A ‘97-es nyár és az 1997/98-as tanév krónikája

A június 21-ei tanévzáró ünnepéllyel csak a diákok számára fejeződött be az 1996-1997-es tanév.

A tantestületre sok munka várt még. Június 23-án volt a beiratkozás. A 7. osztályba 25 tanuló jelentkezett, közülük 17 bátaszéki, 3 alsónánai, 2 dunaszekcsői, 1-1 bátai, mórágyi, sárpilisi. A hagyományos négyosztályos gimnáziumba 42 fő iratkozott be. Az újraindított levelező tagozatra hatvanan jelentkeztek, így szeptembertől két levelezős osztály indult.

A júniusból hátralevő napok a NAT előkészítő munkálataival teltek, elkészült az iskola pedagógiai programjának tervezete, mindenki megkapta a kötelező házi feladatot. Június 27-én tanévzáró értekezlettel ért véget hivatalosan a pedagógusok számára a tanév, de még előttünk állt a cserepezéssel kapcsolatos munkákban való részvétel.

Nyáron végre sor került a már halaszthatatlan tetőcserére, ugyanis az állandó beázások miatt az épület egyes részei pl. a tornaterem életveszélyessé váltak. A felújítást az önkormányzat finanszírozta, és a GAMESZ volt a kivitelező. Július hónapra diákokat és tanárokat is beszerveztünk a munkálatokra. Az ő feladatuk volt az új cserép felrakása a tetőtérbe, és a régi cserepek lerakása az udvaron. Minden osztályból naponta egy-egy tanuló részvételét kértük. A tanulók irányítását a nevelők végezték, akik a diákokkal együtt dolgoztak. A munkavédelmi oktatást naponta Tresz Gábor tartotta. Sajnos a júliusi csapadékos időjárás miatt a tetőátrakás elhúzódott, így a munkálatok 1998 nyarán folytatódnak. Nem minden jelentkező tanuló vett részt a munkában, ezért azok, akik a nyári szünetből egy napot az iskolának áldoztak, megérdemlik, hogy név szerint megemlíttessenek.

A cserepezésben részt vevő tanulók:

Adorján Viktória, Bolvári Viktor, Horváth Anita, Horváth János, Kovács Anita, Kemény András, Kővágó Bettina, Kubik Andrea, Molnár Judit, Nagy Viktor, Nevendős István, Ódor Kata, Németh Nikolett, Pénzes Andrea, Péter Judit, Rigler Virág, Topor Gergely (8. osztály - a 29 tanulóból 17 fő ). Megemlítendő, hogy Ódor Kata két alkalommal dolgozott illetve Kubik Andrea és Horváth János édesapja is eljött egy nap segíteni, és nagy hasznát vettük a két felnőttnek.

A 10.A osztályból két nap dolgoztak az alábbi tanulók: Biczi Andrea, Dánfi Edit, Krista Klaudia, Papp Laura. Egyszer dolgoztak: Erős Enikő, Gergely Nikolett, Farkas Marietta, Hauwasser Alekszandra, Hucker Zsuzsanna, Kecskeméti Eszter, Mayer Balázs, Nagy Gábor, Sárosi Krisztina, Puskás Magdolna, Petróczki Anita, Szeleczki Krisztina, Zelei Edit. (A 22 tanulóból 17)

A 10.B osztályból az alábbiak: Bihari Laura, Bencze Adrián, Csomor Anita, Bánfai Gábor, Hauwasser Péter, Katona Ilona, Marosi Gábor, Nagy Viktor, Rácz Gergő, Rideg Zoltán, Vecsei Judit, Toronyi Edina (A 26 diákból 12)

A 11.A osztályból: Gyenis Angéla, Kern András, Molnár Karola, Sági Renáta, Simlacsik Erika, Telegdi Viktória, (A 21 tanulóból mindössze 6)

A 11.B osztályból: Ferencz József, Horváth Renáta, Keszthelyi Zsolt, Németh Erika, Parti Olga, Péter András, Schmidt Orsolya, Takaró Bernadett, Tóth Katalin, Trázer Éva (23 tanulóból 10)

A 12.A osztályból: Garajszki Margit, Balázs István, Csabók Szilvia,, Gyuricza Attila, Hargitai Réka, Heronyányi Tünde, Horváth Emőke, Horváth Krisztina, Kiss Máté, Kőfalvi Dóra, Kövecses Zsuzsa, Sebestyén Csilla, Sebestyén Szilvia, Sebján Dominika, Parti András, Szak Csilla, Tasi Ivett, Vörös Eszter (A 26 diákból 18.)

A 12.B osztályból: Bencs Zsófia, Gálosi Ildikó, Füstös Gábor, Horváth Csaba, Jerger Róbert, Kalányos József, Kiss Mihály, Kondricz Attila, Kriszt Gábor, Molnár Roland, Papp Henriett, Papp Tibor, Prücsök Judit, Resch Mariann, Révész Dániel, Szalai Mária, Pásti László, Szőcs Ágnes (24 tanulóból 19). Pásti László kétszer dolgozott az iskolában, és Horváth Csaba annak ellenére eljött segíteni, hogy ősztől családi ok miatt másutt folytatta tanulmányait. A leendő elsősök közül segített Kecskeméti Ilona (9. A). A 182 tanulóból 100-an érezték fontosnak a segítést, munkájukat ezúton is köszönjük.

A cserepezés mellett két tanterem padlójának rendbetételére került sor a szünetben, mosogató került a tanári szobába, és sikerült öt új, hőszigetelt ablakot venni az ebédlőbe. Erre a vásárlásra azért került sor, mert a tető átrakásával párhuzamosan, egy költséggel nyílt mód a szimpla és már elkorhadt tetőablakok kicserélésére. Ez a munkálat nem szerepelt az eredeti költségvetésben. Az ablakcserét az tette lehetővé, hogy két önkormányzati képviselő teljes, illetve fél tiszteletdíját, Sümegi József igazgató úr teljes bizottsági tagsági díját az iskola felújítására utaltatta át az önkormányzattal.

Június 29-én vasárnap volt a polgáristák találkozója iskolánkban. Az öreg diákok emléktáblát avattak Lovas Máté János igazgató tiszteletére. A megható ünnepségen a gimnázium tanári karából többen részt vettek, és a mai diákok és tanárok nevében a megemlékezés virágait Farkas Marietta, Sárosi Krisztina (10.A) valamint Kemény Lajos és Sümegi József helyezte el.

A nyár eseményeihez tartozott a balatonszepezdi táborozás is. Eredetileg a bátaszéki gimnazistákkal füleki diákok is együtt nyaraltak volna, így szerettük volna viszonozni a sítáborban való részvételt. Sajnos az utolsó pillanatban a szlovák igazgató megtiltotta az utazást. Reméljük, hogy a továbbiakban változik az igazgató úr magatartása, s nem lesz akadálya annak, hogy a felvidéki magyar diákok, a szlovák diákok s a bátaszékiek találkozzanak egymással.

Augusztus 20-ával véget ért a nyári vakáció a tanárok számára, 21-étől folytatódtak a NAT-tal kapcsolatos munkálatok. Megkezdődtek a szokásos munkák is: a tantermek berendezése, könyvtár átrendezés, tankönyvosztás stb. A tankönyvrendelés és tankönyvosztás nagy munkáját idén Sümegi Erzsébet végezte. Mindenki külön csomagban kapta meg az általa még januárban megrendelt könyveket a hetedikesek és a kilencedikesek kivételével.

Augusztus 26-27-én volt a hagyományos szecskatábor. Az első nap kapták meg a tankönyvcsomagot a kicsik, illetve írták meg a nyelvi felmérőket, hogy el lehessen osztani a nyelvi csoportokat. A második napon a jó időt kihasználva az osztályfőnökök vezetésével a Mecsekben kirándultak, így ismerkedve meg egymással.

28-án volt a javítóvizsga. Ezen egy tanuló nem jelent meg, így évismétlésre bukott. A javítóvizsgás diákok lelkiismeretesen felkészültek az idei nyáron, így a 17 tanuló közül csak egynek (Katona Ilona) nem sikerült a vizsgája. Ő újra járta a 9. osztályt. Augusztus utolsó napjaiban tett a 12. évfolyam anyagából osztályozó vizsgát Komáromi Éva, aki májusban mulasztásai miatt nem volt osztályozható. A sikeres vizsga után jelentkezett az októberi pótérettségire az érettségin magyarból elégtelen osztályzatot kapott két társával (Breining Dénes, Ráduly Ibolya) együtt. A pótérettségire idén a gyönki Tolna Lajos Gimnáziumban került sor. Breining Dénes pótérettségije nem sikerült, Komáromi Évának matematikából és francia nyelvből kell 1998 júniusában javítania.

Augusztus 29-én a tanévnyitó ünnepéllyel megkezdődött az 1997-98-as tanév. Ez a tanévkezdés több szempontból is jelentős állomás gimnáziumunk történetében. 1998-ban ünnepeljük majd iskolánk fennállásának 35. évfordulóját. Az ünnepi esztendőnek egy megszépült épületben, egy megújult iskolában vágunk neki. Van két hatosztályos tanulócsoportunk (25 ill. 29 diákkal), van két-két osztályunk a négyosztályos gimnáziumban, és indul egy 13. évfolyamos csoport. Ezen kívül van két levelezős 9. osztályunk. Igazgató úr gondolatokat ébresztő beszéde után ismertette a legfontosabb tudnivalókat. A tantestület egyetlen új tagja az óraadó Pintér Gabriella tanárnő a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolából. Sümegi Erzsébet tanárnő előnyugdíjazását kérte a nyáron, óráit óraadóként Schultzné Pem Erzsébet és Sümeginé Bátai Margit vette át januárig. Nyugdíjas óraadóként segíti munkánkat a 13. évfolyamon és a levelezősöknél László János. Az általános iskolából áttanító tanárok személye és száma változatlan.

Az osztálylétszámok és az osztályfőnökök a következők:

7.o. 25 fő – Rácz Erika, 8.o. 29 fő – Tarjányi Pálné, 9.A 21 fő – Kispál Gabriella, 9.B 24 fő – Herendi Yvett, 10.A 22 fő – Osváth Istvánné, 10.B 26 fő – Zaják Rita, 11.A 21 fő – Kutas László, 11.B 23 fő – Neidhardtné Gyarmati Erzsébet, 12.A 26 fő – Prantner Béla, 12.B 24 fő – Miskei Vendel, 13. évfolyam 10 fő – Takácsné Gehring Mária. A nappali tagozaton összesen 253 diák tanul.

A két levelezős osztályfőnök Kunosné Berger Margit és Tornóczki Attila. A konzultációk hétfő és szerda délután voltak. A levelezősök száma az év végére jelentősen lecsökkent, sokan nem tudtak részt venni a konzultációkon, illetve a munka mellett nem tudtak eleget tenni a követelményeknek. Így szeptembertől csak egy 10.-es levelező osztályunk lesz, illetve indul egy új 9. tanulócsoport.

A 11 tanulócsoport és a csoportbontások miatt a kisház első helyiségébe költözött a gépíróterem, így a régi helye osztályterem lett, s kiscsoportos foglalkozás (franciaóra stb.) helyévé alakítottuk át a könyvtár másik helyiségét is. Decemberben megérkeztek az új számítógépek, amelyeket nem lehetett a tetőtérben elhelyezni. Emiatt többszörös helycserére került sor. A könyvtár teljes állománya átkerült a tanáriba, ahol két falfelületet láttak el polcokkal a GAMESZ alkalmazottai. A könyvtár helyére költözött a számítógéppark, a franciások kerültek a tetőtérbe. Mindez szükségmegoldás, az igazi egy új épületszárny lenne a kisház helyén. Erről azonban csak álmodozhatunk.

Néhány szó az 1997-es felvételi eredményekről. Februárban az 56 végzősből 37-en jelentkeztek továbbtanulásra.

A 37 jelentkezőből 27-en vették sikeresen az akadályokat, többségük az első helyen megjelölt iskolában (Pannon Agrártudományi Egyetem, Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, POTE Egészségügyi Főiskola, Buddhista Egyetem, Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola stb.) folytatta ősztől a tanulást. Néhányan a második-harmadik helyen megjelölt iskolába kerültek be. Ez a számok nyelvén azt jelenti, hogy az érettségizettek 50%-a tanult tovább. Ha a továbbtanulásra jelentkezettek és a felvettek arányát vizsgáljuk, akkor az eredmény 72%. A felvételi eredményhez nagyban hozzájárult az is, hogy a diákok a nevelők tanácsát megfogadva felkészültségüknek megfelelő főiskolát választottak. Persze feltehetjük a kérdést, miért nem több a tovább tanulni akarók, tudók száma az összes érettségizőhöz viszonyítva. Ez összefügg a tanulók képességeivel, munkájával, szorgalmával és a tanulók összetételével.

A hozzánk hasonló helyzetben levő középiskolákban, de nagy gimnáziumokban is nagyon sokan csak az érettségi megszerzésére képesek, nagy eredmény tőlük egy tisztességes érettségi bizonyítvány is.

Szeptember 26-án az általános iskolával egyidőben szép gyalogtúrát szerveztünk versennyel egybekötve a Mőcsény-Zsibrik-Bátaapáti-Mórágy útvonalon. Az útvonal kijelölését, a túra megszervezését Rácz Erika szervezte. Az osztályok az osztályfőnökök kíséretében vágtak neki a távnak és az érdekes feladatok megoldásának. Az állomásokon a nem osztályfőnök tanárok voltak a kérdezők. Az izgalmas verseny győztesei a 11.A osztályosok lettek, második helyen végeztek a 10.B tanulói, harmadik helyezet lett a 7. osztály. Míg a 7-11. osztályosok a tolnai dombok között gyalogoltak, a 12.-esek a Bükkben kirándultak.

Másnap Rácz Erika kis természetjárói a Tolna megyei Természetbarát Szövetség versenyén második helyezettek lettek. A lelkes bakancsosok: Fejes Mátyás, Horváth Róbert, Miskolci Balázs, Sümegi Dávid a 7.A-ból.

Október 6-án megemlékeztünk a 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártírjairól. A műsorban az alábbi tanulók szerepeltek: Bencze Adrián, Sebestyén Gábor (10.B) ének, Rideg Zoltán (10.B) felolvasás, Farkas Marietta (10.A) szavalat. Zoli felolvasta Rákosy Viktor A sztrecsnoi piros virágok című elbeszélését, Marietta Kányádi Sándor Nyerges tető című versét mondta el.

Október 11-én két fontos esemény színhelye volt Bátaszék. A városházán aznap adták át a díszpolgári címet dr. Csanády György orvos özvegyének, illetve a Pro Urbe-díjat dr. Valter Ilona régésznek. Az ünnepségen a gimnazisták szerepeltek kis műsorral. Kecskeméti Eszter (10.A) és Ilona (9.A) sárközi népdalokat énekelt, majd Nagy Matild (12.A) Sajó Sándor Magyarnak lenni című versét adta elő. Ezután Sebestyén Szilvia (12.A) székely népdalokat énekelt. A műsor utolsó szereplője Kemény Miklós (11.A) volt, ő Babits Mihály Hazám című költeményéből adott elő részleteket. Ennek az ünnepségnek a keretében került sor a Bátaszék történetét a kezdetektől 1539-ig bemutató könyv ismertetésére. A könyvet a helyszínen meg lehetett vásárolni, a könyvárusítást két 12.B osztályos tanuló (Kriszt Gábor, Molnár Roland) végezte. 13 órákor kezdődött a Csanády György tiszteletére rendezett régész konferencia a művelődési házban, ezen az érdekes előadás-sorozaton is sok gimnazista vett részt. A büfében a 11.B-s lányok (Németh Erika, Parti Olga, Schmidt Orsolya) serénykedtek, a vetítőket Sárosi Krisztina és Farkas Marietta kezelte. Az egész ünnepség megszervezésében közreműködött a gimnázium Tudományos Diákköre Sümegi József és Neidhardtné Gyarmati Erzsébet vezetésével.

Ugyanezen a napon a Tolna Megyei Természetbarát Szövetség szervezésében Tarisznyás Természetjárók Versenye zajlott városunkban. A résztvevőknek ügyességi feladatokat kellett megoldaniuk, illetve ismerniük kellett Bátaszék nevezetességeit. A verseny több kategóriában (felnőtt, helybeli, általános iskola, gimnázium, ifjúsági stb.) folyt, s diákjaink szépen szerepeltek. A felnőttek kategóriájában második helyezett lett: Rácz Erika tanárnő és a beteg társa helyébe beugró Miskolci Balázs (7.A) osztályos tanuló. A helybeliek vetélkedésében első lett a Benke Ákos Ferencz József páros; negyedik a Gyűgyi Éva, Kalmár Éva kettős, ötödik Papp Laura, Wittendorfer Ildikó, hatodik Tarjányi Rita, Knittel Éva, nyolcadik Gergely Nikolett a garays Berg Bernadettel.

Október 17-én a Béri Balogh Ádám Gimnáziumban az iskola fennállásának 50. évfordulója alkalmából regionális történelmi versenyt rendeztek a Rákóczi-szabadságharc korából. Iskolánkat a nemes vetélkedőn háromtagú csapat képviselte: Csabók Szilvia (12.A), Molnár Roland (12.B) és Bicskei Balázs (11.A). Felkészítő tanáruk Kispál Gabriella volt. Diákjaink a második helyen végeztek a vendéglátók csapata mögött, mindössze egy ponttal szorultak a második helyre.

Október 18-án a hetedikesek egynapos tanulmányi kirándulásra utaztak Budapestre osztályfőnökük vezetésével. A BNV területén megrendezett számítástechnikai kiállítást és internetes bemutatót nézték meg.

