hogy gyors orvosi segítségre szorult.

Rorz József bátaszéki köszörűs 7 éves György fia a működő fölözőgéppel játszadozott, amikor az a jobb kezét elkapta. Kis- és gyűrűsujját úgy szétroncsolta, hogy azokat a második íznél amputálni kellett.

Herbszt János községi esküdtet hasba rúgta a lova, midőn szénát akart adni az állatnak. Az orvos sem tudott már segíteni rajta. Néhány napnyi szenvedés után örök álomra szenderült.

Pill Bálint bátaszéki lakos lova fejbe rúgta Sárközi András 15 éves cigányfiút, akit súlyos sérülésekkel be kellett szállítani a szekszárdi Ferenc-közkórházba.

Augusztus 3-án egy kóbor eb minden ingerlés nélkül megtámadta Monigl Mária 4 éves kislányt, és Leopold János 2 éves kisfiút. A helybeli parasztoknak sikerült elpusztítaniuk az állatot. A kutya felboncolása kiderítette, hogy veszett volt.

Poszovác István bátaszéki mezei munkás a kis-orosi hegyen dolgozott feleségével, amikor vihar tört ki. Poszovác a vihar elől kaszával a vállán - éppen a tanya ajtaján akart bemenni, amikor a villám agyonsújtotta. Feleségét is érte villám, súlyosan megsebesült: nagy égési sebeket szerzett egyik oldalán.

f.) tűzesetek, tűzkárok:

Bátaszéken a századfordulón szerencsére nem volt sok tűzeset. Legalábbis az újságok erről tanúskodnak. Vagy talán volt több is, csak azt nem jelentették a hatóságoknál? Ma már biztosan nem fogjuk megtudni.

Február 23-án, farsang másnapján ifjabb Bauer Miklós Kossuth utcai házában tűz keletkezett. A kertjében levő szalmaboglya lett a tűz martaléka. A tüzet a kertben cigarettázó Tiringer Ferencnek 6 éves György fia okozta. A helyszínre érkező tűzoltók hamar elfojtották a lángokat. A tűzoltóság elmondása szerint a legtöbb esetben a félig elnyomott cigarettacsikkek okozták ezeket a kisebb tüzeket.

Március 5-én este 7 és 8 óra között óriási lárma, lövöldözés, harangkongás verte fel a bátaszéki lakosság nyugalmát. Helman Antalnak a Deák Ferenc utcában lévő nádas háza gyulladt ki és lett a lángok martaléka. A helyszínre érkező önkéntes tűzoltók néhány perc alatt eloltották a lángokat.

Május 14-én éjjel 1/2 12-kor ismét tűz ütött ki községünkben. Göbelt György Kövesdi utcában levő háza hamvadt el. A lelkes önkéntes tűzoltógárda igen hamar a helyszínre sietett és sikerült szembeszegülniük a lángokkal.

Szeptember 5-én szombaton délután 5 órakor tűzoltókürt éles hangja riasztotta községünk lakóit. A Bátaszék nyugati oldalán lévő legelőn ott volt a község szinte összes gabonatermése. Itt volt tűz. Mayer Miklós hosszú szalmaasztagja égett. Nagy szerencse, hogy a kigyulladt kazal a többitől távol volt lerakva, s a tűzoltók hamar megfékezték a tűzet.

Ezek a tudósítások arról tanúskodnak, hogy mekkora szerepe volt a nagyobb károk megelőzésében a helybeli tűzoltó egyesületnek. Valószínűleg felvilágosító munkájuk is szerepet játszott abban, hogy ilyen kevés tűzeset fordult elő a faluban.

g.) családi események (anyakönyvi hírek, esküvő, ezüstlakodalom)

A Bátaszék és Sárköz hasábjain helyet kaptak a különböző családi események: eljegyzések, esküvő, és egy ezüstlakodalomról is tudósították a tisztelt polgárokat az újságírók. Az újságban megjelenő házassági értesítőket a település köztiszteletben álló családjai adták fel.

Tallózzunk néhányat az esküvői tudósításokból!

Janosits Károly, Bátaszék köztiszteletben álló jegyzője november 25-én eljegyezte Hómann József helybeli bornagykereskedő lányát, Klárát.

Veisz Lipót bátaszéki kereskedő jegyet váltott Veisz Dávid helyettes rabbi lányával, Ilonkával.

Fürst Antal divatáru-kereskedő jegybe kelt Tafner János községi bíró lányával, Irénkével. Göbelt János férfi szabó augusztus 15-én házasságot kötött Rikker Rózsikával Tolnáról.

Sturman Rezső hivatalnok eljegyezte Stanzenbacher Gáspár kereskedő lányát, Katinkát.

Szániel János kereskedő, a Polgári Casino igazgatója január 15-én tartotta szűkebb családi körben házasságának 25 éves jubileumát.

Az újság ezeken a családi eseményeken kívül közölte az anyakönyi híreket is. Minden hónapban tudósították a lakosságot a változásokról: hány új “jövevény” érkezett, kik házasodtak össze, és kik haltak meg. A halottak nevei után általában közölték, hogy miben hunytak el. Úgy gondolom, hogy ebből következtetni lehet a halandóságra, az életszínvonalra és esetleg arra, hogy milyen betegségek voltak az uralkodók a lakosság körében. Mindezeket most megpróbálom bemutatni az 1903-as év anyakönyvi hírei alapján.

1903. január 1-7. között született 4 gyermek (1 fiú és 3 lány), házasságot kötött Horváth György Stercz Gizellával. Hárman haltak meg ezen időpontok között.

1903. február 1-8. között 5 gyermek született (1 fiú és 4 lány). Házasságot kötött Verner János Hermann Annával, Mayer Mihály Mihli Magdával, Liebhauzer Mihály Beck Annával. Meghaltak ketten: egy 52 éves nő hagymázban, és egy 73 éves nő pedig öngyilkos lett.

Március 7-14. között 2 gyermek született (1 fiú és 1 lány). Hárman haltak meg: 1 1/2 éves kisfiú veleszületett gyengeségben; 36 éves asszony bélbajban; 79 éves nő aggkórban. Ebben az időben nem kötött egyetlen pár sem házasságot.

Április 5-11. között 1 lánygyermek született. Ketten haltak meg: egy 24 éves lány sorvadásban; és egy 2 1/4 éves kislány pedig veleszületett gyengeségben. Nem kötött senki házasságot.

Május 18-31. között 6 fiú és 3 lány született. Négyen haltak meg, nem volt házasságkötés, sem pedig halálozás.

Június 6-27. között 4 fiú és 1 lány született. Házasságot kötött Kóbor Lipót - Potec Juliannával. Nem történt halálozás.

Augusztus 29-e és szeptember 5-e között négy lánygyermek született. Négyen haltak meg: egy hároméves lány görvélykórban, egy 64 éves asszony agygutában, egy 38 éves férfi szívbillentyű elégtelenségben, és egy 31 éves asszony pedig gyermekágyi lázban.

Október 3-10. között 3 lány és 1 fiú jött a világra. Házasságot kötött Göbelt János Sikker Rozáliával, Serer Lajos Sanli Margittal. Halálozás nem történt.

November 7-21. között 8 fiú és 9 lány született. Hárman haltak meg: egyhónapos kisfiú veleszületett gyengeségben; egy 78 éves férfi influenzában, és egy 55 éves nő agylobban. Házasságkötés nem történt.

December 12-19. között 4 lány és 3 fiú született. Ketten haltak meg: egy 73 éves nő szívbajban és egy 88 éves asszony aggkórban.

Ha ezeket az adatokat megvizsgáljuk kiderül, hogy az 1903-as évben Bátaszéken 59 gyermek ( 25 fiú, 34 lány) született, meghalt 24 lakos (12 nő , 5 férfi, 7-nek a nemét nem tudjuk), azaz a település 35 fővel gyarapodott egy év alatt. Érdekes, hogy a halottak zöme időskorú. Abban az esztendőben 7 házasságkötés volt. Az esküvő időpontját vizsgálva arra derül fény, hogy mások voltak a szokások, mint manapság nyílván a mezőgazdasági munkák, vallási ünnepek miatt. Négy házasság esett január (1) és február (3) hónapra. Nyáron mindössze egy esküvőt tartottak, októberben kettőt. Napjainkban a házasságkötések zöme májustól októberig történik.

5. A “Bátaszék és Sárköz” jelentősége

Ha valaki kezébe veszi az újságot és beleolvas, felmerülhet benne a kérdés, hogy vajon mi volt a jelentősége? Erre a kérdésre nagyon könnyű válaszolni.

Az emberek számára fontos volt, a magukénak érezték. Köznapi dolgokról szólt, nemcsak közhasznú információkkal szolgált, hanem kulturális hírekről is tudósított. Az emberek számára elérhető volt, jutányos áron jutottak hozzá. Azt is fontos megjegyezni, hogy Tolna megye legnagyobb újsága volt. Igaz, hogy Dombóváron is működött egy helyi lap “Dombóvár és vidéke” címen, de megfelelő támogatottság hiányában hamarosan megszűnt. Így a “Bátaszék és Sárköz”-nek jutott az a megtisztelő feladat, hogy az egész Tolna megyét tájékoztassa az eseményekről. 1904. december 11-ig a lap minden héten vasárnap jelent meg, de december 11-e nevezetes dátum lett a lap eddigi történetében, ugyanis ettől a naptól fogva ebből a kis hetilapból a megye első napilapja lett! Külseje is megváltozott: új lett a fejléce, nagyobb a formátuma. Ezek mellett a változások mellett a feladata mit sem változott, továbbra is a közösség érdekeit szolgálta. Megítélésem szerint az akkori igényeknek megfelelően látta el a feladatát. Ezt bizonyítja az a sok gratuláció, biztatás, amit az újság készítői kaptak.