Ugyanezen a napon az első órában emlékeztünk meg az 1956-os forradalom évfordulójáról a művelődési házban. Erre az ünnepségre azért került sor 18-án, mert a pedagógus továbbképzések miatt október 20-22-ig szünetelt a tanítás iskolánkban. A gondosan összeállított és szépen előadott műsorban a 11. osztályosok szerepeltek. Neidhardtné Gyarmati Erzsébet és Kutas László irányításával. A szereplők névsora: Hargitai Réka (12.A); Benke Ákos, Boros Tibor, Huy Tímea, Kabók Éva, Kemény Miklós, Kern András, Nyula Anita, Tölgyesi Márk (11.A); Csermák Tamara, Ferencz József, Horváth Renáta, Keszthelyi Zsolt, Kindl Dóra, Parti Olga, Schmidt Orsolya, Wéber Dóra (11.B).

Az OKTV-n idén is több tárgyból indultak versenyzőink. Két tanuló jutott be a 2. fordulóba: Parti András (12.A) matematikából; Trázer Éva (11.B) orosz nyelvből.

A 11.A osztályból három csapat (9 tanuló) kapcsolódott be a Honismereti Szövetség által meghirdetett “Márciusi ifjak” című versenybe.

December közepén nagy érdeklődés közepette (16 csapat) került sor “A Hunyadiak kora” című művelődéstörténeti versenyre. A környék általános iskoláiból érkeztek a csapatok, s először a verseny történetében bajaiak is bekapcsolódtak a nemes vetélkedésbe. A verseny feladatait a gimnazista diákok állították össze Kunosné Berger Margit vezetésével, ők javították az írásbeli dolgozatokat, részt vettek a zsűri munkájában, irányították a vetélkedőt. A versenyt végül a tavalyi győztes mohácsiak nyerték a bajai tanulók előtt. A szervező gimnazista diákok: Csabók Szilvia, Horváth Emőke, Garamszegi Zoltán (12.A), Bicskei Balázs, Gyenis Angéla, Tölgyesi Márk, Kern András (11.A). A büféről a 8.o. osztály tanulói gondoskodtak.

December 19-én szép karácsonyi műsorral kedveskedtek diáktársaiknak és tanáraiknak a hetedikesek: Aszmann Szilvia, Bíró Péter, Bokor Veronika, Deixler Krisztina, Gyűgyi Éva, Hadnagy Edina, Juhász Viktória, Kalmár Éva, Knittel Éva, Magyar Tamara, Miskolci Balázs, Pálffy Eszter, Sümegi Dávid, Tarjányi Rita, Treszner Andrea, Zimmermann Éva. A műsort összeállította és betanította Rácz Erika osztályfőnök Mikola Béla közreműködésével.

A téli szünet előtti utolsó tanítási nap estéjén zárt körű karácsonyi diszkó volt a diákbizottság rendezésében.

Január 7-én az Implom József Országos Helyesírási Verseny megyei döntőjében Papp Laura (10.A) 9. helyen végzett 13 tanuló között.

Január 10-én bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnáziumban rendezték a német szépkiejtési verseny megyei döntőjét, amelyen az erős mezőnyben szép sikert arattak tanulóink: Kindl Dóra (11.B), Tarjányi Pálné tanítványa 2. helyet ért el; Hargitai Réka (12.A), Molnár Zsuzsanna diákja 3. helyen végzett.

Január 16-án volt a szalagavató. A 11. osztályosok szép műsorral kedveskedtek a végzősöknek. A műsorban szereplő tanulók: Brisching Tímea, Csermák Tamara, Ferencz József, Fero Andrea, Frányó Anikó, Horváth Renáta, Kalcsú Ivett, Keszthelyi Zsolt, Kindl Dóra, Kiss Csilla, Németh Erika, Parti Olga, Ritzl Tímea, Schmidt Orsolya, Takaró Bernadett, Tóth Katalin, Trázer Éva és Wéber Dóra (11.B); Boros Tibor, Gyenis Angéla, Nyúl Anita, Kemény Miklós, Kovács Krisztina, Telegdi Viktória, Tölgyesi Márk, Virág Antal (11.A).

Az ünnepséget követő bált palotással nyitották meg a tizenegyedikesek (Benke Ákos, Boros Tibor, Borsányi Viktória, Brambauer Péter, Braun Attila, Gyenis Angéla, Hegedűs Zoltán, Horváth Renáta, Ferencz József, Kabók Éva, Kalcsú Ivett, Kapás István, Keszthelyi Zsolt, Kindl Dóra, Kovács Krisztina, Németh Erika, Parti Olga, Schmidt Orsolya, Takaró Bernadett, Tölgyesi Márk, Wéber Dóra és a tizenkettedikes Parti András).

Január utolsó napjaiban minden tanulónak nyilatkoznia kellett, hogy a következő tanév tankönyveiből mire tart igényt. Az eddigi gyakorlattól eltérve az egyre emelkedő árak miatt az idén tankönyvelőleget szedtünk be a tanulóktól, hogy ne szeptemberben kelljen a jelentős összeget a szülőknek kifizetni. Az idei évben a tankönyvfelelős Schultzné Pem Erzsébet.

Február első napjaiban kapták meg a diákok az első félév tanulmányi munkájáról szóló értesítést. Folytatódtak a tanulmányi versenyek. Február 12-13-án volt “A Hunyadiak kora” című művelődéstörténeti verseny házi döntője; csütörtök délután a 7-8-9. osztályoknak, másnap a felsőbb évfolyamoknak. Az alsósok vetélkedőjén első helyezett lett Deixler Krisztina, Tarjányi Rita, Zimmermann Éva alkotta 7. osztályos csapat, a második helyen a 9.A-sok (Berényi Noémi, Boros Klára, Mayer Emese) végeztek, s a dobogó harmadik fokát Gyűgyi Éva, Hadnagy Edina és Bokor Veronika 7. osztályos tanulók foglalták el. A felsősök másnapi versenyén a legjobbnak a Bicskei Balázs, Kern András, Tölgyesi Márk alkotta 11. osztályos csapat bizonyult, a második helyen Dánfi Edit, Farkas Marietta, Krista Klaudia (10.A) végzett, a harmadik helyet szintén a 11.A diákjai szerezték meg (Borsányi Viktória, Kabók Éva, Kovács Krisztina). A felsősök első két csapata képviselte iskolánkat a megyei döntőben. Február 14-én a teremlabdarúgó tornát rendezett a gimnázium. A kupán nyolc csapat indult, első helyen a gézások végeztek, a győztes csapat tagjai: Brambauer Péter (11.A), Fábián Péter (9.A), Balázs István, Kiss Máté (12.A), Jerger Róbert, Kiss Krisztián, Kiss Mihály (12.B). A legjobb játékos címet Kiss Máté kapta, a gólkirály Kiss Mihály lett.

Február 21-én volt a hagyományos Géza-napi szavalóverseny, amelyet ebben az évben a következő mottóval hirdettük meg: “A bukfencező múzsa” - A humor, a játékosság, a gúny a magyar költészetben. A szavalóverseny zsűrijét volt diákok alkották: Balogh Borbála, Balogh Zsuzsanna, Csermák Bernadett, Németh Zsanett, Csötönyi László. A gézások szépen szerepeltek, első helyezett lett Garajszki Margit, második Kőfalvi Dóra, s a többiek is az első tíz között végeztek. Név szerint: Farkas Marietta, Nagy Matild, Berényi Noémi, Huber Andrea, Pálffy Eszter. A büféről a 9.A tanulói gondoskodtak.

Februárban valamennyi tizenkettedikes jelentkezett érettségire, az 52 végzősből 29-en adták be jelentkezési lapjukat különféle felsőoktatási intézményekbe.

Március 7-én negyedik alkalommal rendeztük meg a megyeszerte várt művelődéstörténeti versenyt a Hunyadiak korából. Ezen a vetélkedőn első ízben képviseltette magát két csapattal a bajai III. Béla Gimnázium. A színvonalas versenyen 16 csapat vett részt, s kilenc jutott be a második fordulóba. Az első helyezettek a Garay János Gimnázium diákjai lettek, a második helyen a 11.A-sok csapata (Bicskei Balázs, Kern András, Tölgyesi Márk) végzett; a harmadik hely a bajaiak egyik csapatának jutott. A terem berendezéséért és büféért a 9.B volt a felelős.

Március 10-én a hagyományos Kazinczy versenyen iskolánkat négy diák képviselte. Kemény Miklós (11.A) a harmadik; Hargitai Réka (12.A) a hetedik helyen végzett, Csabók Szilvia (12.A) is a döntőbe jutott. Felkészítő tanáruk László János volt.

Március elején a gimis sakkozók is remekeltek. A lány sakkcsapat megyei döntőt nyert, így az országos középiskolai bajnokságon ők képviselték Tolna megyét. A csapat tagjai: Aszmann Szilvia (7.A), Wirth Márta és Zsuzsanna (9.B). A fiúk csapata (Pásti László, Kalányos József (12.B), Gilicze László, Nagy Viktor (10.B) a harmadik helyen végzett.

Március 15-én ünnepeltük a forradalom 150. évfordulóját. A városi ünnepélyen, amely egyben az iskolai megemlékezés is volt, a gimnáziumi tanulók szerepeltek. A műsort összeállította és betanította Kispál Gabriella és Herendi Yvett. Az ünnepi beszédet volt diákunk, Kiss Arnold mondta. A verses, énekes összeállításban az alábbi tanulók szerepeltek: Tasi Ivett, Sebestyén Szilvia (12.A), Berényi Noémi, Bognár Orsolya (9.A), Katona Ilona (9.B), Kemény Miklós, Kern András (11.A). Az iskola nevében Erős Enikő és Tölgyesi Márk koszorúzott az igazgató úrral együtt.

A sok februári rendezvény miatt március 20-án tartottuk az első Géza-napot, amelynek a megszervezéséért a 10. osztályosok feleltek a két osztályfőnök (Osváth Istvánné, Zaják Rita) irányításával. Az ötletesen összeállított szellemi és ügyességi feladatok minden diákot foglalkoztattak. A vetélkedő első helyezettje a 11.A osztály lett, a második a 12.A, a harmadik a 7.A. A legsportszerűbben szurkoló osztály címet a 12.B osztály kapta. Ezen a napon történt meg a királyi pár választás is. Idén két páros közül választhattak a diákok: Kern András-Kovács Krisztina, Keszthelyi Zsolt-Wéber Dóra indult harcba a koronáért. A tanulók többsége Kern Andrásra és Kovács Krisztinára voksolt. Este tartottuk a hagyományos Géza-napi gálaműsort a művelődési házban. Az est két házigazdája Kemény Miklós és Wéber Dóra volt. Kemény Miklós ezen kívül két ízben szerepelt még a műsorban (trombita). A színvonalas produkciókban sok diákunk vett részt, néhányan sokoldalúságukat is bebizonyították. Szavalóink közül egy-egy verssel szerepelt Berényi Noémi, Huber Andrea (9.A); Farkas Marietta (10.A); Pálffy Eszter (7.A); Grajszki Margit, Kőfalvi Dóra (12.A). Berg Viktor és Kemény András (8.A) egy fanyar humorú jelenetet írt és adott elő, népdalokat énekelt Kalmár Éva, Tarjányi Rita (7.A), Kecskeméti Ilona (9.A), Kecskeméti Eszter (10.A). Hangszeren Virág Antal (11.A) és Horváth János (8.A) játszott. A hetedikesek (az egész osztály) vidám német dalt énekeltek. Ritmikus tánccal szerepeltek a hetedikesek és a nyolcadikosok közül az alábbiak: Deixler Krisztina, Gyűgyi Éva, Csizolszki Ivett, Treszner Andrea, illetve Áhli Mariann, Kővágó Bettina, Kubik Andrea, Mezei Edina, Németh Nikolett, Ódor Katalin, Rigler Virág. A Spice Girls együttest utánozták a 7.A -ból Bokor Veronika, Czebe Margit, Hadnagy Edina, Magyar Tamara, Tarjányi Rita valamint Kemény András és Topor Gergő. A Honfoglalás című film közismert dalát a 11. osztályosok adták elő: Csermák Tamara, Brambauer Péter, Ferencz József, Boros Tibor, Horváth Renáta, Keszthelyi Zsolt, Kalcsú Ivett, Kiss Csilla, Kemény Miklós, Németh Erika, Schmidt Orsolya, Telegdi Viktória, Trázer Éva, Wéber Dóra. A hagyományőrző együttesekben táncoló diákjaink német illetve magyar népi táncokat adtak elő: Csabók Szilvia, Horváth Emőke, Kondricz Attila, Kecskeméti Ilona és Eszter, Kalcsu Ivett, Ódor Kata, Horváth Renáta, Kalmár Éva, Kőfalvi Dóra, Kubik Andrea, Garajszki Margit, Széki Ákos, Lemle Imre, Rideg Zoltán, Mayer Balázs, Parti András, Kiss Máté, Németh Erika, Parti Olga, Ferencz József, Keszthelyi Zsolt, Schmidt Orsolya, Hauwasser Péter, Bencze Adrián, Rigler Virág, Wittendorfer Ildikó, Bencs Zsófia, Molnár Roland. A gálaműsor bevétele az alapítvány tőkéjét gyarapította.

A tél végén a tavalyi bál sikerétől felbuzdulva az általános iskola ebédlőjében jelmezbált szerveztünk. Több diák öltött jelmezt ez alkalommal. A hetedikesek közül beöltöztek a mulatság kedvéért az osztályfőnök Rácz Erika vezetésével a következő tanulók: Czebe Margit, Rack Petra, Miskolci Balázs, Tarjányi Rita, Magyar Tamara, Pálffy Eszter, Bokor Veronika, Csabók Szilvia, Deixler Krisztina, Gyűgyi Éva, Hadnagy Edina, Kalmár Éva, Kis Júlia, Knittel Éva, Zimmarmann Éva, Csizolszki Ivett; a nyolcadikból Kemény András; a 11.B-ből apácaruhába bújt Csermák Tamara, Wéber Dóra, barátcsuhát öltött Keszthelyi Zsolt; a 12.A-ból Czita Tímea, Vörös Eszter. A tanárok közül Fodermayer Vilmosné szendvics embernek öltözött.

A tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon hangversennyel kedveskedett a diákoknak Pintér Gabriella tanárnő és Husek Rezső tanár úr. Ebben az évben is három alkalommal volt ifjúsági hangverseny. Pénzszűke miatt ezeket idén az általános iskolával együtt a tornacsarnokban tartották, sem a helyszín, sem a két iskola vegyítése nem kedvezett a zenei produkcióknak. Nem maradtak ki a tanév programjából a színházlátogatások sem. Az alapítvány támogatásával több tanuló jutott ifjúsági színházbérlethez. A bérleteseket Herendi Yvett tanárnő irányította. Zaják Rita vezetésével ismét voltak diákok Budapesten a “Nemzeti Színház Alapítvány” jóvoltából ingyen, csak a színházjegyet kellett kifizetni. A Várszínházban nézték meg Shakespeare Szentivánéji álom című darabját. Neidhardtné Gyarmati Erzsébet két színházlátogatást szervezett ebben az évben. Az egyik alkalommal A dzsungel könyve, a másik alkalommal Veszprémben a Jézus Krisztus szupersztár című musical szerepelt a programban.

Tanulmányi téren a legnagyobb sikert Trázer Éva (11.B) aratta, aki az OKTV döntőjében 12. helyen végzett, így megvan a jeles érettségije orosz nyelvből. Sikerében osztozott felkészítő tanára, Kunosné Berger Margit. Más tantárgyakból is jól szerepeltek diákjaink országos megmérettetésen. Földrajzból megyei első helyezett lett Csikós Zoltán (7.A), részt vett az országos döntőn is, felkészítő tanára Fodorné Szappanyos Kornélia. A “Barátunk a természet” című vetélkedőn szintén a kecskeméti döntőbe jutott korosztályában a 7.A-sok csapata: Fejes Mátyás, Knittel Éva, Miskolci Balázs, Tarjányi Rita. Itt az erős mezőnyben újoncként a negyedik helyen végeztek. Több hónapos munkájukat Neidhardtné Gyarmati Erzsébet segítette. A Gordiusz Matematikai Versenyen az országos döntőbe jutott és 24. lett Parti András 12.A osztályos tanuló, a területi fordulóban rajta kívül helyezést ért el Pásti László és Molnár Roland a 12.B-ből, Kemény Miklós 11.A, Ferencz József 11.B, Rideg Zoltán, Rácz Gergely, Sebestyén Gábor, Selinger János a 10.B-ből. A TIT országos feladatmegoldó versenyében több tantárgyból vettek részt diákjaink. Biológiából Tarjányi Rita a 20., Miskolci Balázs a 22., Knittel Éva a 24., Kővágó Bettina a 138., és Nevendős István a 176. helyen végzett a részt vevő 582, illetve 451 tanulóból. Német nyelvből Tarjányi Rita a 13., Magyar Tamara a 102. helyet érte el a 376 diák közül, Simlacsik Erika 36. helyen végzett 366 versenyző között. Angolból Boros Klára 282 tanuló között a 18., matematikából Gyűgyi Zsuzsa a 3., Gyűgyi Éva a 37. lett. Itt volt a legtöbb induló, 742 tanuló. Történelemből két tanuló jeleskedett: Győrfi Noémi a 84., Kővágó Bettina a 101. helyen végzett 398 induló között. A Hermann Ottó Biológia Verseny megyei fordulójában a kilencedik helyen végzett Knittel Éva, a tizenkettediken Miskolci Balázs. A “Cinege madár” népdaléneklési versenyen a megyei döntőben aratott nagy sikert Kalmár Éva, Tarjányi Rita, Kecskeméti Eszter, Kecskeméti Ilona. Történelemből a Tudományos Diákkörök szekszárd-palánki, illetve paksi rendezvényén dicséretben és könyvjutalomban részesült Bicskei Balázs és Csabók Szilvia. Mindketten az OKTV-re készített dolgozatukkal szerepeltek a megmérettetésen. Bicskei Balázst meghívták az őszi honismereti találkozóra, s dolgozata meg fog jelenni a Honismereti Füzetek 4. számában. A Weöres Sándor Versmondó Versenyen Várdombon iskolánkat Pálffy Eszter (7.A) képviselte. A tavaszi szünet után zajlottak a különféle szaktárgyi tanulmányi versenyek. Nem minden tárgyból, s nem minden évfolyamon került sor ezekre. A nyolcadikosoknál történelemből a legjobban Nagy Viktor, Molnár Judit és Topor Gergő szerepelt. A hetedikesek fizikaversenyén Treszner Andrea, Csikós Zoltán, Bokor Veronika érte el a legjobb helyezést. Németből az alábbi eredmények születtek évfolyamok szerint. Helyezettek: 7. osztály - Tarjányi Rita, Müller Zoltán, Bokor Veronika; 8. osztály - Witt Andrea, Horváth János, Kubik Andrea; 9. osztályok - Mikola Anita, Garay Tímea, Schmidt Anikó, Gyűgyi Zsuzsanna; 10. osztályok - Biczi Andrea, Kunsztmann Nikoletta, Papp Laura, Wittendorfer Ildikó; 11. osztályok Farkas Anita, Kovács Brigitta, Tóth Katalin. A megyei műfordító versenyen Tarjányi Rita 9. helyen végzett. Az angol műfordító versenyen Biczi Andrea, Papp Laura és Nagy Gábor szerepelt a legszebben, franciából Gerőfi Péter (10.B) és Ferencz József (11.B) kapott jutalmat, oroszból Trázer Éva érdemelt dicséretet. Biológia tantárgyból az első helyeken végeztek évfolyamonként a következők: 7. osztály - Miskolci Balázs, Knittel Éva (megosztott első hely), Tarjányi Rita, Bokor Veronika. 8. osztály - Zengai Zita, Németh Nikolett, Kovács Anita. 10. évfolyam - Papp Laura, Biczi Andrea, Mayer Balázs (10.A) a negyedik helyen Selinger János, az ötödiken Péter András végzett a 10.B-ből. A 11. évfolyamon az első négy helyen a 11.A tanulói osztoztak: Hegedűs Zoltán, Tölgyesi Márk, Benke Ákos, Kemény Miklós. Ötödik lett Tóth Katalin (11.B). Földrajzból csak a hetedikesek mérték össze tudásukat a következő eredménnyel: első lett Csikós Zoltán, második Knittel Éva, harmadik Miskolci Balázs. Az általános iskolások számára Kárpátalján rendezett matematikai vetélkedőn szép sikert aratott Gyűgyi Éva (7.A) és Kemény András (8.A). Az “Édes anyanyelvünk” verseny iskolai fordulóján 1-4. helyen végeztek az alábbi tanulók: Péter Judit (8.A.) Garay Tímea (9.A.) Horváth János (8.A.) Halasi Edvard (9.A.) illetve Péter András (10.B). Iskolánkat a szeptemberi megyei döntőben a két lány képviseli.