Öt évvel ezelőtt még nem sokan tudtak a “Bátaszék és Sárköz” létezéséről Bátaszéken. Dr. Töttös Gábor irodalomtörténész tájékoztatta a polgárokat az újság létezéséről. Azonnal felvették a kapcsolatot az Országos Széchenyi Könyvtárral, ahol az eredeti példányokat őrzik. Sikerült fénymásolatot szerezni róluk, s - ajándékként - négy kötetbe kötve a Városi Könyvtárba kerültek. Ott találhatóak a mai napig, bárki aki kíváncsi rájuk, megtekintheti. Időközben előkerült egy másik példány is. Budapesten a Múzeum körúton, a Nemzeti Múzeummal szemben található egy antikvárium igen gazdag választékkal. Itt találták meg az újságokat fekete vászonkötésben. Az első lapból azonnal kiderült, hogyan jutott el Budapestre. Mayer (később Magyar) József apósa, Szél Gáspár volt a kiadó. Mayer fiatalon került Bátaszékről Pestre és előfizetője, illetve külső munkatársa lett a lapnak. Hetente postán kapta meg az újságokat, s ő is szinte heti rendszerességgel publikált benne. Ő köttette be a lapokat, s a halála után kerültek az antikváriumba.

Bátaszék nemcsak a századfordulón büszkélkedhetett saját újsággal, hanem napjainkban is. Immár nyolc éve ismét újságot ad ki. Kezdetben két lap jelent meg, de az egyik magánkiadásban (Bátaszéki Hírlap). Ennek kiadása jelenleg szünetel. A másik, Cikádor címen rendszeresen megjelenik. A lapnak csak a neve változott meg, a kitűzött cél ugyanaz maradt: a polgárok tájékoztatása megfelelő színvonalon. Remélhetőleg még sokáig lesz Bátaszéknek saját lapja.

FORRÁSOK BÁTASZÉK 19. SZ-I TÖRTÉNETÉHEZ

A bátaszéki elöljáróság válasza Egyed Antal kérdőívére 1829-ből

Forrása: Cserna Anna - Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről l= Tolna Megyei Levéltár, Szekszárd 1986. 50-53.

TEKÉNTETES FEŐ BIRÓ URNAK KEGYES PARANTSOLATTYA KÖVETKEZÉSÉBEN A’ KIADOTT PONTOMOKRA NYUJTOM EZEN ALÁZATOS FELELETEMET; UGY MINT:

1. Ezen Báttaszék Mező Városát a közönséges traditiok szerént több századoktul fogva magyarok és nem egyesült ráczok lakván. Ebben a németek 1700-ik elején bejöttek, és mindjárt 1723 esztendei september 13-án az akkori Báttai Apátur Méltóságos Báró Jány Ferdinánd Jacab Samaredrai Püspök Urtul az impopulationalis contractust kinyerték.

2. Ezen MVárost magyar, németh és rácz lakja, melyek közül is a magyar igen csekély, a németh nagy számmal nevelkedik, a ráczok pedig 60 esztendő olta egyforma állapotban vagynak.

3. A németek részszerént Bavariabol, Silesiabul, alsó Austriábul, részszerént pedig Stiriabul, Tyrolisbul, Sveviabul és Groátiabul szállinkóztak be. Egyébb aránt kezépszerü termetüek és jó szinüek. A hazai magyar nyelvet pedig sem nem értik, sem pedig aztat megtanulni nem iparkodnak.

4. Ezen MVárosban a szabad adásnak és vevésnek jussa virágzásban lévén, az határ sessiók számra fel osztva nintsen, hanem ki mennyit vehet, annyit bir, ugyan azért is itten az határt közönségesen mindannyi lakos birván. Egy sints, kinek vagy földje vagy rétye nem volna, mindazon által vagynak ezen határban fel vett idealis sessiók 73, zsellérek 15, nemesemberek 8, mesteremberek 161.

5. Ezen lakosok szántáson és vetésen kivül szükségeiket pótolni szokták a’ szőlő miveléssel.

6. Ezen Mező Városban vagynak házak 702, chatolicus pár Báttaszéken 887, Laiverón 36, Kövesden 21, Dolinan 12, öszvesen chatolicus pár 956, óhitü 9pár, reformatus Dolinán 5 pár, lutheránus pedig 3 pár, lutheránus Lajvéron 2 pár és zsidó Báttaszéken 3 pár, öszvesen vagynak tehát kevert párok 1059. Öszvesen vagynak ezen MVárosban és az hozzá tartozandó pusztákban lelkek 4986 és pedig a chatolicus lélek száma 4357, óhitü 563, református 31, lutheránus 22, zsidó 13, és ezek közül a chatolicus lelkek száma leginkább nevelkedik.

7. Ezen Mező Városnak földesura a Bétsi Therezianum. A lakosok contractualisták, és az uraságnak minden külömbség nélkül eddig 3 napi robotot szolgálnak.