Első ízben rendezte meg Tolna megye az “Ifjú Tudorok” című versenyt abból az elgondolásból, hogy megmutathassák képességeiket egy-egy tantárgyból a 11. osztályos tanulók. Az írásbeli fordulón 53 diák vett részt a különféle megadott témákat feldolgozva. A pályaművek alapján 34-en jutottak be a második fordulóba, köztük iskolánk nyolc induló tanulója is. A szóbeli megmérettetésre - főleg az előadói képességeket értékelték a tudományos ismeretek mellett - több helyszínen került sor. Általában hat diák mérte össze egy-egy ilyen alkalommal az erejét a négytagú tanári és a 25 tagú diák zsűri előtt. A diákok is főleg az előadók stílusát, előadói képességeit értékelték közös sorrendet alakítva ki. A mi tanulóink négy helyszínen (Lengyel, I. Béla Gimnázium, Balassa János Szakképző, Petőfi Sándor Gimnázium) vetélkedtek. A tét a harmadik fordulóba kerülés volt. Ez június elején még a tanévben háromnapos dombori táborozást jelent, illetve megmérettetést művelődési házak, nyugdíjas és egyéb klubok, TIT szervezetek, valamint helyi rádiók, televíziók vezetői előtt. A rendezők azt remélik, hogy a meghívottak vevők lesznek a diákok előadásaira, s lehetőséget teremtenek arra, hogy felkészültségükkel a szélesebb közvélemény is megismerkedhessen. Diákjaink egy kivételével ott lesznek Domboriban, Németh Erika (11.B) rendkívül erős mezőnyből esett ki, de megérdemel minden dicséretet. Továbbjutó tanulók: Benke Ákos, Bicskei Balázs, Kemény Miklós, Kern András, Tölgyesi Márk (11.A); Ferencz József, Parti Olga (11.B). Négyen-négyen dolgoztak fel biológiai, illetve történelmi témát. A dombóvári Illyés Gyula Gimnázium mellett a II. Géza Gimnázium indította a legtöbb diákot, s érte el a legjobb eredményt. A nagy sikerért minden elismerés megilleti a diákokat és felkészítő tanáraikat, Neidhardtné Gyarmati Erzsébetet és Sümegi Józsefet. Reméljük, hogy a helyi tévé és a művelődési ház is vevő lesz előadásaikra!

Gimnáziumunk diákjai részt vállaltak a város kulturális és sporteseményeiből is. Az 1956-os forradalom és szabadságharc városi ünnepélyén Hargitai Réka és Kemény Miklós szavalt. Április 3-án, a költészet napján a könyvtárban közreműködött a jól sikerült költő-olvasó találkozón Aszmann Szilvia (7.A) és Farkas Marietta (10.A). A Flórián-napi rendezvényeken három diákunk szerepelt. Verset mondott Huy Tímea (11.A), Farkas Marietta (10.A), s Péter András (10.B) volt a műsorvezető. A fiúk csapata részt vett a városi kosárlabda bajnokságon a Professzorok (tanárok és volt diákok) csapatával együtt. A diákok (Parti András 12.A, Boros Tibor 11.A, Mayer Balázs 10.A, Péter András, Rácz Gergő, Retkes András, Gerőfi Péter 10.B, Máthé Dániel, Nagy Viktor 8.A) a hatodik helyen végeztek, a Professzorok együttese (Kutas László, Miskei Vendel, Pálffy Pál és társai) az ötödik helyet szerezte meg. Június 12-én sportnappal zárult a tanév. Ezen a napon kosárlabdában, sakkban, asztaliteniszben, teremfociban és - hokiban mérték össze tudásukat az osztályok.

Iskolánk leglátványosabb és városszerte számon tartott rendezvényére, a Géza-napi koronázási ceremóniára április 25-én került sor. Csaknem valamennyi diák, (kb. 225 fő) öltözött be ez alkalommal. A színpompás menetet Keszthelyi Zsolt (11.B) udvarmester vezette. Lukács érseket Bicskei Balázs (11.A) alakította. A királyi pár (Kern András, Kovács Krisztina) nagy sikert aratott. A ragyogó időben a koronázásra és a lovaggá ütés szertartására a Szent István téren került sor, majd a műsor az alattvalók hódolatával, a jutalmazásokkal a művelődési házban folytatódott. Este jól sikerült bállal fejeződött be a nap.

Május 16-án köszöntek el iskolánktól végzős diákjaink. Az 52 tizenkettedikesből 48-an készülhettek az írásbelikre. Egy tanuló egészségügyi okból, három egy tantárgyból kapott elégtelen osztályzat miatt nem kezdhette meg az érettségit. Az érettségire bocsátást munkával kell kiérdemelni, szolgáljon ez tanulságul.

A ballagási műsorban az alábbi tanulók szerepeltek. Búcsúztatók: Csermák Tamara (beszéd), Tölgyesi Márk (vers) Boros Tibor (zászlótartó).

Búcsúztak: Garajszki Margit, Garamszegi Zoltán, Hargitai Réka, Hambrik-Csorvásy Helga, Kőfalvi Dóra, Kriszt Gábor, Nagy Matild, Pap Henriett, Sebestyén Szilvia. A zászlót Molnár Roland adta át, szalagkötők: Csabók Szilvia, Bencs Zsófia. A nagyon szép ballagási műsort Prantner Béla tanár úr állította össze. A II. Géza domborművet a ballagók nevében megkoszorúzta Csabók Szilvia, Garamszegi Zoltán (12.a), Szőcs Ágnes, Kalányos József (l2.b). Az ünnepélyen sokan részesültek elismerésben a ballagók közül. Sportmunkájáért vehetett át oklevelet: Balázs István, Hambrik-Csorvásy Helga (ő kapta az idén a Szűcs Péter-díjat is), Jerger Róbert, Kiss Krisztián, Kiss Máté, Kiss Mihály.

Kitartó szorgalmáért jutalmaztatott: Heronyányi Tünde, Kalányos József, Szőcs Ágnes. Közösségi munkájáért részesült elismerésben: Gálosi Ildikó, Garamszegi Zoltán, Tasi Ivett; ugyanezért és kulturális munkájáért kapott dicséretet: Garajszki Margit, Kriszt Gábor, Nagy Matild. Tanulmányi munkájáért illetve egy-egy tantárgyban nyújtott teljesítményéért vehetett át dicséretet: Prücsök Judit, Horváth Emőke, Révész Dániel, Pásti László. Általános dicséretet kapott: Csabók Szilvia, Kőfalvi Dóra, Parti András, Sebestyén Szilvia. A Géza emlékplakettet idén Hargitai Réka érdemelte ki. A Gimnáziumért Alapítvány kuratóriuma az alapszabály értelmében 5.000 Ft támogatásban részesítette Molnár Rolandot sikeres középfokú német nyelvvizsgájáért.

Hétfőn megkezdődtek az érettségi vizsgák. Matematikából két tanuló írt közös érettségi-felvételi dolgozatot (Molnár Roland, Pásti László), németből Vörös Eszter. Az írásbeli érettségi dolgozatok elég jól sikerültek, reméljük a szóbelire is rendesen felkészülnek a diákok, s így szép érettségi eredmények születhetnek. Németből 35-en érettségiznek (közülük kettőnek középfokú nyelvvizsgája van), angolból 13-an, franciából 5-en. Ötödik tárgyként a fizika, a földrajz, a biológia, a művelődéstörténet és a második idegen nyelv szerepel. A szóbeli érettségi vizsgák június 15-én kezdődnek és 19-én érnek véget. Az érettségivel párhuzamosan folytak, folynak a levelezősök év végi vizsgái, illetve a 13. évfolyamosok szakvizsgái. A tanévzáró ünnepély június 20-án lesz. Június 22-én 8 órától iratkozhatnak be a leendő kilencedikesek, 10 órától a hetedikesek és lehet a levelező tagozatra is jelentkezni.

Nyáron folytatódnak a tetőcserével kapcsolatos munkálatok, s reméljük sor kerül a mellékhelyiségek felújítására is.

A nyár eseményei közül a legfontosabbnak az alábbiak ígérkeznek:

Június 27-én 10 órakor emlékeznek meg a volt polgári iskola még élő tanulói az iskola megszüntetésének 50. évfordulójáról. Ez alkalommal emléktáblát helyeznek el a gimnázium külső falán, hiszen évekig ebben az épületben működött a polgári iskola.

Augusztus 3-10-ig Nagysallóban táboroznak a történelem iránt érdeklődő diákok és innen járják be a történelmi Felvidék ismertebb helyeit. Augusztusban 30-nál több diákunk nyaral Balatonszepezden.

Minden diáknak és kollégának élményekben gazdag vakációt kívánunk, és mindenkit épségben, egészségben várunk vissza szeptemberben! Végzős diákjainkat arra kérjük, hogy számoljanak be sorsuk alakulásáról, felvételi eredményeikről.

Testvériskolai kapcsolatok

Idén szeptember elején egy hetet töltöttek Bátaszéken ditrói testvériskolánk tanulói. Zöld János tanár úr vezetésével 9 diák érkezett a menetrend szerinti busszal Szegedre, onnan az önkormányzat járművével Bátaszékre. A fogadó diákok a következők voltak: Ferencz József, Horváth Renáta (11.B), Kövecses Zsuzsa, Tasi Ivett, Sebestyén Szilvia (12.A), Pilisi Mónika (12.b), Gergely Nikolett, Kunsztmann Nikolett (10.A) és Kemény Miklós (8.A). Voltunk székely barátainkkal egész napos kirándulás keretében Mohácson és Pécsen. Hazatérőben megálltunk, és megnéztük Kajdacson a faluházat. Jártak vendégeink a vendéglátó diákokkal együtt Bátán, Decsen, Szekszárdon és Baján is. Mivel kevés tanuló érkezett, meg tudtuk oldani személyautókkal a programokat, s magunkkal tudtuk vinni a vendéglátó gézásokat is. Távozásukkor megegyeztünk abban, hogy 1998-ban mi viszonozzuk a látogatást. Közben ősszel meghívást kaptunk Ditróból, az ő iskolanapjukra. Tavaly ezen focistáink vettek részt Pálffy tanár úr vezetésével. Idén is készült kis sportküldöttség erre az eseményre, de a megrendelt busz meghibásodása miatt nem tudtak elutazni.

Pünkösdkor a városi küldöttséggel együtt kis gimnazista csoport is utazott a testvérvárosi ünnepségekre. A csoport tagjai: Sümegi József, Pálffy Pál, Gergely Nikolett, Wittendorfer Ildikó, Kemény Miklós. Igazgató úr iskolánk nevében a “Nemzeti dicsőségünk” című könyv fakszimile kiadásával kedveskedett ditrói barátainknak. Megegyeztek abban, hogy a tervezett erdélyi kirándulásra szeptember első felében kerítünk sort. Várjuk a tanulók jelentkezését!

Nem ilyen biztató a füleki gimnáziummal való kapcsolatunk. Sajnos a szlovák igazgató az ottani oktatáspolitika szellemében nem támogatja ügyünket. Hivatalos kapcsolataink így pillanatnyilag szünetelnek, csak az igazgató megkerülésével próbáljuk fenntartani az ottani magyar kollégák segítségével az összeköttetést. A jövő feladata lesz ennek minél alaposabb kidolgozása, hiszen szükségünk van egymásra, s kötelességünk nehéz helyzetükben nekik segíteni. Miközben a Fülekkel való kapcsolat akadozik, Bátaszék önkormányzata testvérvárosi szövetséget kötött a szintén szlovákiai Nagysallóval. Nagysallóból és környékéről telepítették ki azokat a felvidéki magyarokat, akik Bátaszéken leltek otthonra. Az ő közreműködésükkel gyarapodott még egy helységgel városunk partnereinek száma. Az ottani önkormányzat szívügyének tekinti ezt a kapcsolatot, s noha nincs középiskolája a gimnáziumot is támogatja, így mehetnek nyáron Nagysallóba a történész diákok.

Évek óta jól működik a diákcsere Besigheim és Bátaszék között. Német testvérvárosunk és testvériskolánk vezetői egyaránt fontosnak tekintik ezt a barátságot, s mindent megtesznek azért, hogy Magyarországot népszerűsítsék diákjaik körében. Idén a tavaszi szünet idején jártak a gézások a Neckar-parti városkában Tarjányi Pálné és Molnár Zsuzsanna vezetésével. A kiutazó diákok a következők voltak: Benke Ákos, Kismődi Balázs, Kemény Miklós, Tölgyesi Márk (11.A), Dánfi Edit, Mayer Balázs (10.A), Ferencz József (11.B), Boros Klára, Garay Tímea, Gyűgyi Zsuzsanna, Huber Andrea (9.A), Maszler Mária (9.B). Áhli Mariann, Kemény András, Kubik Andrea, Máthé Dániel, Topor Gergő, Witt Andrea, Horváth János (8. A) Bokor Veronika és Tarjányi Rita (7.A).

A MOBILITAS Ifjúsági Szolgálat, A Gyermek és Ifjúsági Koordinációs Tanács Titkársága és a Gimnáziumért Alapítvány segítségével jelentős támogatást kaptak a tanulók. Német vendéglátóik gazdag programot állítottak össze számukra. Jártak Bruchsal barokk kastélyában, a sinsheimi Technikai Múzeumban, Ludwigsburgban, Stuttgartban, s természetesen részt vettek néhány tanórán is.

Május elején viszonozták német barátaink a látogatást. Mindössze négy diák érkezett két tanárral és egy kisbusszal. A német diákok többsége számára ugyanis vonzóbb az angol, belga, francia kapcsolat, amely megkönnyíti számukra is a nyelvtanulást. Az iskola vezetősége s a tanárok egy része nagyon fontosnak tartja a bátaszéki kapcsolatot, ezért idén kamerával felszerelten érkeztek, és mindent filmeztek Magyarország népszerűsítése érdekében. A már említett pénzforrásokból jutott színvonalas közös programokra is elég pénz. Hol jártak a vendégek és a vendéglátók? Voltak kétnapos balatoni kiránduláson, amikor meg is fürödtek a német diákok a tó vizében, jártak Szegeden és Ópusztaszeren, Budapesten. Vendégeinknek nagyon tetszett a Balaton, a Tolnai-dombság, a Feszty-körkép, az ópusztaszeri skanzen. Az elutazás előtti estét Bátán együtt töltötték tanárok és diákok, vendégek és vendéglátók. A vendéglátó diákok: Gyűgyi Zsuzsanna, Horváth János, Kemény András, Mayer Balázs.

Fodermayer Vilmosné

igazgató-helyettes

A II.Géza Gimnázium Tudományos Diákkörének 1997/98. évi munkája

Immár negyedik éve működik diákkörünk. Az idei tanévben sok új taggal gyarapodtunk. A diákkör tagjai továbbra is két szekcióban dolgoztak. A TDK elnöki tisztet Tölgyesi Márk 11.A osztályos, míg a titkárit Parti Olga 11.B osztályos tanuló töltötte be idén is. A munkatervünkben meghatározott célok és feladatok közül időrendi sorrendben a következők valósultak meg:

 

                Tölgyesi Márk    Neidhardtné Gy. Erzsébet

                a TDK elnöke            a TDK felügyelő tanára

A tanév könyvújdonságai

Nemcsak a gimnázium, de Bátaszék város kultúrtörténetében is nagy jelentőségű volt az elmúlt tanév, hiszen három bátaszéki vonatkozású könyv is napvilágot látott, s valamennyi, valamilyen formában kapcsolódott iskolánkhoz, illetve a gimnázium tudományos diákköréhez is.

1998. őszén tudományos emlékülés keretében mutattuk be a nagyközönségnek a Bátaszék monográfia I. kötetét. A négykötetesre tervezett munka IV. kötete még 1992-ben jelent meg. A megjelenés sorrendjében második, a valóságban a sorozat I. kötete csak most, egykori szerzőtársunk dr. Csanády György halálának első évfordulóján kerülhetett az érdeklődők kezébe. E kötet Bátaszék és környékének földrajzi környezetét (Mayer Antal kollégánk munkája), valamint Bátaszék történetét mutatja be a török hódításig. A történeti anyagból az őskori és ókori részt dr. Csanády György, a középkorit e sorok írója készítette. Ezzel a közös munkával egy hosszú kutatási időszak zárult le, melynek eredményeit, természetesen mai tudásunk szerint foglaltuk össze.

Ez azt is jelenti, hogy a közvélekedéssel ellentétben régebbi korok története sem lezárt, további kutatást nem igénylő időszak. Ezekből is kerülhetnek elő újabb források, melyek tovább bővítik ismereteinket. Érdekes példa erre, hogy még a kötet nyomdában volt, amikor Koszta László történész az Országos Levéltárban talált egy újabb kiadatlan bátaszéki vonatkozású oklevelet, melyet eddig a kutatás nem ismert. Az 1296-ban saját ügyben kiállított oklevél a cikádori apátság, valamint prediális nemesei és a Haraszt nembeli Sebestyén fia Miklós és fiai közötti hatalmaskodások utáni megegyezést foglalta írásba. Ezen ügyben az apátság speciális procurátora és dékánja Sebreth egykori szekszárdi bencés apát volt (Df. 209197).

1998. márciusában jelent meg a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközössége kiadásában a Hermann Egyed Emlékkönyv, mely az 1995-ben Bátaszéken tartott tudományos emlékülés előadásainak anyagát tartalmazza. Ezt a konferenciát is a II. Géza Gimnázium Tudományos Diákköre rendezte, Hermann Egyed születésének 100. halálának 25. évfordulóján. A gyönyörű kiállítású kötet Budapesten jelent meg. A szerkesztők felvették a kötet anyagába a korábban a TDK által már megjelentetett Hermann Egyed önéletrajzot, a premontreiek által összeállított Hermann Egyed bibliográfiát, valamint a konferencián elhangzott előadások kibővített és átdolgozott anyagát.

Nekünk bátaszékieknek azért is fontos ez a kötet, mert az 1994-96-os ásatások anyaga ebben jelent meg először magyar nyelven. Ugyancsak itt látható a cikádori templom kiszerkesztett alaprajza is.

A Hermann Egyed Emlékönyvvel közel egy időben jelent meg a Tudományos Diákkör kiadványsorozatának IV. kötete, Hermann Egyed Kisebb Tanulmányok címmel. A már hagyományos kiadvány nyomdai előkészítését a 13. évfolyam tanulói, a szöveg gondozását Papp Laura és Biczi Andrea 10. évfolyamos tanulók végezték. A szép kiállítású kötetben az első tanulmány Hermann Egyed Bátaszék története. Ez a munka egy többször átdolgozott kéziratból készült, melyet a szerző már a bátaszéki száműzetésben állított össze és többször javított. Mi a kézirat végső formáját adjuk közre. Az olvasók és kutatók számára egyaránt fontos forrásmunka lehet ez a tudományos igénnyel megírt, s Bátaszék teljes történetét átfogó kiváló tanulmány.

Ugyancsak figyelemreméltó és helytörténet kutatás szempontjából fontos lehet a másik tanulmány is, melynek címe Bátaszék lelkipásztorai. Ebben a tanulmányban személyek életútján keresztül tárul fel előttünk három évszázad története, Bátaszék életének fontos és meghatározó pillanatai.

Mindhárom kötettel gazdagabb lett a magyar tudományosság, Bátaszék, iskolánk, valamint a könyvszerető olvasók népes tábora.

Sümegi József

Alapítványi hírek

Az alapítvány kuratóriumában változás történt. Schultzné Pem Erzsébet az alapítás óta látta el a kuratórium elnöki tisztét, azonban 1997 nyarán lemondott megbízatásáról. Az új elnök Kutas László lett. A lemondott Miskei Vendel helyére az alapítók Krammerné Gehring Évát jelölték. A kuratórium lemondott tagjainak ezúton is köszönjük eddigi munkájukat.

1997-ben az alapítvány először részesült az adó 1%-ából. Ez az összeg meghaladta a 200 ezer Ft-ot, ennek hatására az alapítvány alaptőkéje meghaladja a 1,7 millió Ft-ot. Ezen kívül a gimnázium német szakos tanárainak felkérésére az alapítvány kuratóriuma kezeli azt az 500 ezer Ft-ot, mely csak a besigheimi testvérkapcsolatok ápolására fordítható, melynek felhasználását a kuratóriumon belül Krammerné Gehring Éva felügyeli.

Ebben a tanévben az alapítvány 40 ezer Ft-tal támogatta a színházbérletek vásárlását, a számítógéppark fejlesztésére 150 ezer Ft-ot fordított, 60 ezer Ft-tal járult hozzá a Besigheimbe utazó diákok költségeihez, az idegen nyelvek hatékonyabb oktatása érdekében idegen nyelvű folyóiratok vásárlására 25 ezer Ft-ot fordított, ill. 45 ezer Ft értékben vásárolt magnókat. Sikeres középfokú nyelvvizsgájáért Molnár Roland az alapító okiratban foglaltak szerint 5000 Ft támogatásban részesült.

                Szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik az alapítványt az elmúlt évben támogatták.

Kutas László

a kuratórium elnöke

 

A tanári testület névjegyzéke és munkaköre

A tanár neve,

alkalmazásának

minősége

Szaktárgyai

Szolgálati

éveinek száma

Mely osztályokban,

mely tárgyakat és heti hány órában tanít

Heti óraszám

Egyéb

beosztás

Össz.

Gimn.

Fodermayer Vilmosné

igazgatóhely.

magyar,

történelem

28

28

magyar 12. B

történelem 10. A

történelem 12. A

tört. fakt.12.

4

3

3

2

12

 

Fodorné Szappanyos

Kornélia

földrajz

 

 

földrajz 7. o.

földrajz 8. o.

2

2

4

óraadó

Herendi Yvett

német

5

4

német 9. B

német 10. A

német 10. B

német 11. A

német 12. B

német fakt. 11.

német fakt. 12.

3

4

4

4

3

2

2

23

9. B of.

Honfi Imre

fizika

 

 

fizika 9. A

fizika 10. B

2

2

4

óraadó

Horváth Jánosné

magyar,

francia

18

17

magyar 9. B

magyar 10. A

francia 9. B

francia 10. B

francia 11. B

francia 12. AB

4

5

3

3

3

3

22

könyvtáros

Kemény Lajos

matematika

 

 

matematika 8. o.

4

4

óraadó

Kispál Gabriella

magyar,

történelem

5

2

magyar 7. o.

magyar 8. o.

magyar 9. A

történelem 7. o.

történelem 9. A

történelem 10. B

történelem 11. A

komm. ism. 13.o

4

4

4

2

3

2

3

2

25

9. A of.

Krammerné

Gehring Éva

német,

angol

18

12

német 7. o.

német 10. B

német 11. B

német 12. A

angol 9. AB

angol 10. AB

angol 12. A

4

3

3

3

3

6

3

25

munkaközösségi vezető

Kunosné

Berger Margit

orosz,

latin,

történelem

25

25

orosz 11. B

latin 9. AB

latin 11. A

történelem 9. B

történelem 11. B

történelem 12. B

filozófia 12. B

levelező tört.

3

3

3

2

3

3

2

3

23

levelező of.

munkaközösségi vezető

Kutas László

matematika

fizika,

szám.tech.

4

3

matematika 8. o.

matematika 11.AB

matematika 12. A

matematika 12. B

lev.elező mat.

fizika 11. A

számtech. 10. B

4

5

3

3

3

3

5

28

10. A of.

László János

magyar

 

 

magyar 13. o.

magyar levelező

francia 13. o.

3

6

3

12

óraadó

Mayer Antal

földrajz,

rajz és műalk.

elemzése

23

7

földrajz 9. A

földrajz 9. B

földrajz 10. A

földrajz 10. B

rajz 7. o.

rajz 8. o.

rajz 9. A

rajz 9. B

rajz 10. A

rajz 10. B

rajz 11. A

rajz 11. B

3

2

3

3

2

1

1

1

1

1

1

1

20

 

Miskei Vendel

fizika,

szám. tech.

16

16

fizika 9. B

fizika 11. B

fizika 12. A

fizika 12. B

fizika fakt. 12. AB

számtech. 8. o.

számtech. 9. B

számtech. 12. A

számtech. fakt. 11.

fizika levelező

2

3

2

2

2

2

3

3

2

2

24

12. B of.

Molnár

Zsuzsanna

matematika

német

2

2

matematika 7. o.

matematika 9. A

matematika 11. A

német 9. AB

német 10. A

német 11. A

német 12.A

4

4

3

4

3

3

3

24

 

Nagyné Fekete Tünde

matematika

 

 

matematika 7. o.

matematika 10. A

4

3

4

3

óraadó

Neidhardtné

Gyarmati

Erzsébet

biológia,

pedagógia

17

4

biológia 7. o.

biológia 8. o.

biológia 10. A

biológia 10. B

biológia 11. A

biológia 11. B

biológia 12. A

biológia 12. B

biológia fakt. 11.

biológia fakt. 12.

ped. fakt. 11. AB

2

2

2

2

2

2

2

2

2

2

2

20

11. B of.

TDK felügyelő

tanára

Osváth Istvánné

matematika

fizika

30

28

matematika 9. AB

matematika 10. A

matematika 11.AB

matematika 12. A

matematika 12. B

fizika 10. A

matematika lev.

6

3

3

3

3

2

3

24

10. A of.

Pálffy Pál

testnevelés

18

7

testnevelés 9. A

testnevelés 9. B

testnevelés 11. A

testnevelés 11. B

testnevelés 12. A

testnevelés 12. B

testnevelés 13. o.

DSK

3

3

3

3

3

3

2

2

22

 

Petrovics Józsefné

testnevelés

 

 

testnevelés 7. o.

testnevelés 8. o.

testnevelés 9. A

testnevelés 9. B

3

3

3

3

12

óraadó

Pintér Gabriella

ének

 

 

ének 7. o.

ének 8. o.

ének 9. A

ének 9. B

ének 10. A

ének 10. B

ének 11. A

ének 11. B

1

1

1

1

1

1

1

1

8

óraadó

Prantner Béla

magyar

22

17

magyar 10. B

magyar 11. A

magyar 11. B

magyar 12. A

tanulószoba

5

5

4

4

1

20

12. A of.

munkaközösségi vezető

Rácz Erika

fizika

 

 

fizika 7. o.

fizika 8. o.

számítástech. 7. o.

2

2

5

10

7. o. of.

Schultzné

Pem Erzsébet

matematika

fizika

13

12

szülési szabadságát tölti

Sümegi Erzsébet

matematika

fizika

 

 

matematika 10. A

matematika 12. B

5

5

10

óraadó

Sümeginé Bátai Margit

matematika

fizika

 

 

matematika 9. B

matematika 10. B

4

3

7

óraadó

Sümegi József

igazgató

magyar,

történelem,

13

7

történelem 8. o.

tört. fakt. 11. AB

műv. tört. 9. A

műv. tört. 10. A

műv. tört. 11. A

műv. tört. 12. A

2

2

2

1

1

1

9

 

Takácsné

Gehring Mária

gépírás

15

5

gépírás 13. o.

szövegszerk. 13.o

lev. ism.

pályaterv.

gépírás szakkör

10

6

2

2

2

22

13. of.

Tarjányi Pálné

német

20

7

német 7. o.

német 8. o.

német 9. AB

német 11. B

német 12. B

4

8

3

3

3

22

8. o. of.

Tornóczki Attila

matematika

kémia

16

8

matematika 9. B

matematika 11.B

kémia 7. o.

kémia 8. o.

kémia 9. A

kémia 9. B

kémia 10. A

kémia 10. B

kémia 11. A

kémia 11. B

kémia lev.

4

3

1

2

2

2

2

2

2

2

2

24

levelező of.

munkaközösségi vezető

Zaják Rita

angol

3

3

angol 7. o.

angol 8. o.

angol 9. AB

angol 10. B

angol 11.A

angol 12. AB

angol fakt. 12.

2

2

3

3

3

3

2

19

10. B of.

diákönkormányzat segítője

 

Az 1997/98-as tanévben végzett levelező tanulók névsora

1.A osztály

Osztályfőnök: Tornóczki Attila

1.B osztály

Kunosné Berger Margit

Csóka Annamária

Antal Viktor

Edelényi Gábor

Egri Zoltánné

Hauwasser László

Illa Józsefné

Kovácsné Csepella Mariann

Koprivanecz istván

Lukács Miklós Lászlóné

Kovács János

Lukács Mónika

Mucska Ferenc

Mucsi Péter Gyula

Nagy Károly Zsolt

Mucsi Zoltán

Rákos Sándor

Ott Jánosné

Szabados Mónika

Pacskó Dezsőné

Székely Szilvia

Pálnokné Mándics Anikó

Tamás János Gyula

Simon László

Tihányi Jánosné

Tiringer Tamás

Vavrek Ildikó

Tóth Simon Anikó

Weisenbacher Szilvia

 

 

Az “Ifjú Tudor” verseny
pályázatára készült tanulmányok

Tölgyesi Márk:
            A szőlő és bortermelés története szűkebb pátriánkban

A szőlő és bortermelés hazánk egyik legfontosabb mezőgazdasági ágazata, ezreknek ad munkalehetőséget, s persze nemcsak kis hazánkban, hanem külföldön is. Magyarországon a bortermelésnek több évszázados történelme van, különösen jellemző ez Tolna megyére, melynek kedvező földrajzi adottságai révén bőven volt lehetősége a szőlőtermelésre. Az eke mellett a kapa volt az a fontos munkaeszköz, amely a szorgos paraszti kézben a vadon, terméketlen tájat elsőrendű termőterületté alakította át. A szőlő korai megjelenése is bizonyítja ezt Pannónia napos hegyoldalain, ennek erőteljes térhódítása a XIV. században még tovább tart.

A Kárpát medencében az eddigi kutatás a kelták óta valószínűsítette a szőlőművelést. Minden arra mutat, hogy elterjedése és meghonosítása itt a kedvező művelési adottságokban és a talajjal szemben való igénytelenségben leli magyarázatát. Talajigényének ugyanis megfelel a köves, nehezen megmunkálható hegyi talaj is, így a XIV. században - mivel a szántóművelésre alkalmas területeken mást termesztettek - ez vált elterjedté, azaz a szőlők a határ dombos, emelkedettebb zónáiban, vagy a hegyoldalak szántóművelésre alkalmassá váló részein foglalnak helyet. A borkezelésre vonatkozó adatok teljes hiányában arra következtethetünk, hogy bortermelésünk - egy-két vidéket leszámítva - ekkor még nem annyira minőségi, mint inkább mennyiségi igényeket volt hivatva kielégíteni. A szőlőfajták nevére és a leszűrt borok minőségére vonatkozó gyér adatokból pl.: nem állapítható meg a szőlő kedvelt színe sem. A bor színének teljes hiányából arra következtethetünk, hogy inkább fehér borokat termeltek, még ott is, ahol vörös szőlő is termett. Így a bor valószínűleg csak később nyerte színét, a borkészítés és gondozás javulása által.

Ha figyelmünket Tolna megyére vetítjük, feltűnik a hajdani Bátaszék, azaz Cikádor, melynek határában is a tőkés ültetvények kezdték kiszorítani a korábbi szőlőművelési módot, de itt is azt tapasztaljuk, hogy szőlőik egy része helyezkedett csak el dombvidéken, itt is a hegy alján, míg más részük a folyók partjai mentén, tehát árterületen, ahol pl. a Sár folyó mentén árkokkal voltak a szőlőskertek körülvéve.

A XIII-XIV. század folyamán a szőlő a síkságokról a völgyekből felkerült a lankás hegyoldalakra és dombokra, itt nehezebb volt a megművelés, de sokkal jobb minőséget eredményezett. A szőlőtermő földek ebben az időben jelentős értéket képviseltek, erre egy jó példa Cikádor egyik szőlőeladásáról szóló oklevél, e szerint 1353-ban a monostor egyik szőlőjének értéke 100 budai márka körül mozgott. A nagy összeg érthetővé válik, ha belegondolunk, hogy az apátság jobb évben innen 100 hordó bort szüretelt, hordóját 100 borköböllel számítva, azaz jobb évben 1350 hektoliter borral számíthatunk csak egy szőlőből, ami persze nem kis bevételt jelentett, akár egy település számára is.

Több korabeli feljegyzés (Bél Mátyás leírása) alapján kijelenthetjük, hogy megyénkben minden helyen kiváló eredménnyel lehetett szőlőt termelni, főként dombos oldalakon, ahol az éghajlat alkalmas erre. Így írnak környékünkről:

A megyénkben termelt borok között a szekszárdi foglalja el a legkiemelkedőbb helyet. Ez persze máig is igaz. A leírás folytatódik a bor jellemzésével:

“Piros színe igen hasonló a burgundihoz, illatának kellemességével megelőzi azt; amennyiben valami nagyon finom, fűszeres illatot lehel, erősebb és nemesebb annál, de ami az ízét illeti, majd nemesebb, majd azonos, majd néha hitványabb is. Minden bizonnyal az éghajlat és az esztendő milyensége szerint változik ennek a szőlőnek a termése is. Különösen hosszasan eltartható, ha alkalmas pincékbe helyezi el.

Nemcsak a mi megyénkben termett, hanem azok közt sem lehet a második helyre tenni a szekszárdit, amelyekkel Magyarország a Duna, a Dráva és a Száva között bővelkedik. A simontornyai színben követi ugyan, de erőre és ízének nemességére sokkal hitványabb, mégis kedvelt az is és méltó a megízlelésre.