8. Németh oskolás gyermekek télen vagynak 418, nyáron pedig 405. Magyar oskolás gyermekek télen 118, nyáron 82. Rácz oskolás gyermekek télen 20, nyáron 12, és igy öszvesen vagynak oskolás gyermekek 556.

9. Itten vagynak 4 országos vásárok tudni illik az első sz: Joseph napján, a másadik 29-ik juniusban, a harmadik 8-ik septemberben, és a negyedik Simon Judás napkor tartatik. Külömben hirességekre nézve igen homálosok, heti vásárok pedig nintsen.

10. Ezen MVárosnak határjában semmi a följelelésre érdemes régiségek nem találtatnak.

11. Határjában vagynak erdők, melyeknek ugyan nagyobb része a kőzőnséges legelőhez tartozik, kisebb része pedig a Méltóságos Uradalomnak Tilossa, és abban vagynak őzek is, de a városnak fájzása se hol sints. Ezen határban folik körösztül a Sárvize a Dunában, és vagynak körülötte több tavak, melyek a Sárvizivel egyetemben a Méltóságos Uradalom által a halászat végett xarendaltatnak. Nádlása pedig nintsen. Nagyobb térségü szőleje szép helyen fekszik, mely is mind fejér, mind pedig jó vörös bort terem, a vörös tartósabb levén.

12. Földjének némely része hegyes, völgyes, ’s azért is vizenyős és soványabb, némely része pedig rónás és termékenyebb, valamint ezen földjei, ugy szinte rétyei is a zápor által szokott elöntésnek és kimosásnak ki vagynak téve.

13. Ezen határban közönségesen és leginkább rozs termesztetik, egyéb aránt a lakosok gazdasága a szőlő mivelésben áll. Határos pedig véle a Dömörkapui puszta, mely is a Méltóságos gróf Apponyi György Uradalmához tartozandó, és valamint ezen pusztában, ugy szinte a Méltóságos Báttaszéki Uradalomban is a Tekintetes Uradalmok által a birka tenyésztetés meg lehetős tökéletességre hozatott.

14. Ezen Mező Városban a normalis oskolákon kivül vagyon posta hivatal, vendég fogadó és talp kereskedés. Az országut pedig Szegzárdrul mégyen ezen Városon keresztül Szektsőre.

15. A korosabbaknak mulatságok áll az egymással való barátságos beszélgetésekbül, a fiatalságé pedig a tántzbul.

16. Ezen Mező Város rónán fekszik, és hosszabb mint szélesebb, vagynak pedig 4 utzai. Az házak rendesen ugyan, de őszvébb vagynak épitve, egyéb aránt az egészségtelen levegőrül nem panaszolkodnak.

17. Esztendőnként katonai adót az hozzá tartozandó praediumokkal edgyütt fizet pengő pénzben 1627 f: 59 3/8 x. Termesztményeibül földesurának az egyes tizedet adja.

18. - - -

19. Van néki szálárizált orvosa, és a lakosok az orvosságokkal szoktak is élni.

20. Szerentsés történetei nintsenek. A szerentsétlenek közé pedig tartoznak a záporok, melyek a réteket, szántóföldeket elborityák, és az árvizek, melyek a város egy részét nem kevés kárral mossák, és a leghasznosabb legelőt egy általjában haszon véhetetlenné teszik.

21. Közönséges eledelek a lakosoknak krumplibul és tésztásbul, és más effélékbül áll, legkedvesebb étkek pedig az hus és a hal.

22. Ezen Mező Városnak lakosai szelid indulatuak, a jó tanácsra hajlandók. Békességet szeretők, engedelmesek és szorgalmatosak.

Költ Báttaszéken Sz: Iván havának

14-ik napján 1829 esztendőben

PerJosephumSchőn opp:v:nc tariume

m.p.

MEGJEGYZÉS: Tekintettel arra, hogy az eredeti kérdőiv 18. kérdésére nem válaszoltak, a 19-22. szám a kötetben eltérő a kézirattól, mert mi a kérdésekre adott válaszokat az eredeti kérdések sorszámához igazitottuk.

Rövid közlés a környékről, 1847.

Forrása: Fényes Elek: Magyarország leírása = Pest 1847. 48-49.o.

S z e g s z á r d, m. v. s. egyszersmind Tolna megyének székes városa 10,712 l. Fekszik a boráról nevezetes szegszárdi hegy tövében igen kellemes vidéken. Keleti róna határát a Sárviz barna vize nedvesiti. Főékessége a hegyre épült diszes vármegyeház, melly hajdan várformára körülkeritett kolostor - s apátlakás volt. Lakosai közt legtöbb kézmüves találtatik a megyében. Kereskedői számosak. Emlitést érdemel a posztógyártással egybekötött megyei rabdolgoztató ház. Kisdedovó intézete legrégibb az országban. Van egy takarék pénztára. Vörös bora, országos vásárai hiresek.