Egyébként ugyanezt elmondhatjuk a paksiról is, ha jól megérik a gyümölcse, különben fagyarsága csorbítja ennek dicséretét. A többieknek sem volna egyáltalán megvetendő éppen a jósága, mégis kisebbítésül azt mondják, hogy nem tartósíthatók, főleg nem a vörös, mely kárba vész, ha egy év leforgása alatt el nem fogy.”

Ezután a korabeli leírás után szólnék egy pár szót a későbbi évszázadokról. A XVI. században a szőlőtermesztés dézsmája volt a legjelentősebb földesúri járadék. A magyar lakosság kezén lévő szőlők terméséből musttizedet kellett adni, míg az idők folyamán betelepült mohamedán vallású népcsoportok mentesültek ez alól. A mohamedán nem készít bort a szőlőből, hanem édességáruk és savanyúságok előállítására használja fel. A kocsmárosság megvetett foglalkozásnak számított, mert a mohamedán szerint a szesz elviszi az ember eszét és csúnya bűnökre csábít; ennek ellenére a törökök sokat ittak és utána rettenetesen mulattak!

Ezután kis mértékben hanyatlás következik, hiszen a török hódoltság utáni első évtizedekben szerény eredményekről lehet számot adni. A megye szőlőbirtoka 1715-ben is csak 2026 kapás, tehát körülbelül 210 hold. Ennek közel fele a Szekszárd-Báta dombvonulaton fekszik. Ozora, Pincehely, Simontornya és Tamási körzetében találjuk a szőlőterület kb. egy negyedét, míg a török hódoltság idején még jelentős Paks-Dunaföldvár szakaszon bőségesen termő területnek 1715-ben csak az árnyékát látjuk. Paks, Kömlőd, Madocsa, Bölcske és Dunaföldvár határában a megye szőlőállományának csak egy nyolcada található. A szőlőterület további nyolcad része a megye több kisebb helységében elszórva fekszik. A legnagyobb szőlőhegyekkel rendelkező helységek: Decs, Szekszárd, Simontornya, Pincehely és Paks. A szekszárdi szőlőművelés feltámasztása Mérey Mihály apát és jobbágyainak nevéhez fűződik.

Az 1690-es évek elejére jelentős javulás tapasztalható a szőlőtermelésben, s a termelők között találhatjuk azokat a rácokat is, akik a budai kamarától kapták vissza földjeiket. A földesurak az elhagyott pusztulófélben lévő szőlőhegyek újbóli telepítésére ösztönözték a lakosságot. Több kedvezmény, s a kedvező borárak megtették hatásukat, rendkívüli terjeszkedés következett. A bor egyrészt a háztartás italszükségletét, másrészt értékesítése útján a kiadások fedezését is kellőképpen szolgálta. Ebben az időszakban megszilárdult a szőlőtermelés, s minden ezzel kapcsolatos foglalatosság (pl.: palackozás).

Napjainkban is jelentős készleteket exportálunk külföldre, nagy híre van a magyar bornak. Jelentősebbek: a szekszárdi, tokaji, egri és balatoni borok. A külföldi cégek a gazdaság minden területén terjeszkednek, de a borászat azért még megőrizte régi jellegét. Környékünkön, Bátaapátiban épített palackozó üzemet Zwack RT. s jelentős mennyiségben palackozza a szekszárdi borvidék termését. Szekszárdon működik már a 40-es évektől egy borkombinát, melynek Bátaszéken is van üzeme, ezek rendkívül eredményesen termelnek mind a mai napig.

Vidékünkön kulturális jellege van a bor tiszteletének, s reméljük sokáig élvezhetjük legalább az ünnepi asztalnál “dombjaink gyümölcsét.”

Parti Olga:
            A vadló viselkedése eredeti környezetében

A ló és az ember kapcsolata

Háziasítása: a korai civilizációk idején, kb. 5000 évvel ezelőtt a Távol-Keleten kezdődött. Már az őskori barlang - és sziklarajzokon is fellelhetők olyan ábrázolások, melyeken zablaszerű szerszámok láthatók. Ez arra utal, hogy a korai népek is kézben tudták tartani az akkori lovakat.

Kezdetben a törzsek vadásztak rájuk. A háziasítás valószínűleg a fiatal lovak befogásával, istállózásával kezdődött. Az állatok fokozatosan hozzászoktak az ember közelségéhez. A sárló kancákat a táboron kívül kötötték meg, így a vadon élő csődörök párosodhattak velük.

A lótartók rájöttek, hogy a lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték hát málhás lovakként használni őket. Az első lovasok a törzsfőnökök viselős feleségei lehettek, akiket lóra ültettek, hogy vándorlás közben ne maradjanak el a törzstől. A lótartó népek elkezdtek lovagolni. A perzsák nagyszerű lovasok voltak. Kr.e. 500-ban már lovasságot állítottak fel.

A ló háborúban: A lovat eleinte a harci szekerek vontatására használták, aztán fokozatosan alakult ki a lovasság. A törökök lovai gyorsak és fegyelmezettek voltak, szemben az európai lovakkal, akik rámásak és lassúak voltak, mivel a lovason kívül 225 kg-nyi fegyvert és vértezetet is vinniük kellett.

A lőfegyverek megjelenésével a lovasság jellege is megváltozott. Három fő csoportja alakult ki:

A 19. században az automata fegyverek megjelenésével a lovasrohamok veszítettek jelentőségükből, de a lovat az első világháború végéig nagy számban alkalmazták. Rengeteg lovat “besoroztak”, köztük hobbylovakat. Nagy részük nem tért vissza.

A háború után már csak a mezőgazdaságban használták a lovakat. Nagy mértékben könnyítették gazdájuk munkáját a szántásban, aratásban és szinte minden munkában.

Magyarországon főleg a Hortobágyon nagy hírű csikósélet zajlott. A csikósok voltak azok, akik vigyázták a ménesek biztonságát. Ők fiatal legények voltak, így elkerülhetetlen volt, hogy nem versengtek volna egymás között. Merészebbnél merészebb “mutatványokat” tanítottak meg lovaiknak. Pl. megtanították őket lefeküdni, leülni - ami a ló számára egyébként teljesen természetellenes testtartás - hozzászoktatták őket a karikás ostorhoz, ami a többi ló terelését könnyítő eszköznek számított. Napjainkban már csak csikósbemutatókon láthatjuk ezeket a lenyűgöző figurákat.

A lovassportok eredete

Díjlovaglás: Ez a sportág a 15. és a 18. századi király udvarokban divatos magasiskolából fejlődött ki. A eredetileg a harc közbeni mozgások tanítását célozták, később ezek kombinációjával alkottak olyan gyakorlatsorokat, amelyek bemutatása számot adott a ló állóképességéről, engedelmességéről.

Díjugratás: Gyökerei a vadászatban keresendők. Az 1868-as Dublin Show volt az első alkalom, ahol a vad célú lovak minősítésére egy “magas” és egy “széles” akadályt állítottak fel. 1881-ben ugyanitt megépítette az első állandó ugrópályát így megszületett a díjugratás mint sportág.

Military: A hadseregből, a lovasságnál tesztelésre használt tereplovaglásból ered. Az első háromnapos military versenyt Franciaországban tartották a 20. század elején. A versenyen eleinte csak katonák indulhattak és csak a második világháború idején nyitották meg civileknek is. Először 1912-ben szerepelt az olimpián.

Lovassportok

Díjlovaglás: Ebben a típusú versenyben a ló idomítottsága és engedelmességi kézsége a szempont. A verseny a lovaglónégyszögben zajlik, ahol egyszerre egy lovas lovagol. A lovaglónégyszög oldalát különböző betűjelzésekkel látják el. Ezeknél a jelzéseknél vált a lovas gyakorlatot.

A versenyt bírói testület vezeti és bírálja, pontozással. A pontok 1-10-ig terjednek. A pontokat összesítik és így születik meg a végeredmény. Kötelező a megfelelő felszerelés, öltözet, magatartás.

Díjugratás: Ebben a versenyben a ló ugróképességén van a hangsúly. Itt is egyszerre egy lovas van a pályán. A lónak és a lovasnak az előírt akadályokon kell végigmenni. A rangsorolás itt is pontozással történik. Akadályleveréséért, ellenszegülésért, leesésért hibapont jár. A bírói testület összesíti a pontok alapján a sorrendet. Ez a verseny az összesítéssel zárul, amikor kevesebb akadályt a lehető legrövidebb idő alatt és a lehető legkevesebb hibával kell végighaladni a pályán.

Military: A ló és a lovas számára is ez a verseny jelenti a legnagyobb próbatételt minden szempontból. Ez egy három napos verseny.

1. nap: Díjlovaglás: a szabályok azonosak az előbb említettekkel, csupán annyiban más, hogy a követelményszint alacsonyabb.

2. nap: Tereplovaglás: ez a legnehezebb és talán a legveszélyesebb nap. A pálya hossza 15-30 km lehet. Négy szakaszra osztható. A, B, C, és D. Az A és a C az ügetőszakasz. A B szakasz akadályverseny, amelynek hossza 2- 4 km lehet. Dönthető és rögzített akadályokat helyeznek el 3 km-enként. A D szakasz a terep-akadályverseny, melynek hossza, 5-9 km. Itt az akadályokat 4 km-enként helyezik el.

3. nap: Díjugrató verseny: a szabályok itt is azonosak az előbb említettekkel, de a követelmények itt is alacsonyabbak. Itt csak 10-14 akadály van, a pálya hossza pedig 500-800 m hosszúságú.

Magasiskola: Ez az idomító lovaglás művészi fokon nyújtott teljesítménye. A lovas a lótól olyan elemek végrehajtását követeli, ami szinte akrobatikus. A magasiskola világhírű fellegvára a bécsi spanyol lovas iskola. Itt a lovaglás csoportosan és egyénileg egyaránt történik.

Bemutató jellegű a műsor. Nincs bírói testület, sorrend, pontozás. Itt előírás a XVII-XVIII. századból való egyenruha.

Magyar lófajták

Hidegvérű lovak:

Jelentőségük a XIX. században nőtt a mezőgazdaságban és a városi fuvarozásban. A hidegvérű lovakat a nagy testméretek, nyugodtság, türelmesség jellemzi.

Magyarországon két fajtája a muraközi és a magyar hidegvérű ismert és elterjedt, bár napjainkra sajnos a muraközi kihalófélben van. Mindkét fajtát csak elvétve alkalmazzák.

Melegvérű lovak:

Magyar félvér: kevés kivétellel teljes lóállományunk ide sorolható. Például:

Gidrán: Mezőhegyesen alakult ki a mezőhegyesi sárga ménesből. Ennél a fajtánál a sárga színtől való eltérés kizáró ok. Hátaslóként alkalmazzák, nyugodt, kiszámítható ló.

Nóniusz: nagyobb testű, jó izomzatú ló. A leggyakoribb szín a fekete. Ez a fajta alkalmazható hátaslóként is, de inkább fogatban használják.

Lipicai: nem túl nagyméretű ló. Leggyakoribb szín a szürke, de pej és fekete is előfordul. Kocsis és hátaslónak egyaránt megfelel. Ezeknek a világszerte ismert fajtáknak feltétlenül szükséges a fennmaradásuk, hiszen ők öregbítik Magyarország hírnevét. Így nagy szüksége van - bár nem a háborúban - de az élet mindennapjaiban az emberiségnek ezekre a csodálatos és inteligens állatokra. Ezért kérek mindenkit, hogy tisztelje, szeresse, csodálja ezeket a gyönyörű állatokat, ha alkalma nyílik rá.

Kemény Miklós:
            A bátaszéki vasút 125 éve

Általános vasúttörténet 1873-ig

A rohamos tőkés fejlődés egy nagy tömegeket szállító szárazföldi eszközt igényelt a XIX. Század elején. Ez vezetett tulajdonképpen a vasút kialakulásához. Az első elismert lépést George Stephenson tette meg, aki 1814-ben elkészítette gőzmozdonyát, amit saját kezűleg indított útnak a Stockton és Darlington közötti pályán. A Locomotion nevű gőzmozdony útnak indulása a kölekedéstörténet egyik jelentős állomása. Európában kilencedikként avatták fel 1846. július 15-én az osztrák határtól Pozsonyon és Pesten keresztül Debrecenig húzódó vasútvonal első magyarországi szakaszát Pesttől Vácig. Az Ullmann Móric által alapított Magyar Középponti Vasúttársulat építtette. Hossza 34 km. Volt, és 18 km/h sebességgel száguldott Vácig az előkelőségekkel. Már korábban is mutatkozott néhány elképzelés a vasút hazai létesítésével kapcsolatban. Többek között ilyen volt Bodnár János bányaigazgató fellépése is az 1825-27-es országgyűlésen. Egy javaslatot terjesztett elő 500 km. Hosszú pályaelképzelésről. 1827. augusztus. 20-án megnyílt egy 7.6 km. hosszú próbavasút Pest és Kőbánya között. Ez a vonal hét hónapig működött. 1836-ban 13 útvonalat jelöltek ki a közlekedés fejlődése érdekében. 1848-ig viszont csak 176 km gőzüzemű vasút épült Magyarországon a vasúttársaságok pénzhiánya miatt. 1850-ben a bécsi kormány kísérletet tett a vasúttársaságok problémáinak megoldására. Létrehozta a Császári Királyi Osztrák Délkeleti Államvasutat. Másrészt a magánvasút problémái is kezdtek megoldódni, mert 1857-ben létrejött az első magánkezdeményezésű vasútvonal, amely Mohácsot kötötte össze a pécsi szénbányákkal (Üszökpusztával). Ez volt a térség első vasútja 56 km-en. Ezt a vonalat 1868-ban továbbépítették, majd 1873. július 20-ra elkészült a Duna-Drávai Vasút második szakasza, a 61 km.-es dombóvár-bátaszéki vonal. Ennek révén kapcsolódott be a község az országos vasúthálózatba.

A bátaszék-dombóvár-zákányi vasútvonal

A község első vasútvonalának építését a Bátaszék-Dombóvár-Zákány vaspálya néven bejegyzett cég 1871 márciusában kezdte. A munkát két szakaszban végezték. Az első szakaszban a zákány-dombóvári vonalrész készült el. Ennek megnyitását 1872 tavaszára tervezték, de a közigazgatási bejáráson a sínek gyengének bizonyultak, ezért cserélni kellett őket. Így a megnyitás ez év augusztusára tolódott. A második vonalrész Dombóvártól Bátaszékig dombos vidéken vonul át, ezért itt a földmunkák több időt igényeltek. A feladat nehézségét tükrözi az a tény is, hogy a Bonyhád-Mórágy közötti szakaszon 20-21 méter mély bevágások váltak szükségessé. Három esetben a földomlások miatt a vonalat át kellett helyezni. Mindezen gondok ellenére a vasútvonal határidőn belül készült el. A teljes vonal hossza az átadáskor 166 km volt, a mellékvágányok hossza pedig 16 km. A vonalszakaszt a Magyar Királyi Államvasutak Igazgatósága 1878. január 1-jétől önálló csatlakozópályának tekintette.

A Dombóvár -Bátaszék közti vasútvonalat többször is modernizálták. 1904-ben a vonalszakasz átalakításához szükséges pénzt 3 millió koronára becsülték. 1909-1911-ben megépítették a mőcsény-mórágyi alagutat, amely a legutóbbi időkig (az abaligeti alagút elkészültéig) a trianoni Magyarország leghosszabb alagútja volt.

Szekszárd-Bátaszék közötti vasútvonal

A rétszilas-szekszárdi vasútvonal megnyitása után 10 évvel kértek engedélyt a folytatásra. Akkoriban a helyi érdekű vasút kezdeményezését minden büntetlen előéletű magyar állampolgár kezdeményezhette, csak meg kellett írni a kérvényt, s be kellett rajzolni egy katonai térképen az útvonalat. Ezt az eljárást 1880-ban fogadta el az országgyűlés, de eközben a helyi érdekű vasutak építéséről szóló törvény is megváltozott. 1888-tól további kedvezményekkel próbálták serkenteni a vasúthálózat kiépítését. Ha a tervek és a kivitelezési költségek megvoltak, el is lehetett kezdeni a tárgyalást az illetékes minisztérium szakembereivel. A vasút építés is részvények útján történt. A kibocsátásra váró részvények 1/3-át előre kellett jegyeztetni egy aláírt kötelezvénnyel.

A szekszárdi előmunkálati engedélyt Leopold Lajos kérte és kapta meg 1893-ban. A bátaszéki uradalom bérlőjeként érdekelt volt ez ügyben. Személyesen járta be a környező falvakat, ahol a tervek felmutatásával részvényeseket gyűjtött. Őcsény, Decs, Várdomb örömmel csatlakozott az újításhoz, viszont Bátaszék Baja felé kívánt terjeszkedni. Miután mindent rögzítettek és a 19 kilométer hosszú pálya előfeltételei biztosítva voltak, az előmunkálati engedélyes kérte a minisztert, hogy az építési engedélyt nyújtsa be az országgyűlésnek. A mérnökök megkezdték a terepbejárást, méréseket, kijelöléseket. Az országgyűlés elé viszont nem került még hosszú ideig a javaslat. 1896 tavaszán elfogadta az o.gy. a törvénytervezetet, és megalakult a részvénytársaság 1896. augusztus 6-án. “A bátaszék-szekszárdi helyiérdekű vasút” elnökéül Dőry Pál alispánt választották. Megkezdődött az előzőleg vállalt részvények tényleges jegyzése. A novemberben összesen lejegyzett 464000 korona nem fedezte a harmad részt, ezért a hiányzó összegeket elsőbbségi részvények kibocsátásával pótolták.

                1896. május 25-én végre megkezdődtek a földmunkák. A kivitelezés egyszerre több helyen indult meg. A helyi munkaerő felhasználása olcsóbbá tette a kivitelezést, de képzetlenségük csak lassította a vállalkozást. A végleges műszaki tervek elkészülésekor 26 kisebb híd került elfogadásra. A vizek átereszeinek megépítésére 1897 tavaszán került sor. 1897. augusztus 20-án gördült végig a műszaki átvételt végző bizottság szerelvénye először az új pályán. Ezen vonal megépítésével már közvetlenül el lehetett jutni a fővárosig vonattal, igaz a menetidő 8 órát vett igénybe.

Baja-Bátaszék közti vasútvonal

Érdemes megemlíteni először a bajai vasúti híd megépítését, habár a híd a múlt század végi vasúti kampány eredményeként született. Megépítése jelentős szerepet játszott Bátaszék közlekedésének és a kereskedelemben való részvételének fejlődésében. A Duna áthidalását már 1848 előtt tervbe vették, és Kossuth közlekedéspolitikájának is része volt az Adriai- tengerrel való legrövidebb összeköttetés biztosítása céljából. Szerepelt az 1867-ben megalakuló Andrássy-kormány programjában, 1872-ben pedig már engedélyezték a megépítését, de ez az 1873. évi pénzügyi válság miatt elmaradt.

A vasútvonal terve már a Dombóvár-Bátaszék közti pályaszakasz átadásakor megszületett, sőt az előmunkálatok is megkezdődtek, de anyagi okok miatt abbamaradtak. A XX. Század elejére megszűnt az a nézet, miszerint a vasútvonalakat centrálisan, Budapest központtal kell megépíteni. Az 1904. évi XIV. t.c. biztosította a vasútvonalak keresztirányú bővítését. Az ez évi országgyűlés 153 millió korona hitelt szavazott meg e célból. Az 5 kitűzött vonal között volt a Baja-Bátaszék közti vasútvonal, illetve a bajai Duna-híd építése is. A közlekedési miniszter 1904-ben hagyta jóvá a vonal tervezetét. A pálya megépítését nehezítette, hogy számos ártéri hídra is szükség volt. Már ekkor felmerült, hogy egy azon pilléreken a vasúti híd mellett közúti hidat is létesítenek. 1990-ben végre átadták a híd két oldalán elhelyezett konzolokon futó, a személygépkocsi forgalom áthaladását szolgáló pályákat, de a teherforgalom máig középen halad.

A Baja-Bátaszék közti vonal építésére az országgyűlés 8 millió koronát különített el, az átadásra 1909-ben került sor. Az új vonal révén Bátaszék- Szabadkán keresztül Szegeddel is összeköttetésbe került. 1918 után a Szegeddel való kapcsolatot Kiskunhalas érintésével biztosítják.

A bátaszék-pécsi vasútvonal

E vasútvonal építését elsősorban a pécsiek szorgalmazták, mert a szén- kő- és fakereskedelem élénkülését várták ettől a beruházástól. Indokaik között szerepelt az is, hogy így Magyarország mezőgazdasági exportja is növekedhet, mivel Pécs közvetlen kapcsolatban állt Budapesttel. Pécs városa külön képviselőket küldött a közlekedési miniszterhez és a miniszterelnökhöz a pályaszakasz megépítése érdekében. A vonalat 1911. július 20-án adták át a forgalomnak. Ez a vonal sajnos arról nevezetes, hogy egyike a legkedvezőtlenebb megoldásoknak, ugyanis a Pécs és Bátaszék közötti 44 km-es távolságot 68 km-es pályán teszi meg. Emiatt szerepel napjainkban a megszüntetendő vasútvonalak között, bár számos útba eső községnek az egyetlen biztos összeköttetést nyújtja. Valószínűleg ezzel magyarázható különös vonalvezetése.

A meg nem épített vasútvonal

1948-49-ben, a ma Dunaújvárosban működő Vasművet még Mohács mellé tervezték. Ez tette volna szükségessé a Bátaszék-Mohács közti vasútvonal kiépítését. A kormány elképzelése akkor változott a Jugoszláviával való kapcsolat megszakítása miatt, amikor a tervek már elkészültek, sőt a munkálatok is megkezdődtek. A 30 km hosszú vonal érintette volna Báta, Dunaszekcső és Bár községeket, így lényegében a Duna vonalát követte volna. Bátaszék és Báta közt a vasúti töltés elkészült, de az építkezés az említett politikai okok miatt elmaradt. Később a beremendi cementgyár építésének idején ismét felmerült a vasút üzembe helyezésének terve, a kivitelezés ismét elmaradt. A Bátaszék-Mohács közötti vonal sokak szerint jelentősen megjavította volna Mohács közlekedését az Alföld és Budapest felé, s részben tehermentesítette volna a Pécs - Dombóvár közti vonal forgalmát.

A vasúti csomópont szerepe napjainkban

A bátaszéki csomópont helyzetének tanulmányozása a XX. Század második felére vonatkozóan a bátaszéki Fűtőházi történeti könyv alapján készült. A Közlekedésügyi Minisztérium 1952-ben ugyanis elrendelte, hogy minden fűtőház köteles egy ilyen szinte minden adatot tartalmazó könyvet vezetni. Ez alapján a következőkben néhány műszaki újítást sorolok fel, amelyeket a bátaszéki csomóponton végeztek. 1956 áprilisában villanymotorikus meghajtású mozdonyfordító korongot kapott a fűtőház, amely segítségével a mozdonyfordítás eddig kézzel végzett művelete lényegesen megkönnyebbült. 1962-ben aggregátorral látták el a fűtőházat, míg 1971. április 1-jén megjelent az első dieselmozdony bátaszéken. Ezután fokozatosan a gőzmozdonyok háttérbe szorultak a közlekedésben.

Már az 1970-es évektől Bátaszékről menetrendszerű vonatok indultak Sárbogárd-Budapest-Pécs-Dombóvár és Kiskunfélegyháza irányába. A MÁV gazdasági válságát azonban a bátaszéki állomás sem kerülhette el. Ezt mutatják a létszámleépítések, amelyek következtében a foglalkoztatottak száma négy év alatt majdnem a felére csökkent. Míg 1987-ben 229, addig 1991-ben 120 főt alkalmaztak. A bátaszéki vasúti csomópont szerepének csökkenését az is jelzi, hogy az 1982-ig önálló Vontatási Főnökséget először a dombóvári, majd a pécsi Vontatási Főnökség alá helyezték.

1994-ben megválasztott Horn kormány koncepciója alapján várható, hogy a veszteségesen működő Pécs- Bátaszék közötti vonatközlekedést megszüntetik. Ennek alapján tehát megállapítható, hogy míg a század elején Bátaszék fontos vasúti csomópont szerepe egyre inkább kezd háttérbe szorulni.

Kern András:
            A bátaszéki németek betelepítése

Bátaszék Tolna megye déli részén Szekszárdtól délre mintegy 20 km-re található.

Bátaszék története 1142-ben kezdődött, amikor a ciszterci szerzetesek az alsó-ausztriai Heiligenkreutzból megalapítják az első magyar ciszterci apátságot. Szokásukhoz híven nem a kényelmesebb dombokon, hanem a mocsár kellős közepén telepedtek le. A 16. századig csak perek és birtokadományozási perek és birtok adományozási ügyek révén kísérhetjük végig történetét. 1526. augusztus 29-én a mohácsi síkon győzedelmeskedő török már az első budai útján elpusztította a települést. A községből csak öt ház és az apátsági templom egy része maradt meg, amit a törökök itteni felügyelőjük részére lakássá alakítottak át. A vidék lakosságának csak nagyon kis része éli túl a török hódoltságot a Duna mocsaraiba húzódva. A felszabadító hadjáratok után csak pár ház és a palánkvár romjai maradtak meg. A bécsi kormány a felszabadult területeknek lakosság hijján nem sok hasznát vehette. A kamara úgy oldja meg a dolgot, hogy a felszabadult, gazdátlan birtokokat királyi adományként hadvezéreknek, főpapoknak és hivatalnokoknak adta. Így történt, hogy Tolna vármegye nagy része idegenek kezébe került. Mint az idegenek mind a vármegye arra törekedett, hogy az elnéptelenedett területeket újra benépesítsék és ezáltal az adózók számát növeljék. Bátaszék az olasz erdetű Jányak birtokába került. Jány Ferenc esztergomi kanonok fivérének Jány Jánosnak, 1679-ben megszerzi Bátát és vele együtt Bátaszéket. Báta és Bátaszék birtokosaként 1694-ben Jány Jakab Ferdinánd következik. Aki még ebben az évben hozzáfogott a betelepítésekhez. Eleinte szláv telepesekkel kísérletezett. 1711-ben már 35 család van jelen azonban ezek a telepítések nem jártak sikerrel, mert az új telepesek nem szerettek dolgozni és környéken garázdálkodó rablók is gyakran kifosztották őket. Az 1715. évi megyei összeírás németet egyáltalán nem említ, ekkor 31 magyar és rác család lakta a községet. Jány a templom helyreállítása után egy rezidenciát építtetett magának Bátaszéken, s ettől kezdve gyakrabban jött le maga is Bécsből. Szalay Mihály nevű tiszttartójához intézett leveléből kitűnik, hogy ekkor már német telepítésekre gondolt.

Németország különböző tartományaiban toborzóügynökök szórólapokon és újsághirdetések útján ismerteti a telepítési szerződés szövegeit, melynek egyes részeit Jánynak, 1723-ban írt felterjesztéséből ismerhetjük meg. Úgy szerződött velük, hogy három évi adómentesség után évente 1/2 forintot fizetnek fejenként, minden más fizetség helyett pedig fegyveres őrséget adnak, ami a rablók miatt volt szükséges. A gazdálkodás elindítására termelőeszközöket, vetőmagot és igásjószágot kölcsönöztek a letelepülőknek. A toborzóügynökök szórólapjai tartalmazták a vidék leírását, a terepviszonyokat, házhelyet és a 3 évi adómentességet röghözkötés nélkül. A telepesek minden esetben a gazdálkodáshoz és az élethez szükséges 4 W-t keresték nevezetesen Wald, Wasser, Wiese, Weinberg; tehát erdőt, vizet, rétet (legelőt), szőlőt. Bátaszék környékén ezek a feltételek adottak voltak. Aki úgy döntött, hogy kivándorol annak először is a földesurának a jóváhagyására volt szükség, és az adósságait kellett törlesztenie, ezután jelentkezett egy toborzóbiztosnál akivel megkötötte a kivándorlási szerződést, és amikor összegyűlt egy csoportnyi ember akkor a toborzóbiztos beszerezte a csoportos császári útlevelet. A kivándorlók általában a Dunán érkeztek Magyarországra, néhányan jöttek csak szekérrel. A viziút meglehetősen hosszú és fárasztó volt, az emberek egy hónapot töltöttek összezárva, a személyszállításra kialakított uszályokon, míg lehajóztak a Dunán.

Az első telepesek számoltak a pusztasággal, ezért tetőgerendákat, deszkákat, ekét, boronát, drótot és zsineget raktak fel hajóikra. A telepesek közt nagy volt a jövés-menés, szökések vagy békés elvonulások mellett a szokatlan klíma és ragályos betegségek is tizedelték őket.

A telepesek között voltak olyanok is, akik a három évi adómentesség után ősszel betakarították a búzájukat, ingóságukat összepakolták és tovább álltak, az adószedők pedig csak hűlt helyüket találta. Az is előfordult, hogy a németek a megbeszélt helyen le sem telepedtek, hanem egyszerűen továbbálltak vagy más birtokostól elcsalogatván már korábban letelepedtek. Azonban nemcsak a telepesek voltak ilyen álnokok, a telepítő uraság sem teljesítette a szerződésben leírtakat. Szalay Mihály Jányhoz írt leveléből kitűnik, hogy a rossz bánásmód miatt 1723-ban több telepes is visszaszökött hazájába többek között Schmidt Eberhard is, aki földjei és állatai mellett két éves kisfiát is hátra hagyta. Az egyes családok Bátaszékre való érkezésének az idejét Szalay Mihály kimutatásából meglehőtesen pontosan lehet rekonstruálni.

1718-ban 8 család jött (Pécsváradról); 1719-ben 18 család - az 1. német bíró megválasztása; 1720-ban 12 család; 1721-ben 6 család (Jány a németekkel összeférni nem igen akarodzó rácokat praediumra telepíti át; 1722-ben 12 család; 1723-ban 21 család; 1724-ben 14 család. Míg évszám nélkül szerepel 16 család. Jány 1727. október 18-ai halálakor Bátaszéken 67 német család él.

Az 1728-as megyei összeírásban Bátaszéken 98 telepes családot írnak össze, ebből 21 magyar, 4 rác és 8 tót (szlovák v. cseh) a többi német. 1728. október 18-tól-1731-ig az apátságot Kollonics Zsigmond bécsi érsek kapta. Ez idő alatt a telepítések folytatódtak.

1796-ban Bátaszéken 343 birtokos, 212 zsellér és 78 háztalan zsellér + a családjaik. Bátaszék ekkor a környék ipari központja, 34 különböző iparágban 123 mester dolgozik.

Ebben az időben is folytak a telepítések és 1828-29-ben az össznépesség megközelíti az 5000 főt. A lakosság számának emelkedésének az oka a vízszabályozás. Ebben az időszakban csapolták a Sárvíz mocsarait és a posványok termékeny rétekké és szántóföldekké változtak. A németekről is kaphatunk egy rövid jellemzést: nagyrészt megtartották svábos öltözetüket és ősi nyelvüket, titkolódzók, perlekedők de felettébb serények és szorgalmasak.

1864-ben 4796 német, 700 magyar és 282 szerb élt Bátaszéken.

A település 1891-ben éri el eltartóképességének határát, 8163 főt és ezzel le is zárul a település történetének legsikeresebb korszaka.

Schmindt Henrik egyetemi tanár, a bátaszéki nyelvjárást mondatok alapján analizálta, és arra az eredményre jutott, hogy dialektusunk sem pfálzi, sem sváb, hanem a kettő között áll és még legalább 7 másik nyelvjárás nyomait ki lehet mutatni. Ez arra enged következtetni, hogy Németország más és más tartományaiból jöttek Bátaszékre telepesek, és ezért nincs a két évszázados összeházasodásoknak feltűnőbb biológiai visszahatása.

Ferencz József:
            Bátaszék műemlékei

A római katolikus templom:

A középkori monostortemplom helyén álló, többször átépített épület a 19. század közepére olyan rossz állapotba került, hogy 1842-ben, már új templom építésének tervét vetették fel a bátaszékiek az itt tartózkodó püspöknek .

Az 1870-es évek elején a Bátaszékre látogató Trefort Ágoston kultuszminiszter is támogatta az új templom építésére létrehozott alapot, ám az építkezés tényleges előkészítése csak az 1890-es évek közepén kezdődhetett meg.

A terveket Hofhauser Antal budapesti műépítész készítette, majd a kivitelezés a templomtéren álló régi apátsági épületek lebontása után 1899. július 4-én kezdődött meg. Az alapokat szegedi kubikusok ásták, (fontosabb helyeken 8 - 10 m mély) majd a falakat még ebben az évben embermagasságúra húzták fel, 1900-ban pedig tető alá került a templom. 1901. július 1-jére kész lett volna minden munkálat, ám statikai hibák miatt 1901 tavaszán a sütői kőből készült oszlopok repedezni kezdtek , s a templom összeomlásától lehetett tartani.

Lebontani ugyan nem kellett, de az oszlopokat kicserélték és újraboltozták a hatalmas teret, mely munkálatokkal 1902. májusára készültek el. Az ünnepélyes alapkőletétel 1901. Július 21-én, a templom felszentelése 1903. október 4-én volt.

A templom neogótikus stílusban épült három hajóval, keresztházzal, tágas szentéllyel, északi oldalán kápolnával, a délin sekrestyével. Külső hosszúsága 62,28 m, szélessége 21,9 m. A kereszthajó hossza 31,9 m, a szentélyé 14,5 m. A főhajó magasságában, ahol a sisak kezdődik 32 mázsás kövek vannak elhelyezve. Építéshez 2,5 millió közönséges és félmillió darab Eszterházi falburkoló téglát használtak fel.

A templom stílszerű festését Blaskovits Bátori Mihály szabadkai festőművész műhelye végezte. A gazdag díszítésből a hiányzó bordák szín gazdag plasztikai érzékeltetése érdemel figyelmet és a templom hat képsorozata, melyeket Krikler József festőművész készített. A szentélyben lévők: Krisztus levétele a keresztről, Asszonyok a feltámadt Krisztus sírjánál. A déli keresztház képei: Angyali üdvözlet, Jézus születése. Az északi keresztház képi: Jézus Péterrel a tengeren, Jézus a gyerekek barátja.

A szépen faragott padok, székek, gyóntatószékek, térdeplők German Ferenc pécsi műasztalos műhelyéből kerültek ki, s darabonként is az asztalosipar remekei.

Az oltár, a szószék és az orgona homlokzata Leivisch Róbert szombathelyi oltárépítő műhelyében készültek. Az egyes tárgyak tömör tölgyfából vannak, cirbolya faragással és dús aranyozással díszítve. A főoltáron Szűz Mária relief szobra, két oldalán Szent István és Szent László szobrai állnak. A főoltár érdekessége még a rajta látható négy domborművű faragás. Az oltár előlapján Jézus születése és feltámadása látható, a tabernákum két oldalán Vajk megkeresztelkedése és Szent István felajánlja a koronát Szűz Máriának. A főoltáron még láthatók az angyalok karát szimbolizáló angyalszobrok is.

A templom értékes üvegablakai Walter Gida üvegfestészetében készültek.

Külön figyelmet érdemel a templom orgonája, melyet a pécsi Angster cég készített. 2200 síp alkotja, melyek közül a legnagyobbak 10 m magasak, míg a legkisebbek fél hüvelyk nagyságúak, összsúlya 100 mázsa. Homlokzatát Hofhauser tervei alapján Levich Róbert készítette Szombathelyen. Csúcsát egy harsonát fújó angyal díszíti.

A kórust tartó déli pillérfőn Szent Júdás Tádé apostol festett képe érdemel említést, melyet Czencz János festőművész készített. A templom teljes felújítása 1991-ben fejeződött be.