B á t t a s z é k m.v. egy rónaságon a Sárviz mellett 5391 lakossal, 25418 7/8 holdra menő tágas határral, mellyet azonban az árvizek járnak. Lakosai a szegszárdiakhoz hasonló kiváltsággal élnek. Szőlőhegye a szegszárdihoz hasonló vörösbort terem. B á t t a m.v. Baranyamegye szélén a Duna s egy meredek hegy közé szoritva. A Duna árjai a várost és határt a töltések daczára is nagyon rongálják. Fejérbora kerestetik. A város feletti hegyen láthatni egy váralakban épült kolostor romjait, melly hajdan Sz.-László király által alapitott apátság volt a Sz.-Benedek szerzetesei számára. D e c s falu szegszárdhoz 1 órányira. Bora az elsők közül való a megyében. A stomfovai erdőben egy régi épület maradványa van.

Bátaszék Pesthy Frigyes helynévtárában, 1865

Forrása: Gaál Attila-Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesthy Frigyes helynévtárában = A szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum évkönyve II-III. Szekszárd 1971-72. 294-99.

1. Bátaszék mvárosa tartozik Tolna vármegyének középponti Járásába.

2. A mvárosnak csak egy neve - Bátaszék - él most mely név alatt ország szerte ismeretes.

3. E mvárosnak hajdan más elnevezése nem volt; azonban még 1627-ik évi december 29-én következőképpen iratott: “Báttha = Szék”.

4. A község először emlitetik az 1407-ik évben.

5. Bátaszéknek lakoi a törököknek ez országboli kiüzetése után magyarok és ráczok mostani néven szerbek voltak; a’ 18-ik század közepe táján német honbol és pedig az ugynevezett Schwartzwald vidékéről németek is telepedtek le Bátaszéken és jelenleg Bátaszék szinte Magyarok, Szerbek és Németek által lakatik; a lakosság legnagyobb része német legcsekélyebb része pedig Szerb és pedig az 5778 lélekre menő lakoságbol mintegy 700 magyar; 282 szerb a’ többi pedig német.

6. A mvárosi levéltárbol ugy a helybeli Mária Thereziai uradalom levéltárában lévő okmányokbol a Bátaszék név eredetéről a következő tünik ki: Bátaszék mváros Szt: Mihály arkangyal névről nevezett Báti apátság uradalmához tartozott. A szerencsétlen mohácsi ütközet előtt város volt; a szomszéd Báta - mint az apátság Székhelye nagyobb vala, melyben a Szt. Benedek rendnek fényes kolostora a hegyen gyönyörű kilátással birt; a mohácsi gyászos ütközetet megelőző vasárnap Lajos királ s ötet kisérő ország nagyjai emlitett kolostor fényes templomában halgaták a’ predikátiot és Szt. Misét. Az említett apátság joszágaihoz tartoztak még Decs, Alsó Nyék, A.Nána, Pilis, Kokasd, Ebes, Asszonyfalva, Szeremle, és Nádasd Baranya megyében. Báál Illés vagy is mint az ajándék levélbe irva vagyon: “Elias Litterátus, filius Demetri de Baal, ac Nobilis Dna Agnes vocata, relicta comdam Clementis Kalli dicti de eadem Baal,” — 1407-ik évben Tolna megyében Báál, Cseres, ugy Bodrogh megyében lévő Kakucz helységbeli birtokait emlitett bátai apátságnak ajándékozta. Bátaszék nevét mint kisebb hely Bátánál ‘s mind filiálisa Bátátul vette mint Székhelytől miről Bátaszék vagyis Báta=Széke lőnn, igazolván ezt azon körülmény, hogy a bátai kolostorbol a lelki dolgok végzésére Báta-Székére exponáltattak lelkészek; mint fent a 3-ik pont alatt érintetett — 1627-ik évi december 29-én eképen iratott Báttha=Szék. A szerencsétlen mohácsi vész után Bátaszék anyira elpusztult, hogy 1627-ik évi december 29-én kelt okmány szerint a város helyén csak egy török palánk volt és a 10 házban lakok közül férfi egyének a’ törököknek fegyverrel szolgáltak. Miután a’ török uralom megtőretett, a Szt. Benedek rendűek nem nyerték vissza a’ joszágot és kolostorukat sem épitették fel többé. A bátai Szt.Mihál névről nevezett apátság és annak nagy kiterjedésü uradalma - mely Báta, Bátaszék, Decs, A.Nyék, Pilis, A.Nána és Várdomb helységekből állott - világi papoknak, kanonoknak és püspököknek conferáltatott, kik az apátsági uradalom területét nem lakták — egyet kivéve, t.i. Báró Jány Ferenczet, Serémi czimzetes püspököt és csornai prépostot, ki Bátaszéken ütödte fel székhelyét mint egy 1710-ik esztendő körül, a mely idő olta Bátaszék az apátság javadalmai Székhelyévé vált. Emlitett czimzetes püspök egy 6 szobábul állo emeletes lakást épitetett Bátaszéken magának, mel jelenleg is épségben áll, és Ó várnak neveztetik; ezen püspök a nem romai katolikusokat különösen pedig a’ ráczokat kegyetlenül üldözte; keménységét a’ ráczok tovább nem türhetvén 1720-ik év körül egy éjjel hozzá betörtek, megragadták és az emeletes házba vivő fő ajtó küszöbén fejét fejszével leütötték; a tettesek soha sem puhatolhattak ki. Traditio képen emlitetik, miszerint ezen püspök személye biztositására egy medvét tartott házánál mely nappal lánczon kötve tartatott és éjjel a püspöki védelme nézetéből a’ püspök hálló szobájának ajtaja előtt feküdt de a’ gyilkosság éjjelén felejtékenységböl köttve maradt. A. bátai apátság joszága a dicsően uralkodott Maria Therezia királnő által a’ Bécsben alapitott Mária Thereziai lovag intézet alapjához csatolatott 1751 évi Október 14-én, a mely idő olta a’ bátai Szt. Mihál arkangyal nevéről nevezett apátság az apátság joszágai nélkül conferáltatik. Bátaszék községe Mária Therezia dicsően uralkodott királnőnk által 1764-ik évben kelt okmány mellett mvárosá lett; a lakosság földmiveléssel de különösen borászattal foglalkozik, miután A.Nyék felső szomszéd község határátol Báta alsó szomszéd község határáig szép Szőllő hegylánczolat terjed és különösen az utolsó év tizedben nagy menyiségű új Szőllő ültetvények keletkeztek a határ dombosabb helyein.