A Szentháromság szobor:

1794-ben emelték a bátaszéki hívek, mint az oltárlap alatti felírat is mutatja: Ezt az oltárt felajánlásként emeltette neked legszentebb háromság, az Atya, Fiú és Szentlélek, háromszemélyű Egyisten, Bátaszék lakossága. A kompozíció felépítése egyértelművé teszi, hogy pestis vagy más járvány idején emelték fogadalomból. A vidéki szobor kompozíciókon messze felülemelkedő, művészi munka tiszta klasszicista stílusban készült. Az oszlop Tetején a Szentháromság, lábánál a szeplőtelenül fogant Szűz szobra áll. Érdekes az oszlop művészi megformálása. A rajta lévő ábrázolásokból Szent Sebestyén, Rókus és Rozália a pestisre emlékeztet, Szent Flórián a tűzvész, Szent Vendel a jószág oltalmazója, Szent Donát a szőlőhegy védője, míg Nepomuki Szent János az emberi tisztesség, a békés polgári együttélés szimbolikus kifejezője. Az oszlop négy oldalán négy félember nagyságú szobor Szent Sebestyént, Rókust, Vendelt és Flóriánt ábrázolja.

A szobrok alatt relief díszítés húzódik körbe. Az első az oltár fölött látható, s a keresztre feszítést jeleníti meg. A nyugati oldalon sírbolt-szerű üregben fekvő nőalak, palermói Szent Rozália látható. A déli oldal képei felhőből házcsoportra villám csap le. A házak mellett római katona, Szent Donát áll. A keleti oldalon lévő dombormű Nepomuki Szent János vértanúságát ábrázolja. A műemlékoszlop felújítása az 1990-es évek közepén kezdődött el.

Máriahilf vagy Segítő Szűz kápolna:

1762. november 25-én Szentgotthárdi András bátaszéki kereskedő írásba foglalta, hogy kápolnát kíván építeni a Segítő Szűz tiszteletére a temetőben.

Ezt követően kezdődött meg az építkezés, s a kápolna 1771-re készült el a Szekszárdra vezető út mentén.

A kápolna téglából épült, s figyelemre méltó építmény, melyet hexagonális szentéllyel és huszártoronnyal láttak el, melyben egy harang is található. Lapos mennyezete eredetileg festett volt. A szentélyből ma két értékes fakép is látható, az egyik Nepomuki Szent Jánost, a másik Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolják. A barokk oltárán a passaui Mariahilf kegykép másolata látható, melyet barokk angyalok tartanak. A kápolnában 1828-ban már volt orgona, s ma jeles berendezési tárgya az a főtemplomból 1903-ban idekerült hordozható mennyezet alatt álló Mária szobor, melyet a hagyomány szerint a Bátaszékre betelepülő svábok hoztak magukkal a 18. század elején Schwarzwaldból.

A kápolna előtt Nepomuki Szent János alakjával díszített kereszt áll, ami arra utal, hogy a 18. században közelben még víz folyt.

A Kálvária kápolna:

Bátaszéken kívül, a Mohácsra vezető út mentén állt egy kis kápolna már a 18. század 30-as 40-es éveiben, melyet Thesz Bálint ősei építettek a fájdalmas Szűz tiszteletére. Mellette kálvária is volt, mely három keresztből és három szoborból állt.

1762. május 13-án Thesz Bálint és testvérei egy közleményt foglaltak írásba. Ebben elmondták, hogy a kápolna olyan kicsi, hogy csak a pap és a ministráns fért el benne, s mivel sárból és fonott fából épült, rossz állapotba került.

Ezt követően tovább bővítették “Kálvária-hegy” formára. 1776-ban már megvolt a tornya, s ebben az évben tervezték a keresztek és szobrok felhelyezését az épületre.

Ezt követően nyerte el végleges mai alakját.

A bátaszéki Kálvária kápolna feltűnően széles homlokzatú épület. Hármas tagolódása, három bejárata, a belső tér osztását tükrözi. Tetején járható terasz van, amelyre kétoldalt vezetnek fel a lépcsők. Itt áll a három szobor alakkal gazdagított kálvária jelenet három keresztje. A szobrok közül különösen kiemelkedik szépségével Mária Magdolna térdeplő alakja. Innen közelíthető meg az alapformából kiugró háromszintes torony, melynek földszintje egy fülkében az oszlophoz kötözött Krisztus szobor áll.

Különös szépségű lehetett a berendezése is, melyből ma csak két ón gyertyatartó és a fájdalmas Szüzet ábrázoló olajfestmény látható. Helyreállítása 1993-ban történt.

Benke Ákos:
            Környezetvédelem és természetvédelem szűkebb hazánkban

Környezetvédelem és természetvédelem. Bizonyára igen sok ember nincs tisztában ennek a két - a mai világban egyre többet emlegetett - fogalomnak a pontos jelentésével, s talán ezért is használják egymás szinonimájaként. Azonban a valóságban ez nem egészen így van, mivel a természetvédelem csak egy ágazata a környezetvédelemnek a sok közül.

A környezetvédelem olyan társadalmi tevékenységi rendszer, amelynek célja a bioszféra létének és egészséges fejlődésének a megőrzése. A környezetgazdálkodásban a gazdálkodók ésszerűen, környezetkímélő módon, távlatokban gondolkodva gazdálkodnak a természeti erőforrásokkal. A környezetgazdálkodást még négy csoportra oszthatjuk. A tervező munkában a környezeti rendszerek sajátságaihoz, terhelhetőségéhez kell alkalmazkodni, azaz környezettervezést végezünk. Környezetfejlesztésen a korábbi gazdálkodás során degenerálódott környezet állapotának a javítását értjük. Fontos szerep jut a környezetkímélő (hulladékszegény) technológiák kidolgozásának és alkalmazásának. A hulladékgazdálkodás fő feladata a gyártási folyamatokban keletkezett hulladék hasznosítása, kezelése, tárolása vagy megsemmisítése. Az élettelen és élő természeti környezetet veszélyeztető hatások kivédése és megelőzése a természetvédelem fő feladata. Az erősen átalakult, ún. kultúrtájak környezeti gondjaival a tájvédelem foglalkozik (tájfejlesztés, tájrehabilitáció, tájrendezés, tájépítészet). A környezetnek az ember egészségére gyakorolt hatásával, a szennyező anyagok egészségügyi határértékeinek kérdésével a környezet-egészségtan foglakozik. Az emberi tevékenységek mellékhatásai, hulladékai és szennyező anyagai veszélyeztetik magát a települési környezetet is. Ezeknek a hatásoknak az elkerülése, ill. minimalizálása a települési környezet védelme tevékenységi körébe tartozik.

A hulladék fogalmának a meghatározásában nemzetközi szinten is elfogadott definíció a mai napig nincsen. Szélesebb értelmezésben a hulladék egy olyan gáznemű, folyékony, vagy szilárd anyag, amely keletkezése helyén haszontalan, vagy felesleges, zavarja az emberi tevékenységet, esetleg veszélyezteti, vagy károsítja az ember egészségét és környezetét. A hulladék és a szennyeződés közötti alapvető különbség éppen a hatás szempontjából közelíthető meg. A hulladék, míg szakszerűen kezelik, ártalmatlan. Akkor válik szennyeződéssé, ha a környezetbe jut, s annak elemeire kifejti káros hatását. Szűkebb értelmezésben csak a termelés során keletkezett szilárd és folyékony melléktermékeket, továbbá a fogyasztás alkalmával feleslegessé vált használati tárgyakat tekintik hulladéknak.

A hulladék eredet szerint lehet: ipari-, mezőgazdasági-, nukleáris-, háztartási-, klinikai- és közlekedési hulladék.

Bátaszék és környékét érintő három nagy környezetvédelmi problémával szeretnék foglalkozni: a hulladék és annak ideiglenesen megoldott problémájáról, a szennyvízhálózat bővítésének lehetőségeiről, valamint a Bátaapátiban megépítésre kerülő atomtemető ügyéről.

Bátaszéken a hulladék elszállítása és lerakása már 1986 óta megoldott feladat, mivel Leperden létesült egy, a bátaszéki szemét befogadására alkalmas telep. Bátaszéken a kivezető utak mellett konténereket raktak le, - mert a várostól ez a telep messze van - azonban a lakosság ezt igen ritkán veszi figyelembe, s így a majdnem üres konténerek körül kb. 10 m-es körzetben egy hulladék lerakóhely keletkezik. Az önkormányzat már azzal is próbálkozott, hogy egy betonfelületet hozzon létre ezek helyén acélból, hogy arra rakják a szemetet, azonban az mintha ott sem lenne. Így takarításkor a hulladékot vastag rétegben kell összekotorni a talajról. Tehát ebben az ügyben a lakosságnak kell figyelmesnek és megértőnek lennie, mivel idővel már nem csak a háztartási hulladékot, hanem az egyéb kisvállalkozásokból, mezőgazdasági termelésből származó hulladékot is itt rakták le. Ezért kellene az önkormányzatnak szigorúbban fellépnie a környezetszennyezők ellen. Valójában az lenne a legjobb megoldás, hogy a fiatal generációt már eleve ennek a problémának a kiküszöbölésére tanítsuk. Évente kétszer lomtalanítás is szokott lenni Bátaszéken, ami abból áll, hogy mindenki kirakja a háza előtt a fölösleges lomot és ezt elszállíttatja az önkormányzat. Kint a telepen negyedévenként elsimítják a hulladékréteget, s ezt egy 20 cm vastag földtakarással borítják be. Ez a telep igen jó helyen van kiépítve, mivel ez egy agyaglencsében van kialakítva. Azonban ez egy idő után telítődik, s így egy új telephely után kell nézni. Elég jó megoldásnak kínálkozik a kövesdi téglagyár bányagödrei, mivel ezek közelebb vannak és könnyebb megközelíteni őket.

A másik igen fontos környezetvédelmi kérdés Bátaszéken a szennyvízhálózat kiterjesztése lenne. A 70-es években indult meg egy szennyvíztelep megépítése, azonban 1988-ban a szennyvízhálózat további kiépítését a vízmű leállította arra hivatkozva, hogy a telep nem tud több vizet fogadni. Bővítésre volt szükség, de ehhez pénz kellett. Ezt pályázatok útján tudták megszerezni a Vízügyi Alaptól és a Környezetvédelmi Alaptól, s így 1993 végére elkészültek a kibővítéssel. A hálózat azonban maradt a régi a napi 300 m3-nyi szennyvízzel, míg a telep akár a 700 m3-t is fogadni tudná. Azoknál a házaknál, ahol nincs kiépítve a csatorna, ott három igen rossz megoldás kínálkozik: Az egyik az, hogy egyszerűen kiengedik a szennyvizet az árokba! Ez nemcsak, hogy a várost csúfítja, hanem egészségre ártalmas, betegséget okozó anyagokat is tartalmazhat, az egyéb környezetszennyező anyagokról nem is beszélve. A másik megoldás (ha belegondolunk ez sem jobb, csak nem látszik) az, hogy aknában gyűjtik össze a szennyvizet a ház telkén belül. Ezen aknák kb. 90%-a olyan, hogy csak egyszerű téglaberakásos, vagy még az sem. Így a talajvíz szabadon járhat át rajtuk! Ebből a szempontból a település északnyugati részén alakult ki a legégetőbb helyzet, mivel ez a legmélyebb fekvésű területe Bátaszéknek. Itt szippantás után már fél nappal tele vannak az aknák. A harmadik a legsúlyosabb, azaz a régi, nem használt kutakba engedik bele, s ezzel egyértelművé válik, hogy nem csak annak a kútnak a vízminőségét rontják el. A legjobb megoldás az lenne, ha az emberek egy zárt rendszerű tartályba gyűjtenék össze a szennyvizet, azonban ez két okból is hátrányos a számukra: az egyik, hogy rendkívül költséges, a másik pedig, hogy nagyon gyorsan tele van. 1997. november 17-én a bátai és a bátaszéki képviselő testület egy összevont ülést tartott. Itt egyetlen téma szerepelt a napirenden: a bátai csatornahálózat kiépítése, valamint a bátaszéki csatornahálózat további bővítése. A szennyvíz befogadója mindkét település esetében a bátaszéki tisztítómű lenne. Bátaszék számára olcsóbbá válhatna a most csak 27%-ban kihasznált tisztítómű üzemeltetése, hiszen a megnövekedett vízmennyiséggel és korszerűsítéssel csökkennének a fajlagos költségek. Báta a Duna közelsége miatt veszélyeztetett vízbázison fekszik. Vizet a folyóba csak igen szigorú környezetvédelmi előírások mellett vezethetné, azaz egy olyan drága tisztítót kellene építenie, amelyre saját erőből nem képes. Így erre a beruházásra való közös pályázás mindkét fél esetében előnyös lenne.

Tolna megyében már egyáltalán nem újdonság a Bátaapátiban megépítésre kerülő atomtemető ügye. A négyéves kutatómunka eredményei alapján, illetve az Országos Atomenergia bizottság döntése értelmében a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék elhelyezésére, valamint a geológiai továbbkutatásokra jelen pillanatban szakmailag és tudományosan is a legalkalmasabbnak ítélt terület Bátaapáti-Üvegha. Több tucat kutatói módszerrel vizsgálták a kijelölt területet. Gyakran Magyarországon még soha nem alkalmazott, világszínvonalú eljárásokat alkalmaztak a kiszemelt gránittömb vizsgálata során. Radioaktív hulladékon nem az elhasznált fűtőelemeket kell érteni, hanem a radioaktivitás igen kis részét képező védőruhákat, cipőket, takarító eszközöket, alkatrészeket, szerszámokat, víztisztítási maradékot, építési törmeléket.

1997. április 4.-én Bátaapátiban az érintett hat település (Bátaapáti, Bátaszék, Cikó, Feked, Mórágy és Mőcsény) polgármestere találkozott egymással, ahol létrehoztak egy tájékoztató-ellenőrző társadalmi szervezet, a Társadalmi Ellenőrző és Tájékoztatási Társulatot.(TETT).

A könnyebb rálátás céljából szeretnék néhány radioaktivitással kapcsolatos fogalmat ismertetni. Mi is az a radioaktivitás? Bizonyos atommagoknak az a tulajdonsága, hogy minden külső hatás nélkül, sugárzás kibocsátása közben más tulajdonságú atommagokká alakulnak. A bomlás sebességét a felezési idővel lehet jellemezni. A felezési idő alatt a kezdeti aktivitása a felére csökken. Tehát, ha egy atommag sugárzásának felezési ideje pl. 20 év, az gyakorlatilag azt jelenti, hogy a tárolóban az elhelyezés után 20 évvel már csak feleannyit sugárzik, újabb 20 év múlva negyedannyit, és sugárzása 60 év után szinte már nem mérhető. Radioaktív hulladékok azok az anyagok, amelyek radioaktív tartalma, vagy radioaktív szennyezettsége meghaladja a hatóságok által megállapított koncentráció értékét, és amely anyagok előreláthatólag újra fel nem használhatók. Ezek a hulladékok az atomenergia-termelés és a radioaktív anyagok különféle más célú alkalmazása során termelődnek. A kis és közepes aktivitású tárolók esetében – mint már említettem - ezek elsősorban a munkaruhák, védőfelszerelések, alkatrészek. A geológiai elhelyezés a hulladékok elszigetelése mesterséges és természetes gátakból álló rendszerben. Ezt egy geológiailag stabil (nagyon szilárd pl. gránit) képződményben, néhány száz méter mélységben alakítják ki. Általában a hosszú életű és nagy aktivitású hulladékokat tervezik geológiai képződményben elhelyezni. A radioaktív hulladéktároló telephely a radioaktív hulladékot tartalmazó, illetve annak későbbi elhelyezése céljából alkalmassági vizsgálatoknak alávetett terület.

1997. szeptember 7-e és 13-a között Finnországban és Svédországban jártak a TETT tagjai, az érintett települések polgármesterei. Az út célja volt: meggyőződni arról, hogy olyan országban, ahol magas a környezeti kultúra, műszakilag hogyan oldották meg a kis- és közepes radioaktivitású hulladékok tárolását. A kintjártak szerint a csodálatos környezetben, turisztikai látványosságként is használják. Sokan keresik fel, s az ottani idegenforgalmat is fellendítette. Azt, hogy Magyarországon is a turisztikai látványosságot lássák az emberek egy ilyen atomtemetőben, arra még várni kell egy kicsit, mivel a radioaktivitást kevesen ismerik, s így érthető, hogy félnek tőle.

Ezt a félelmet próbálta meg eloszlatni dr. Tigyi József akadémikus, a Pécsi Akadémiai bizottság elnöke, a Nemzetközi Biofizikai Unió sugárzás- és környezet-biofizikai bizottságának elnöke a paksi atomerőműben egy akadémiai bizottsági látogatás során 1997 júliusában. Elmondta, hogy a radioaktív sugárzás “részecskét” egyenként lehet számlálni. Másodpercenként az atommagból kilépő egy részecske, az egy Becquerell aktivitás. Minden emberben 4000 egységnyi radioaktivitás mérhető másodpercenként, mivel olyan kálium-izotópokat találhatunk szervezetünkben, amelyek sugárzást bocsátanak ki, azaz sugározzuk magunkat és környezetünket. Ehhez hozzáadódik a környezetből a rádium és a tórium sugárzása, valamint a kozmikus sugárzás is. Szerinte nem létezik nulla sugárzási szint, azaz sugárzáporban élünk. Marx György akadémikus, atomfizikus professzorral fölvetették azt a gondolatot, hogy az érintett településeken több lakásban elhelyeznek egy plasztikfilm sugárdetektort, amellyel mérni lehet a jelenlegi sugárzási szintet ahhoz, hogy a későbbiekben viszonyítani tudjanak. Most még szűz ez a terület, látható, hogy pusztulnak a tölgyfák a savas esők hatásától, aminek semmi köze a sugárzási szinthez. Ha a tárolót elhelyezik, akkor már nem lenne igazolható, hogy mi a pusztulás kiváltó oka. Hogy meggyőzze az embereket a tároló veszélytelenségéről ezt mondta: “Építsenek egy kunyhót, ha kell Üveghutára költözöm!”

A tároló feladata a radioaktív anyag biztonságos és tökéletes elszigetelése a bioszférától hosszú időn át. Funkciójának ellátásához nincs szükség energiára, forgó gépekre, nagy nyomásra, hőmérsékletre, mint egy atomerőműnek, sugárvédelmi kockázata gyakorlatilag elhanyagolható. Megépítése nemzetközi referenciákkal bíró, megoldható és megoldott műszaki feladat.

A tároló a szakértői vélemények szerint környezetvédelmi szempontból teljesen semleges létesítmény, nincs károsító hatása az élővilágra, a természeti környezetre. Hatástávolsága nulla, s biztonságosságát tovább növeli a néhány száz méteres mélységben történő elhelyezés. A korábbi hazai beruházási tapasztaltok, a hasonló hazai és külföldi létesítmények eddigi üzemeltetési eredményei alapján különböző hatásai lehetnek a környezetére. Elsőként említeném a munkaerő foglalkoztatását, többek között a személy- és teherszállítást, földmunkák végezését, útépítést, betonüzem működtetését, szakipari munkákat, építőipari munkákat, vendéglátási és kereskedelmi tevékenységet. A tárolóhoz kapcsolódóan komoly infrastrukturális beruházások is megvalósulnának. Kiépítésre kerülnének az alapvető közmű gerincek. (Gáz, telefon, víz, csatorna, villany, kábeltévé). Ezenkívül a környéken lévő intézmények (óvodák, iskolák, egyesületek, orvosi ügyeletek) a korábbinál sokkal több támogatást kapnának, valamint az érintett települések önkormányzatai is kapnának gazdasági támogatást. A finn és a svéd példákra remélik, hogy itt is fellendíti a tároló a környék turizmusát és idegenforgalmát is. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari termékek értékesíthetőségéhez kapcsolódó negatív feltételezés számos nemzetközi példával cáfolható. Pl.: a püspökszilágyi málnát évek óta német exportra szállítják.

Remélhetőleg a bátaszéki szennyvíz, a hulladék szakszerű kezelése az egész város területén a közeljövőben megoldódik, valamint a lakosság beismeri a radioaktivitás veszélytelenségét, s ezáltal csak a pozitív dolgokat fogják látni és tapasztalni egy ilyen atomhulladék tárolóban.

Ha mindezt figyelembe vesszük, amit itt sorra vettünk, nem alaptalan azt állítanunk, hogy környezetünk jövője végső soron az iskolapadban dől el.

Bicskei Balázs:
            A cikádori apátság feltárása

Magyarországon az első ciszterci apátságot II.Géza alapította 1142-ben Cikádoron (mai Bátaszék). A rend tagjait a németországi Heiligenkreuzból telepítette be. Mielőtt a monostor feltárása 1994-ben megkezdődött volna, már komoly háttérismerettel rendelkeztek a kutatók, mivel az 1903-ban lebontott barokk templom egy korábbi templom alapjaira épült. E templom bontásakor megtalálták a középkori templom szentélyének lépcsőjét, több középkori sírt és egy falazott sír törött márvány fedőlapját is.

1948-49-ben az 1848-as emlékmű alapjának ásása következtében rengeteg quaderkő került elő, a falrészlet jellegzetes középkori falazási technikával készült, s ugyanazokat a rétegeket figyelték meg, amelyet az 1994-96-os ásatáskor.

1958-ban a piactéren végzett ásás alkalmával is falakat találtak, amely a monostortemplomhoz barokk korban hozzáépített sekrestye alapja volt. 1964-ben pedig csatornázási munkálatok folytak a mostani (neogót stílusban épült) templom előtti járda helyén. Ekkor rögzítettek két nyugati irányba tartó középkori falat.

Ilyen előzmények után kezdődtek meg 1994-ben az ásatási munkák dr.Valter Ilona régész vezetésével. Az ásatást a ciszterci rend finanszírozta, s hathetes ásatás után nyilvánvalóvá vált, hogy az itt talált templomalap ciszterci templom. Ekkor sikerült tisztázni a templom fő- és mellékhajó szélességét, a szentély helyét, s a keresztház bizonyos pontjait. 1995-96-ban a feltárás folytatódott, de már nem kutatóárkos módszerrel, hanem szelvényrendszeres feltárással. Ennek eredményeként a templom keleti felét a szentéllyel, mellékhajókkal, keresztházzal, ezek átépítéseivel sikerült feltárni, majd a főhajó pillérei, és a (templom) gótikus nyugati lezárása került elő.

A templom szentélye és a keresztház pusztult el a legjobban, - a török ezt lakta -, míg a nyugati fele a főhajó viszonylag ép állapotban maradt meg.

Az ásatások eredményei alapján vált ismertté az a méretazonosság, mely a cikádori és a heiligenkreuzi apátság temploma között fennállott.

 

HEILIGENKREUZ

CIKÁDOR

Főhajó szélessége

7,5 m

7,2 m

négyzet pillértávolság

3 m

3 m

mellékhajó szélesség

3,2 m

3,1 m

travé hossz szélessége a keresztháznál

26 m

26,5 m

pillérek

210x120; 127x120

180x180; 120x120

Ezekből az adatokból is látszik, hogy a cikádori templom közel egy időben készült a heiligenkreuzival. Eszerint a cikádori templom megfelelt a ciszterci előírásoknak. Háromhajós kereszthajóval ellátott, egyenes szentélyzáródású épület volt. A korai templom hosszúságát nem ismerjük. A templom falai 1,7 méter szélesek. Az alapozás hasított kövekből agyagba van rakva, ezen egy sor szépen megmunkált faragott quaderkő sor van. A templom téglából készült, hisz faragható kő a közelben nem volt. A két sor falazott tégla közé a törmeléket mészhabarccsal öntötték be. A tégla méretei: 38X23X4, illetve 40X12X6 cm. Az épület egykori magassági méretei ismeretlenek. Valószínű borda nélküli keresztboltozattal volt ellátva, mert bordatöredék az ásatás során nem került elő.

A templom belső képéről keveset tudunk. Az 1995. évi ásatáson az építésre vonatkozó érdekesség került napvilágra, ugyanis az északi pillérsor szentélylépcső melletti részén emberi koponyát helyeztek el a falalapba.

A templomhoz déli oldalon a kerengővel csatlakozott a monostor. A kerengő díszítését a boltíveket tartó kettős oszlopok szolgálták. Az oszlopokon nyugvó díszített oszlopfők téglából készültek, bár magáról az oszlopfőről semmi biztosat nem tudunk. Az ásatás egyik érdekes darabja a ún. “ciszterci bimbó” az oszlopfőről csigavonalba kiemelkedő 5 cm átmérőjű idomtégla bimbó, amely jellegzetes ciszterci motívum, s Heiligenkreuz ciszterci templomában is megtalálható.

A monostoron kívül is voltak az apátsághoz tartozó épületrészek. Ilyenek voltak a monostor gazdasági épületei, műhelyei, pincéi. Ugyanis a mai központ helyén egész pincerendszer van a föld alatt. Amikor negyven évvel ezelőtt a Szentháromság téren beszakadt az egyik pince, ebből több irányba vezettek járatok. E pincék létét magyarázza az a tény is, hogy a cikádori monostor önellátó gazdasági egység volt, s fejlett szőlőkultúrát honosított meg a vidéken.

Mivel a 15. században a ciszterci rend nehézségekkel küzdött a monostor elnéptelenedett, s az épületet bencés szerzetesek kapták meg. Majd a 16. században a török foglalta el, s a törökök “mecsetnek” használták. 1714-ben építették újjá az épületet, s barokk templommá alakították, amelyet 1741-ben szenteltek fel, s ez állt Bátaszék főterén egészen az új templom felépítéséig, amikoris 1903-ban a régi épületet lebontották. Alapfalai ma is alig 20 cm-rel a föld alatt pihennek Bátaszék főterén.

Németh Erika:
            A gyógyítás

A narkózis története

Hogy ez az egészségügyi hálózat létre tudott jönni, annak köszönhető, hogy a sebészeti műtétek alkalmával fellépő fájdalmakat csillapítani tudták a narkózis bevezetésével, amit azért tartok fontosnak bemutatni, mert ez teremtette meg az alapot a mai, modern gyógyászat kiteljesedéséhez. Ezért tekintsük át most főbb fejlődési csomópontjait.

A narkózis, mai nyelven érzéstelenséget jelent. A különböző betegségek gyógyítása csak akkor indulhatott fejlődésnek, amikor - egyéb feltételek mellett - lehetővé vált a műtéti beavatkozások során keletkező fájdalom csillapítása. A narkózis története azonos azzal a harccal, amelyet az ember a fájdalom ellen vívott.

A múlt század közepéig a műtéti fájdalomcsillapítás igen kezdetleges módszerekkel történt: alkoholos vagy mákonyos bódítással; erek vagy végtagok leszorításával; fagyasztással, illetve lelki befolyással.

Feltalálták a kéjgázt, ami a narkózis születésnapja volt, azonban használata kudarcba fulladt. Felfedezték az éter bódító, altató és fájdalomcsillapító hatását, majd elfelejtették. A XIX. században Wells újra felhívta rá a figyelmet. Feltalálták, megszerkesztették a narkotizáló készüléket, mely egy üveggömb volt, melyhez két cső volt hozzáforrasztva. A gömbbe éterrel átitatott szivacsot tettek, az egyik csövön az étert öntötték be, a másik csövet a beteg a szájába vette és ezen keresztül lélegezte be az étergőzt. Az éternarkózis hamar meghódította a világot.

Hátránya is volt: köhögési ingert váltott ki, légcsőhurutot idézett elő, tüdőgyulladást okozott. Ebből kifolyólag olyan szer után kutattak, amelynél nem kell félni ilyen következményektől. Így bukkantak rá a kloroformra. Később újra visszatértek az éterhez, melynek alkalmazása jóval kisebb veszéllyel járt, mivel kimutatták, hogy a kloroform használatánál megsokszorosodott a halálesetek száma. Későbbi lépés volt, hogy a tiszta kloroformot alkohollal keverték. A narkotizáló technikában fontos lépést jelentett a vénába fecskendezhető narkotikumok bevezetése.

1932-ben előállították az EVIPÁN-t, mely vénába fecskendezhető volt. Az altatások nagy részét (60%-át) EVIPÁN-nal vezetik be, mely gyorsan hat, azonban hatása nem tartós. Az altatás terén a legnagyobb haladás a narkotizáló gőzök közvetlen bevezetése a légcsőbe, az intra- vagy endotracheális narkózis. Új narkotizáló készüléket kellett kialakítani, melynek fő része a tubus (gumiból készült). Ezt a részt orron vagy szájon át vezetik be a légcsőbe. A tubust gumimandzsetta veszi körül, amely felfújható. Ez szorosan a légcsőhöz nyomja és rögzíti a tubust. Ezután a csőbe engedik az altatáshoz szükséges gázt vagy gőzt. Az alkalmazott szert mindig oxigénnel keverik. A tubus mellett van egy vékony cső, amely a felgyülemlett nyálka elvezetését szolgálja. Ehhez a készülékhez tartozik még: vérnyomás ellenőrző, pulzus ellenőrző és az agy megfelelő oxigén ellátását ellenőrző műszer. Amíg az orvosok csak a belégzéses narkózist ismerték, operáció közben felléphet az ún. feszítés, és ilyenkor nem lehet operálni. A kutatók gondolata az volt, hogy ezt a feszítést, az izmokat rövid időre elernyesztő, bénító szerekkel kell megszüntetni. E célra a CURARE (kuráre) volt alkalmas, azonban az állatokon végzett kísérletek szerint e szer nem az izomrostokra hat, hanem az izmokban levő idegvégződésekre. Amikor kiderült, hogy a CURARE befecskendezésekor kevesebb éterre van szükség, véglegesen bevonult ez a szer az orvostudományba. E szer hatása eltérő lehet, és előfordulhatnak meglepetések, pl. légzés bénulása.

A CURARE hatására létrejövő bénulások sorrendje a következő:

A CURARE az izmokat támadja meg. Adagolása függ a beteg adottságaitól, életkorától, stb. Hatása kb. 30 percig van.

A narkotizáló orvos vérnyomáscsökkentő szereket is használhat. A másik segítő a műtőben szintén korunk vívmánya: a beteg erős lehűtése. Az emberiség már ősidők óta tudja, hogy a hideg csökkenti a fájdalomérzetet. ROTTENSTEIN megállapította, hogy a bőrre fecskendezett klór-etil érzésteleníti a bőrt, amely általánosan használt szer, helyi érzéstelenítést idéz elő.

Narkózis helyettesítő vagy kiegészítő eljárások a helyi érzéstelenítés fejezetéhez tartoznak, amely az orvostudomány számára rendkívül nagy fontosságúvá vált.

A XIX. században ismerték fel pontosabban a koka növényt, amelynek rágása folytán csökken a száj nyálkahártyájának az érzékenysége és a nyelv “eltompul”. Aki e fontosságot meglátta Sigmond Freud, bécsi neurológus volt. Felfedezte érzéstelenítő hatását, de kísérletezéseit egyéb okok miatt abbahagyta.

Karl Koller-nek köszönhető a kokain teljes értékű felfedezése. Sajnos később a kokainnal éppúgy visszaéltek mint a morfiummal. A kokain hátránya az volt, hogy csak a nyálkahártyára hatott és bőrre víve teljesen hatástalan maradt.

Schleid fedezte fel a higított kokainoldattal való helyi érzéstelenítést. Félezrelékes konyhasóoldathoz némi kokaint adott, így az érzéstelenítés hatása ezerszeresére növekedett.

Heinrich Braun sebész ajánlotta, hogy az oldathoz egy kevés adrenalint adjanak. Ez lassítja a fájdalom gátló kokain felszívódását, meghosszabbítja annak hatását és így csökken a kokainnal járó toxikus tényező.

A kokainnál jóval kevésbé mérgező pótszerek közül ma a NOVOCAIN áll az első helyen, amely elsősorban az idegekre hat. A NOVOCAIN nemcsak az idegekkel összefüggő betegségeket és fájdalmas folyamatokat befolyásolja, hanem az izületi reumát és a vérátáramlási zavarokat is. A gerincvelőben húzódó idegpályákba is fecskendeznek NOVOCAIN-t és így a test nagy kiterjedésű részeit sikerül érzésteleníteni.

Amikor a gyógyítás sikereiről és az ezzel kapcsolatos fájdalmat megszüntető, a narkózist előkészítő vagy helyettesítő injekciókról, ezek befecskendezéséről beszélünk, helyénvaló megemlítsünk egy kis segédeszközt. Ez az eszköz az injekciós fecskendő, amely kezdetben csak a sebészek, majd minden orvos számára nélkülözhetetlenné vált.

Alexander Wood skót orvos vezette be az injekció későbbi, leggyakrabban alkalmazott formáját, a bőr alá történő injekciót.

A narkózis felfedezésével, mindenkori újabb technikáinak kikísérletezésével a sebészet elindult az ókorból és a középkorból az újkorba.

E korok gyógyításának számtalan kiemelkedő alakja van. Pl:

Hippokrátész, akit az orvostudomány atyjának tekinthetünk; Pasteur a bakteorológia megteremtője; Balassa János fedezte fel, hogy az izületi megbetegedések nyugalomba helyezésre meggyógyulnak; az ő nevéhez fűződik a plasztikai sebészet bevezetése Magyarországon.; Robert Koch a tuberkolózis kórokozójának a felfedezője; a hőre való sterilizálás módszerének kidolgozója; Schöpf-Mérei Ágost: meghonosította a kopogtatást, hallgatózást, mint diagnosztikai eljárást; Konrád Röntgen: a test átvilágíthatóságának felfedezője; Korányi Sándor szerint alapvető jelentőségű a vese vizsgálata; Semmelweis Ignác: 1818-1865

Az ő esetében ezrek és ezrek sorsáról volt szó, akiket meg lehetett volna menteni a kínoktól és fájdalmaktól, a gyötrelmes haláltól, ha hallgatnak rá, és ellenőrzik azokat a tényeket, amelyeket orvostársai elé tárt. Szülész volt, de az amit mondani akart, minden műtéttel foglalkozó orvosra egyaránt vonatkozott, a sebészekre még talán jobban, mint a nőgyászokra.

Semmelweis észrevette, hogy az orvostanhallgatók oktatását végző klinikán a gyermekágyi láz okozta halálozás nagyon magas volt.

A bábákat képző klinikán csekély volt a halálozás. Elkezdte kutatni az okát. Kimutatta, hogy a vizsgálóorvosok és orvostanhallgatók a boncteremben szerzett fertőzött kezükkel okozták a gyermekágyi lázat. Ha fertőtlenítésre klóros vizet használt, gyakorlatilag meg tudta szüntetni a gyermekágyi láz kialakulását.

Leírta, hogy a gyermekágyi láz nem más mint az általános vérmérgezés egyik formája, és fertőzés okozza. Az elkerülhető, ha a kezet, a műszereket stb. előzetesen fertőtlenítik. A baktériumok felfedezése előtt megállapította a fertőzés módját, felismerte a kórlényeget és meghatározta a megelőzés lehetőségét. Végül is a mai értelemben vett aszepszis gondolatát fogalmazta meg, melynek az a lényege, hogy a műtéti területtől, a sebtől a kórokozókat távol tartsák.

Abban a megbetegedésben halt meg, amelynek kórlényegét felfedezte. Az utókor az “Anyák megmentőjé”-nek nevezi. Feltárta a gyermekágyi láz leküzdésének útját, és ezzel a világ legnagyobb orvosainak sorába emelkedett.

 

 

Iskolai alkalmazottak:

Gyurgyonovicsné Horváth Éva gazdasági vezető

Miskolci Csabáné iskolatitkár, pénztáros

Hajdú Istvánné adminisztrátor

Berlinger Péter gondnok

Huyné Karaszi Lídia hivatalsegéd

Talabérné Tóth Erzsébet hivatalsegéd