7. Bátaszék mvárosához a következő puszták tartoznak. Lajvér, mely a hagyomány szerint a 18-ik században magyar ajku nép által lakot falu lévén, a’ szomszéd rácz lakosok által ismeretlen okbol megtámatatván, a lakosok a vérengzés közben “Jajvér” kiáltással a’ faluból kinyomultak, mely felkiáltást a’ győző ráczok “Lajvérrá” alakítván, midőn az elpusztult falu helyébe később ismét házak épitettek, ezen puszta a Lajvér a mai napig megtartotta; Lajvér puszta jelenleg Bátaszékhez tartozván, 45 lakóházbol ál, melyeket Bátaszékről oda származott németek lakják. Van még ezen pusztán 4 malom melyek neve Herrschafts Mühl, miután az uradalomé; Hazelmühl, mely a mellette lévő Hanzelberg nevü Szöllö hegyről nyerte nevét; Reinharts Mühle, mely annak előbbi Reinhardt nevü tulajdonosa után neveztetik igy és Neu Mühle, mely csak az ujabbi években épitetvén innen vette ujmalomi nevét ezen puszta 3/4 orai távolságban fekszik a várostol. — Kövesdi puszta — melyen mintegy 50 ház és szinte Bátaszékről odaszármazott német ajku lakossága vagyon Köves alapjárol és a’ szomszéd határbeli kőbányákrol vette nevét a várostol szinte 3/4 orai távolságra esik; ezen pusztán szinte két patak malom vagyon, melyek egyikét Schváben Mühlnek neveznek azon okból, mert a’ szomszéd Nánai Morágy és Apáthii Schváb lakosok többnyire ott őrlettetik gabonájukat; a másik malom a puszta neve után Kövesdi malomnak neveztetik. — Dolina puszta melyen mint egy 20 ház vagyon Bátaszékről oda származott német magyar és szerv lakosok által lakatnak; teknyő forma völgyben feküdvén, a Szerb Dolina (:völgy) szórul vette nevét. Szenta puszta ezelött uradalmi pálinka házzal birt, mely azonban elpusztulván, jelenleg csak egy korcsma vagyon ott; a’ puszta neve eredetét a’ körülötte fekvő Szenta nevü Szőllő hegyekről vette eredetét.

Bátaszék mváros határában a következő dülők léteznek:

1. belső telek dülő; a’ községi házak lapályos térségén vagynak építve régente a sárviz folyoja keringett a’ város alsó része körül és azon Báta felé a Bácskába élénk kereskedelmi hajozások történtek; de 1852-ben a sárvize szabályoztatván a megye felső részében eltöltetett és jelenleg annak medre csak gázlot képez mely azonban a víz nagyobb állása esetében még mindég hajókázható.

2. Hirschenfeld dülő nevét onnan vette, hogy ezen dűlő föld ezelött az uradalom kiválolagos sajátja lévén — Herschafts feldnek később Herschfeldnek és számos évek olta Hirschenfeldnek neveztetik.

3. A vadkert dülő kertekbül és erdőbül áll és régente az uradalom által vadaskertnek használtatott.

4. Ober Ráros dülő a rajta keresztül vezető illetőleg határát képező Ráros fokrol nyerte nevét és miután ezen düllő ezelőtt csupa nádlásbol állott, a német Rohr szobol nyerte ezen fok a Ráros nevet.

5. Alte Ráros dülő bokros mocsáros hel mely nevét a 4-ik pontban elősorolt okoknál fogva nyerte.

6. Sárviz dülő részben bokros mocsáros, másrészben legelőnek használtatik, nevét a mellette elfolyt Sárviz folyotol nyerte.

7. Satyhanz dülőn régente soház vala, jelenleg fakereskedésre és részben legelőnek használtatik.

8. Ziegelofen dülő az ottan lévő tégla vetők után neveztetik részint erdöbül részint legelöbül ál.

9. Srassen Ä cker dülő az országut melletti fekvésétöl nyerte nevezetét, részint erdőből részint szántóföldekből részint pedig rétekből ál.

10. Unter Zsizsák dülő csupa szántóföldekbül áll és Báta felé a határt képezi; nevét a 11-ik pont alatt következő dülőtűl nyerte.

11. Zsizsák dülő rétekből áll; nevét onan nyeré hogy azelött mocsáros hely lévén a marha járás által okozott a népszaván ugynevezett dzsindzsák sás bokrok keletkeztek; a dzsindzsák szobol később Zsizsák lőn, ezen rétek még jelenleg is salétromos nagyobb menyiségü vizenyőséggel birnak.

12. Ober Zsizsák dülő a’ Zsizsák dülő feletti fekvésének köszöni nevét, szántóföldekből áll dombosabb részein azonban újszőllő ültetések keletkeztek.

13.Ober fünfkirchner Weg dülő a Bátaszékről Pécs felé vezető ut feletti fekvéstül veszi nevét a legnagyobb részét szántóföldekből és kevés rétből áll.

14. Mittlerer Weg dülő: a határ közepén lévő kocsi út melletti fekvése miatt nyeré nevét és csupa jó termő szántóföldekből áll.

15. Ober Szentaer Weg dülő a Bátaszékről a Szentai pusztára vezető út fölőtt feküdvén, ennek alapján neveztetik. Szántóföldekből és rétekből áll.

16. Spä nnweide dülő legelőbül áll és nevének eredete nem ismertetik.

17. Unter Kövesd dülő a kövesdi puszta alatti fekvésé-től nyerte nevét és részben gyenge salétromos rétekből részint szántóföldekbül áll.

18. Mühl Wiesen dülő a mellette lévő Malom után neveztetik részben rétekből részint szántóföldekből áll.

19. Puszta Laivér belső telki dűlő a 7-ik pont alatt annak kezdetén leiratott.

20. Laivérer Wiesen düllő Laivér puszta mellett fekvéséről nyerte nevét és csupa rétekből áll.

21. Bienenthal dülő nevét onnan vevé hogy a bátaszéki méhész gazdák méheiket ottartották; eredetileg szántófőldekből ált de az utobbi időkben nagy részén szőllő űltetvények eszközőltettek.

22. Laivérer feld dülő szinte laivér puszta melletti fekvésének köszöni nevét; ezelőtt szántóföldekből és kopár hegyekből ált melyek azonban az utóbbi időben szőllőkkel ültettek be.

23. Laivérer Weingárten dülő csupa szőllőkből áll.

24. Kövesd puszta belső telki dülő a 7-dik pont kezdetén leiratott.

25. Schwabenthal dülő csupa szöllöbül áll, a 26 és 27-ik szám alatt következő dülökkel együtt onnan vevé nevét, hogy a német honbol bevándorlott néptörs által ezen telkek legelső izben tétettek haszonvehetővé és ezen telkek kizárólagosan németek által birtokoltatván, a magyar és Szerb lakoság általSváb birtokoknak kereszteltettek.

26. Klein Schvabenberg csupa szöllöbül áll eredete 25-ik pontban magyaráztatott.

27. Schvabenberg dülő ezelőtt csupa szántóföldbül ált, jelenleg már számos, szőllő ültetvények vannak rajta, neve iránti magyarázat a 25-ik pontban található fel.

28. Kleines Thal dülő legnagyobb része szöllöbül áll nevét onnan nyeré, hogy egy kis völgy vagyon benne.

29. Ráczenberg dülő csupa szőllőbül áll, előbbi századokban a’ g.n.e.vallásu ráczoknak egyházuk álott ezen hegyen hová mesze földrül bucsu járások tartattak; a jelenlegi vidéki keleti szerb lakosság ezen helet még mindég nagy tiszteletben tartja.

30. Langes Thal dülő legnagyobb része szőllőbül és kevés része szántóföldbül áll nevét mint völgy hoszaságátol nyeré.

31. Ober Kövesd. dülő részben szöllőkböl és szántóföldekből áll nevét Kövesd puszta feletti fekvőségétől nyerte.

32. Sábrák dülő csupa szöllőbül áll; nevének eredetét nem ismertetik.

33. Kövesd dülő csupa szöllöbű áll; nevét Kövesd puszta melletti fekvésétöl vette.

34. Szenta düllő legnagyobb részben szöllőbül nevének eredetéről hagyomány nem maradt fenn.

35. Szentaer Thal düllő szőllőkből és rétekből áll, nevének eredete nem tudatik.

36. Vordergebirg dülő csupa szöllöbű áll; nevét azon körülménybül vette hogy a szöllö hegy a hegylánczbol homlokzat képpen kinyulik.

39. Farkasdi dülő csupa szöllöbü áll, neve onnan vette eredetét, hogy rég mult időkben ezen hegyen rengetek erdőségök lévén a farkasok nagy menyiségben tartozkodtak benne.

40. Unter Farkasd dülő dülőben csupa szöllö vagyon nevének eredete a 37-ik pontban tüntetett ki.

41. Weingartenberg düllő régente csupa szántóföld volt, de az ujabbi időben majd nem egészen szöllővel beültettvén, Weingartenberg nevét nyeré.

42. Weingartenhall máskép rotpál völgye szöllöbül és kevés rétből áll; Roth Pál nevü lakos ezen völgyben az első szöllö ültetést eszközölvén ettől nyeré a völgy nevét.

43. Mittelberg dülő csupa szántóföldekből áll, a bátaszéki hegyeknek közepét képezvén onnan vette nevezetét.

44. Szuthal dülő szántóföldekből és völgységében rétekből ugy uj szöllömültetvényekből áll; a völgyesrétek térisége hosszas idők előtt nádas mocsárokbol álván, a nép szokásos Szutte (mocsár:) kifejezés után a völgy Szuthál-nak elneveztetett. 

45. Ober Szentaer Berg dülő csupa szántóföldekből áll; a’Szenta szöllöhegy fölött feküdvén nevét onnan nyerte.

46. Herhwald dülő uradalmi őserdő; nevét magában foglalja.

47. Heer Wald dülő uradalmi zárt erdő magában foglalja nevét.

48. Dömör kapui dülő csupa szántóföld; apáthi községhez tartozó Dömörkapui pusztával határos lévén onnan vette nevét.

49. Wémender Hotter dülő csupa szántóföld; Véménd község területével határos levén onnan vevé nevét.

50. Leperd dülő szántóföldekből és rétekből áll; ezen dűlőn már 1710 év körül egy szerb ajku nép által lakott falu ugy egy kalugyeri zárda állott, midőn azonban az 1720-ik év körül Báró Jány Ferencz püspök a ráczok ellen elkövetett kegyetlenség végett meggyilkoltatott ennek utoda - kinek neve azonban nem jegyeztetettt fel - Leperd falut a zárdával együtt tökéletesen lerontattván - kényszeríté a ráczokat Bátaszék mvárosába beköltözni kénytelenitette ezen Leperd nevü falut a hagyomány szerint - több oláh ország határárol származott szerb ajku egyén által alapitatván eredetileg, miután ezen dülő akkoron sürü erdő vala, az oláh “Lápádure” (erdő:) megnevezése után Leperd nevet nyerte.

51. Nagy Oros dülő legnagyobb részben szántóföldekből és csekél rétekből áll; neve onnan vevé eredetét hogy a dülő egyik sarka orr formában kidöl.

52. Kis Orros szinte szántóföldekből és rétekből áll; neve a 49-ik pontban kitüntetett okbol eredt.

53. Mártinczaer Wald dülő ezelőtt uradalmi erdő volt jelenleg részben szántóföldekből részben pedig kopár legelőből áll nevének eredete nem tudatik.

54. Martincza dülő csupa szántóföldbül áll; nevének eredete ismeretlen

55. Szállás dűlő csupa szántóföldbül áll; régente a rácok marháikat itt számos szállásokban tartván, a szállás név dülőnek megmaradt.

56. Dolina dülő a puszta beltelkéből - mely a 7-ik pontban leiratott, szántóföldekből és rétekből áll; nevét vőlgyes fekvésétől nyeré.

57. Körösztös dülő csupa szántoföldekből áll; neve onnan vette eredetét, hogy a Tolna és Baranya megye közt határt képező ut, két dülő ut által kereszt formában átvágatik.

Hogy Bátaszék mvárosa eredetileg szerbek által lakva volt, részint a hagyománybol, részint több dülőnek szerb nyelveni megnevezésébőé kitetczik; a szerb lakosák többnyire marha és sertvés kereskedéssel foglalkozik de - részint kivándorlások részint csekély szaporodása miatt naprol napra fogy.

A 7-ik pontban 48-ik sz.a. érintett azon körülmény, hogy a jelenlegi leperdi hegy dülőn régente falu létezett igazoltatik leginkább azáltal hogy a még termékenyé nem tett földrészek felszakitásánál még jelenleg is nagyobb mennyiségű épitő anyagok u.m. téglák, faragott kövek és a.t. találtattnak, azon felül a’ létezett templomnak alap falai még 2-3 lábmagasságban láthatok, ugy a hegy oldalban a’ régi pinczék részint épségben részint dülő félben található.

Bátaszék mváros 5778 lélekre menő lakoságából a legutóbbi kimutatások szerint 5184 romai katholikus hitű, 282 keleti szerb, 44 luteránus, 3 református és 265 zsidó.

Kelt Bátaszéken 1865 évi Április 2-án

Schimatmóty Sándor                   Regensburger Mihály

           jegyző                                               bíró